Úti élmények Cseszneken-Látogatás a de Noir várban

Úti élmények Cseszneken – Látogatás a de Noir várnál

Már az úton közeledve fel-felbukkan a fák közt a cseszneki vár látképe. Egy kicsit szaporábban ver a szívem a látványra. Csesznek békés kis hegyvidéki település, meredek utcája csendes, a kevés kereszteződések mindegyikében térkép igazít el a várhoz. A házak teraszai a cseszneki vár panorámájára néznek. Sehol egy teremtett lélek. Az előttünk haladó helyi lakosra az autóba szálló szomszéd ráköszön és beszédbe elegyednek. Itt mindenki ismer mindenkit. Zircre, a legközelebbi városba tartanak.

A várhoz meredek aszfaltos út vezet, egészen a várkapuig, az út mentén egy középkorú nő mézet árul. Az utolsó kanyarban már kavicsos az út, ez már a vár előszele. Magaslatról tekint le a vár romja a falura. A jegyhez képeslapot is veszünk a vár rekonstrukciós rajzáról. Ahogy a meredek úton áthaladunk a várkapu vonalán erősödik a szél is. Fent a várnál zászlólobogtató erős, csapkodó a szél, hosszan lengeti a háromsávos magyar lobogót (nem de Noirt)

A vár területe meglepően kicsi, és mindhárom irányban zsákutcába vezet. A várat nem lehet körbejárni, egy út sem vezet körbe, mindegyiket rácsos kapu zárja le, melyen a vár kő és téglahalmainak belső „kertjére” látunk.

Még a cseszneki várnapok maradványai bukkannak fel: íjászverseny céltáblája, zászlórudak, szalmabálák. Szemet pihentető a várból a környező dombok látványa, a kis mezei tisztások és a dombok.

Természetesen mindenütt a forgatási beállításokat, és a filmből jól ismert képeket kerestem. Bevallom elég nehezen lehetett megállapítani, hogy honnan és hova, maga a hely a várban valójában túl kicsi, ügyes a vágás, szépek a képek, egyszóval Csupó Gábor érdeme ismét, hogy a helyből kihozta azt, amit annyira szeretünk: a de Noir várat.

A valóságban a cseszneki vár sokkal puritánabb, szűkösebb, romosabb és üresebb. A legnagyobb sokkhatás akkor ért, amikor Mariához hasonlóan a „koponyaszegélyes” járaton beléptem a vár „belsejébe”.

Ugye a filmben itt egy lovagtermet láthatunk, ahol éppen vacsoráznak a de Noirok. Nos szinte mellbe vágott a kapu mögött elém táruló látvány. Valójában csak a főhomlokzaton tátongó jól ismert cseszneki beomlás és a főfal jellegzetes ablaküreges képe látható belülről. Néhány derékig érő várfalmaradvánnyal és a várban már megszokott ráccsal, ami jelzi, hogy az apró belső kis romudvaron túl már sehova sem vezet az út.

Egyszóval a lovagterem nem a cseszneki várban van az már egészen biztos. Két tippünk is volt, hogy melyik másik várban vehették fel a vacsorajelenetet, majd ha meggyőződtünk róla, hogy az, akkor jelzem, hogy megtaláltam. A várbörtön jelenetek sem a cseszneki várban készültek, tulajdonképpen a nappali világos jelenetek játszódtak a cseszneki várban, a hídon átfutás, a Maria érkezési és menekülési jelenete a várból.

Fél óránál tovább nem igazán lehetett a várban időzni, nagyon gyorsan bejárható az egész vár annyira picike, ráadásul bántó és zavaró volt az erős szél, inkább a biztonságos szélcsendesebb faluba húzódtunk, a várfogadó étteremnél még leültünk egy üdítőre, a kilátása nem a várra esik, hanem a szemközti dombokra, de így is nagyon idilli és kellemes.

Elmondható, hogy maga a vár nagyon szép, tényleg olyan mint a képeken, de semmiképpen sem a film illúziójára kell számítanunk, a vár sem méreteiben sem jelenlegi állapotában nem tükrözi azt, amit az ügyes vágás, a szép felvételek és a filmesek remek munkája eredményezett.

(Azért az élményt nem lehet leírni, hogy milyen érzés a tudat, hogy néhány évvel előttem Augustus és Dakota garantáltan ezeket a köveket és fűcsomókat tapodta, mint én, Holdhercegnő-rajongók, legalább egyszer meg kell nézni a cseszneki várat nektek is! )