Építész klub

Este tízkor végre Alex kiájul. Stefi benyit rám a fürdőszobába és  kezdi szétbontani a fonatát. Hajat fog mosni. Már tudom, ez azt jelenti.

• Sajnálom, a délutánit - mondom, miközben a kád szélén ülve csippentem a körmömet.
• Nem számít - feleli nyeglén Stefi.
• De igenis számít. Nem akartam úgy mondani, hogy megbántsalak. Egyszerűen… ismerem a pasik észjárását, tekintve, hogy én is az vagyok. Egy a pöcs barmok közül. Tisztában vagyok vele, hogy ezt gondolják. Jó beismerem. Én is ezt gondoltam. Ami nem baj, csak… ez olyan degradáló
• Ühüm - préseli össze az ajkait Stefi, s egy határozott törléssel lemossa a rúzst a szájáról, miközben nézi, hogy a mutatóujjamról lecsippentem a körmöt.
• Tényleg, bocs…
• Figyelj, most legalább már tudom, hogy nem szánalomból, vagy kényszerből vettél feleségül. Azért vettél el, mert dugnivaló vagyok. Márpedig te abszolút a jó dugások mellé voksolsz - átmossa az arcát, most már semmi festék nincs rajta. Csak azok a vörös karmok, amikkel az elején is begerjesztett. Elkezdi ledobálni magáról a ruhákat. Szélesebb lett a csípője. Sokkal. De valahogy még izgatóbb vele. Meg tudom érteni azt a kis köcsögöt, hogy rástartolt a feleségemre. De letépném érte a heréit.  
• Azért vettelek el, mert szeretlek.
• Legalább magadnak ne hazudj - áll be a zuhany alá Stefi.
• Féltékeny vagyok ennyi. Tizenöt év van köztünk Stefi...Tudom, hogy nem vagyok olyan mint ezek a huszonéves srácok…
• Figyelj, az, hogy féltékeny vagy, az csak téged minősít és nem engem - vágja nekem Stefi és megengedi a vizet. Mélyet sóhajtok. Most már úgysem hall. Akármit mondhatok. Befejezem a körömvágást és bár én már zuhanyoztam beindítom Stefi kedvenc dalát a zuhanyzó hangszórójába, s leveszem a köntösöm. Mögé lépek és magunkra húzom a zuhanyajtót. Stefi a habot mossa le a hajáról, s tenyeremmel átdörzsölöm a vállait, a tarkóját, a gerince vonalát. Stefi félrehúzza a haját és előrevezeti a mellei közé. Nekem dől, és hagyja, hogy beszappanozzam a testét. Folyamatos ismétlésen megy a dal, úgyhogy nem maradunk zene nélkül. Stefi nyögései betöltik a zuhanyzót,  a zene, és a vízcsobogás is elnyomja az éles sikolyait.

Hajnal három van és koffeines teával tartom ébren magam. Bevállaltam egy külföldi projektet. Mégiscsak megcsinálom azt a norvég mintás agymenésemet, amit még a kongresszuson kitaláltam. Egy kultúrális központ lesz. Stefi még nem tudja. Már megint vonakodom az aktuális kapcsolatommal közölni, hogy külföldre fogok utazni valamikor. Persze Skandinávia nem a világ vége, de akkor is. Nem akarom azt hallgatni Stefitől, hogy előre megmondta. Hogy miért házasodunk össze, ha én a fél életemet valahol máshol töltöm, mert igen én állandóan jövök-megyek. Ő meg jól elvolt a nővérénél. S még csak fokozom a hülyeségeimet ilyen hülye viták generálásával. Holmi végzős pöcs kölykök miatt. Csak hát azok ott mind Stefi “kortársai”.  

Esküszöm bealszom a szerkesztő előtt. A szívem ver ezerrel, de közben mégis kimerült vagyok.  Nap közben sosem volt időm dolgozni. Csak most már ugye nem olyanok a hétvégéim, mint amikor egyedül voltam. Hétvégén általában igyekszem Stefivel és Alexel lenni, ami azt eredményezi, hogy már csak az éjszakáim maradtak, meg az a pár óra, amit Liamnél töltök.

Tárgy: KO

Fent vagy?

Alex Goodwin okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy: naná

szerinted? Kim óránként kel. Vanessa itt bőg. Ma ezerszer gondoltam, hogy lelépek a picsába. Egy csomó papírozással is elmaradtam. Rájöttem, hogy összekevertem a lépéseket, szóval hétfőn loholhatok a hülye fejem után, mert elkúrtam az egész dokumentációt. Kim meg most itt alszik rajtam. Semmit nem tudok csinálni. Bassza meg!

Liam de Noir okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy: Ilyen az élet

Ma összekaptam Stefivel. Durván...s még nem tudja, hogy a jövő hónapban utazom… Nem merem itthagyni, mi van...ha összejön valakivel???

Alex Goodwin okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy:-

Stefi nem Jenny. Ne nekem irogass, hanem feküdj be mellé az ágyba! Ha húsz éves csajszim lenne én is mellette lennék egész nap! Szóval emlékeztesd, mit kap, ha hazajössz! Jóéjt!

Liam de Noir okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Megfogadom Liam tanácsát. Kikapcsolom a gépem és visszamegyek a hálószobába. Stefi békésen alszik, amíg hozzá nem bújok és nem kezdem el csókolgatni.

• Már megint éjszaka dolgoztál? - krákogja, ahogy a hajamba túr.
• Ühm - a legnagyobb előnye, hogy Stefi a feleségem, hogy láthatom hálóingben. Nagyon élvezem ezt a szitut, de tényleg.
• Alex. Túlhajtod magad! - sóhajtja Stefi.
• Tudom.
• Miért?
• Mert mindent meg akarok adni nektek.
• Mindenünk megvan - néz fel rám Stefi.
• Nem tudok leállni - hajtom fel a hálóingjét.
• Ezzel sem? - kérdezi Stefi pajkosan.
• Ezzel a legkevésbé - vigyorgok rá, s tényleg csak egy gyors menetet zavarunk le, mert még aludni is akarunk.

Az építész karon minden hónapban van egy klubest. Általában a hétfő esték azok, és mindig valamilyen építészt mutatnak be, sokszor a kari tanárok bemutatkozása, jobb megismerése. Rám került a sor. Az estre Stefi is elkísért, úgyhogy ő is a hallgatók közül figyelte a kötetlen beszélgetést.

• Ma este az épületszerkezettan nagymesterével, és a kar legszigorúbb tanárával ismerkedünk meg, aki idén  Nívódíjas építész lett. Beszélne nekünk kicsit erről a díjról? - az  egyik versenypályázati diákom a kérdező a tájépítészek közül.
• A Tóvidék Nemzeti Parkban írtak ki talán négy-öt éve egy pályázatot a régi kilátójuk helyére. És megpályáztam. Egy környezettudatos kilátó, fa és acélszerkezetből. Fenyőfából. Bár nem reménykedtem benne, hogy éppen ez a tervem lesz nívódíjas, azért nagyon örülök, hogy elértem és elismerték a munkámat. Tényleg egy nagyon szép este volt - biccentek.
• Már az egyetem első éveiben tudta, hogy mit akar, hogyan lehet valaki ennyire céltudatos?
• Szerencsém volt. Mert egy jó szobatársam volt az egyetemen. Aki már akkor önálló cégben gondolkodott. Gyorsan leraktuk az elképzeléseket és az alapokat. Nagyon tudtuk, hogy mit akarunk. Az ő családja évszázados faipari múlttal rendelkezik az országban. Ez nagy mértékben befolyásolta a mi irányvonalunkat is. Ezért ha tervezünk, általában fában gondolkodunk. Sokat köszönhetek a cégtársamnak, Liam de Noirnak. A DeNoir tervek pedig mind a környezettudatosság jegyében készülnek. Meg hát Liam nem ismeri azt a szót, hogy hiba. Nála nem lehet hibázni. Ő a trénerem - nevetek fel könnyedén.
• Hogyan került az egyetemre tanítani?
• Mondhatni behúztak a csőbe. Akkor még a diplomamunkámat írtam és a témavezetőm pont egy hosszas betegségben volt, és az első órámra csak úgy beküldöttt helyettesíteni. Mivel lezavartam azt az órát. Elég korrektül... ezért igénybe vett egyre sűrűbben a helyettesítéseknél, amikor visszavonult a tanítástól, akkor pedig megjelölt utódjának. Hát ezért az épületszerkezettan az enyém, és ezért kell minden évfolyamnak végigküzdeni velem minden egyes félévet itt az  építész karon az egyetemen - bólogatok komótosan.
• Ha nem túl indiszkrét a kérdés, akkor szabad tudnunk bármit a magánéletéről?
• Hát… nem tudom mennyire titok, vagy nem titok már az egyetemen. De végülis egy hallgatómat vettem feleségül - futólag odapillantok Stefire. -  Stefi amúgy erre a kis beszélgetésre is elkísért - odakacsintok Stefire és ő nevetve rázza a fejét.  Többen Stefi felé néznek, aki zavartan elpirul. - És van egy gyönyörű kisfiunk is. Kendalban élünk egy tóparti házban és próbáljuk megszokni, hogy mindig esik és köd van. Ha másról nem, az időjárásról mindig tudunk beszélni. Mint minden angol.
• Nagyon sokat versenyez és versenyeztet diákokat. Van-e új cél most a Nívódíj után?
• A főnyeremény már az enyém.  Egy igazi Goodwin. A fiam.
• Micsoda mázli, hogy ilyen szóvirág vezetékneve van valakinek - felnevetünk.
• Valóban, a feleségemmel együtt állíthatjuk, hogy a legjobb nyeremény az életben a kisfiunk, Alex.
• Köszönjük a beszélgetést. Most már bátran kérdezhettek még a Tanár úrtól kötetlenül is - Felállok és mivel este tizenegyig szokás maradni,  megadóan nézek Stefire. Odalépek hozzá és az ajkaira hajolok.
• Kérsz inni valamit? - kulcsolom össze az ujjainkat. Többen figyelnek minket. A diákok nagy része nyilván nem is sejtette, hogy a tőlük talán nem is idősebb Stefi, aki ott ült velük, a feleségem.
• Olyan szépeket mondtál! - töröl le egy könnycseppet a szeme sarkából Stefi.
• Csak igazakat - vigyorgok rá. Egyben remélem, hogy minden pöcsöt elkergettem Stefi közeléből.
• Figyu Stefi..
• Mh - kortyol egy korty pezsgőt Stefi.
• A jövő hónapban építkezésen leszek. Külföldön.
• Oké.
• Szeretnél esetleg Kathynél lenni?
• Szerintem maradunk nálad, ha hiányzik a társaság, akkor majd felhívom Kathyt, hogy jöjjön értünk -mérlegeli Stefi.
• Nem gáz, hogy magatokra hagylak titeket?
• Dehogy. Figyelj, megmondtad, egy építész élete ilyen. Menj csak. Eddig is kettesben voltam Alex-el.

Kiviszem Stefit és Alexet Liamhoz. Liam azonnal a saját gépéhez ülteti Stefit. Nem engedi ki a kezéből és véletlen se az én gépemhez ülteti. Stefi idegesen rámnéz. Én csak biztatóan biccentek neki. Liam kiadja a feladatot és kitol engem maga előtt.  A kanapén ülünk. Vanessa lejön a szoptatásból a babával a karján, aki némi tejet bukik, de amúgy nagy szemekkel nézelődik a loft nappaliban. Liam ráérősen kortyolgatja a kávéját. Én idegesen mártogatom a  teafilteremet. Alexet visszahúzom párszor a konyhából mielőtt a lábába állítja a késeket, vagy magára borogat valamit.  Amikor Stefi két óra múlva kijön mind ránézünk.

• Azt hiszem… kész vagyok - harap az ajkába és bizonytalanul engem néz. Kézen fogom és Liam után húzom. Liam leül a gépéhez és végignézi a rajzokat. Stefi tenyere izzad a kezemben, de én csak visszavigyorgok rá. Én már megszoktam Liam száraz fapofa pókerarcát. Nekem nem mond újat. Stefi ellenben rendesen ideges tőle. Vanessa a karján Kimmel kíváncsian figyeli a nagy felvételi megmérettetést.
• Na! Nyögd már ki okés? - kérdezi Vanessa izgatottan, s biztatóan Stefire mosolyog.
• Jah...okés - biccent Liam és felnéz Stefire. Aztán rám. - Tényleg nem vagy olyan szar tanár - jegyzi meg.
• Csak lelkesek a tanítványaim - húzom magamhoz Stefit és a szájára lehelek egy csókot. - Tudtam, hogy ügyes leszel! - cirógatom meg.
• Sikerült, sikerült - Stefi a karomra támaszkodva ugrándozik. Mi csak mosolygunk. Jah, kurvára fiatal!
• Az elején azért szúrópróba szerűen bele fogok pillantani a munkádba  - mondja Liam komoran Stefinek.
• Rendben -szeppen meg Stefi. Szerintem az egyetemen örüljenek, hogy nem Liam a tanáruk.
• Ne ijedj meg, nem mindig ilyen ordas farkas - paskolom meg Stefi fenekét. Szóval mégiscsak bevittem valakit a tanítványaim közül a céghez. A feleségemet.

Stefi az órámon nem hazudtolja meg magát, szépen ráérősen fonogatja a haját. Járnak a vörösre lakkozott körmei. fürgék az ujjai. Még most is hatással van rám. Bár mondta, hogy ő általában így szokott gondolkodni. Ha babrálja a haját sokkal jobban tud koncentrálni, szóval általában azért fonogatta mindig nálam a haját. S nem azért, hogy az őrületbe kergessen. Bár mindkettőt elérte vele.

Óra után Sean-nal beülünk az egyetemi kávézóba.  Sean Stefi gyűrűit nézi.  és nagyot harap a szendvicséből.

• Hamarosan végzel. Hogyan tovább?
• Már nem vár nagy kaland. Most is a DeNoir Tervezőirodánál vagyok végülis - egy vékony pritaminpaprikacsíkot mártogat a szószba Stefi és irtó lassan tolja a szájába. Végignézem az egészet, és Stefi a szeme sarkából rámnéz és kacsint.
• Jah, Liam letesztelte és végülis kiállta a próbákat - nevetek rá. - Most még könnyített munkarenden lesz, aztán ha Alex beszokott az oviba, akkor rápörgünk kicsit.

Fájó szívvel hagyom ott Stefit a házban. Ideges vagyok. Rohadtul. Manchesterből repülővel megyek mint általában.  Nem nagyon tudok nyugodtan belemerülni a munkába. Ráadásul ezek a skandinávok el is maradtak a munkával, még mindig a régészeti ásatás folyik, szóval az árok szélén sétálok le-fel és várom, hogy kiszedjék a csontjaikat, vagy amit akarnak ezek a régészek itt. Amíg idegesen mászkálok az én építészeti árkomnál addig felhívom Stefit.

• Szia, hogy vagytok? - kérdezem.
• Képzeld esik az eső - nevet Stefi. Annyira vidám a hangja.
• Annyira jó hallani a hangodat - sóhajtok.
• Hogy haladtok?
• Gázul. Még mindig a régészek pöcsölnek itt. Komolyan mindjárt én is fogok egy ásót aztán nekiesek a területnek, csak haladjunk már - nevetek. De közben bosszusan zsebre dugom a kezem és folytatom a le-fel járkálást.
• Alex Goodwin a nívódíjas építész, amint nekiáll lapátolni, mh de megnézném - kacag Stefi.
• Mert szerinted nem tudok lapátolni? - vetem ellen.
• Nem Alex, csak te olyan… olyan vagy.
• Milyen?
• Nem tudom. Nem az a lapátot ragadós fajta. Te elvagy az íróasztalod mellett. Nem igazán piszkolod be a kezed ennyi - nevet Stefi.
• Szerintem eleget tanultam ahhoz, hogy ne kelljen bepiszkolnom a kezem - mondom sértetten.
• Tudom. Alex. Imádom azt az irodai szadista fejedeted - nevet Stefi. - Amikor először megláttalak az előadóiban akkor is erre gondoltam. Hogy szarrá fogsz szopatni. Én félnék a régészek helyében - a bőrcipőm orrával rúgdosom a földrögöket a lábam előtt. Otthon akarok lenni.

Stefi sokszor jelentkezik be. Mindig küld képet Alexről. Hogy mivel játszik, hogy buborékot fújtak a kádban, hogy esőkabátban és gumicsizmában kerülgeti a pocsolyákat. Hogy eszik, vagy nem eszik. Alszik, sír. Így valamivel elviselhetőbb, hogy távol vagyok tőlük. Stefi csinál egy képet a franciaágyon hanyattfekve. Háromszöges kép Alex, a macija, és Stefi. Amikor átküldte azt írta hozzá: “hiányzol apuci”

Azóta ez a kép a háttérkép a telefonomon. Akkor hajszál választott el attól, hogy repülőre ülök és hazamegyek hozzájuk.

Amikor hazaérek csendes a ház. Mindenhol rend van. Stefi felmosta a követ. Itt van a vödör az ajtóban. Ahogy belépek, majdnem felesek benne. De se a gyerek, se Stefi sehol. Ettől tökre ideges leszek. Nincs üzenet semmi. Persze hamarabb jöttem haza. Ellenőrzöm a feleségemet? Lehet. Először Angelát hívom.

• Szia. Stefiről tudsz valamit?
• a te feleséged. Neked kellene róla többet tudnod. Hazajöttél?
• Igen. megkeresem őket. - kinyomom és Liamet hívom.
• Stefi nálad van?
• Miért lenne nálam a Te feleséged? - csattan Liam és a háttérben Kim ordít.
• Ok. Nem zavarok. - kinyomom. Kathy nem veszi a telefont. Stefit hívom. Biztos mond rólam valamit, hogy azt hívom utoljára, akit keresek? De Stefi sem veszi. Ne már! Ráírok egy üzenetet Stefire.

Én: Hol a faszban vagytok???

Idegesen teszek fel egy teát forrni és közben türelmetlenül várom a választ. Felforr a víz és készülök ráönteni a filterre, amikor gyerekkacajt hallok. Ez…. Alex? Az ablakokból kinézek a tópartra. S végül meglátom őket. Stefi befont hajjal sétálgat az enyhén nedves fűben. Alex kacagva guggol le egy apró aranybarna szőrcsomóval játszik. Azt hittem valami új plüssállat, aztán az a valami megmozdul a fűben. Egy kölyök golden retriever az. Mi van?

Áttöltöm a termoszba a teát és kilépek az ajtón, hogy csatlakozzam hozzájuk. A zsebemben rezzen a telefon.

STEFI: Otthon. Miért?

Nézem, ahogy a kölyökkutya játékosan ide-oda szaladgál. Ráront Alexre, aki átkarolja aztán újra előrefut. Egy labdával kergetőznek. Stefi meg csendben figyeli őket.  Ahogy beérem átkarolom hátulról és Stefi halkan felsikkant.

• Megijesztettél! - pihegi, ahogy először lefogja a karom, aztán belesimul. - Hamarabb hazajöttél? Most oda a meglepetésünk! -néz hátra Alexre és a kutyára.
• Nem… csodás meglepetés vagytok! - morgom Stefi szájára. Itthon vannak. Mind. Nem illant el semmi. Családom van.
• Ez a jószág hogy talált ide? - intek a fejemmel a kutya felé. Látszik, hogy fajtiszta minőségi kölyökkutya.
• Sean azt mondta, állandóan golden retrievert néztél a neten, még...Alex és előttem. Meg akartalak lepni. Szülinapi ajándék - vigyorog rám.
• Szuper ajándék. De a legnagyobb ajándék ti vagytok Stefi! Köszönöm, hogy velem vagytok! - csókolgatom, Alex is észrevesz és odaszalad hozzám. Felkapom és a kutya a bokámnál marcangolja a nadrágomat. Szörnyen játékos. Igazi kölyök még.  Alexet visszaengedem a földre, lehajolok hozzájuk, és megvakarom a kutya fültövét, mire farokcsóválás a  válasz, és könnyed kis csaholás.

Amikor alig egy-két éve arra gondoltam, milyen jó lenne egy kutya, arra gondoltam, egy család nélküli építész nem vállal be kisállatokat. Azt hiszem elégedett lehetek.  Bár ez a kölyökkutya abszolút másodlagos lett a fiam és a feleségem után. Stefi ráérzett a lényegre. Családos építész lettem.