Jenny, te édes

Csütörtökön a tájépítészet órám után vacsorázunk együtt Nicole-al. Napok óta a húgom mondatai forognak a fejemben. Ha racionálisan gondolkodom tényleg igaza van. Már tényleg el kellene döntenem mi legyen és kezdenem kellene valamit a Nicole üggyel. Nicole okos, komoly, független nő. Kedvelem is. Alapvetően még a szex is jó. Ha nem működne, már régen váltottunk volna.  Már három éve húzzuk ezt az egészet, tényleg lehet, hogy arra várna, hogy megkérjem a kezét? ez már egy komoly felnőtt kapcsolat, nem egy egyetemi lobogás. Nincs igazán akadálya, hogy tényleg megkérjem.  Megtörlöm a számat a szövetszalvétával és Nicole-ra nézek:

• Házasodjunk össze!
• Tessék? - Nicole révedve felnéz rám, nagyon messze járhatott és összezavarta a kérdés.
• Légy a feleségem!
• Alex - Nicole hűvösen felnevet és belekortyol a fehérborba. - Ez most honnan jött?
• Miért ne? Három éve együtt vagyunk. Ismerjük egymást. Nem kell anyagi közösségben élnünk, ha ez zavar.
• Kendalban élsz.
• Beköltözök Manchesterbe - nézek rá komolyan.
• Senki nem is ismer a családomból.
• Majd az esküvőn megismerem őket.
• Nem akarok hozzád menni.
• Ez most konkrétan nekem szól, vagy a házassággal van valami bajod?
• Nincs veled bajom, de nem akarok megházasodni. Nem akarok férfielvárások szerint élni. Nem akarok gyereket, nem akarok férfira mosni, se főzni se takarítani. Nem akarom, hogy megmond nekem, hogy mikor feküdjek le, mikor oltsam le a lámpát, folyathatom-e a csapot fogmosás közben vagy sem, hogy a fogkrémes tubusra nem tekertem vissza a kupakot. Hogy az aromazáró tasakot nem zártam vissza a kávén.
• Nem kávézom - szúrom közbe.
• Alex. Nem akarok összeköltözni se veled.
• Van valakid? - kérdezek rá sötéten.
• Tessék?
• Nem tudom olyan fura vagy. Azt hittem a nők a te korodban férjet akarnak fogni, meg mind gyereket akarnak.
• Mi az, hogy az én koromban?
• Értem hogy harminc felett.
• Alex ez a beszélgetés nem vezet sehová - Nicole megtörli a száját és hátradőlve jelzi, hogy befejezte az étkezést. Kérem a számlát és fizetek.
• Gondolom az irodába - mondom komoran.
• Igen, légy szíves - beülünk. Ahogy lefékezek az iroda előtt habozok mi legyen. végül csak leállítom a motort.
• Most inkább nem megyek fel - nézek Nicole hideg kék szemeibe.
• Rendben. Ne haragudj. Remélem megérted az álláspontomat - néz rám
• Nem értem meg, de elfogadom - biccentek. Arcon csókolom és Nicole kiszáll. Elfordítom a slusszkulcsot és kiteszem az irányjelzőt. Kendal felé vezetek. S áttúrom a hajam. Valamiért nem vagyok meglepve Nicole válaszán. Azért mert éreztem, hogy ez lesz. Egyszerűen Nicole egész viselkedéséből ez árad. Ő jól elvan a maga kis világában a berendezett életében. Nincs rászorulva egy férfira sem. Ő nem elveszett lélek. Nem olyan, mint Vanessa… basszus!

A húgomat tárcsázom és Angela csicsergő hangja tölti meg a jaguár belsejét. Mindig kihangosítva telefonálok. Így nem kell a telefont is tartanom. a Jaguár hangszóróiból Angela hangja simogatja a lelkemet.

• Megkérdeztem.
• Mit?
• Nicole-t, hogy hozzám jön-e?
• Komolyan? Miért érzek feszültséget a hangodban?
• Mert nem akar hozzám jönni. Esze ágában sincs hozzámjönni. S ezt világosan az értésemre is adta. Vagy marad így a kapcsolatunk vagy…
• Ó Alex, sajnálom. Nem kellett volna ezt mondanom.
• Hagyjuk. Igazad volt. Ki kellett derítenem, hogy mire számítsak Nicole-lal kapcsolatban. Hogy én is úgy tudjak tervezni.
• Változtass a tervein.
• Hogyan?
• Ejtsd teherbe!
• Angela!
• Miért ne? Egy gyerekkel táncsak hajlandóbb hozzádmenni?
• Kettőnk közül ő védekezik.
• Az pech.
• Amúgy se akarnék így belekényszeríteni egy nőt a házasságba. Ennyire nem vagyok kétségbeesve. Meg ennyire nem is kell nekem Nicole.
• Ne nézegesd az út menti árkokat, meg a szakadékokat se - figyelmeztet Angela.
• Nicole-ért ? ne viccelj! Vanessa miatt nagyobb esélye lett volna - fintorgom.
• Jól vagy amúgy?
• Persze. Azért rosszul esett… zsigerből elutasított érted? Még el sem gondolkodott rajta. A Stonehenge-ben több melegség van ha rásüt a nap.
• Az a kő meleg. Meg kellene látogatnunk újra igaz?
• Jó program lenne. Kicsit itthagyni ezt a piszkosszürke Kendalt.
• Feldobjalak valami viccessel? Egy titokkal?
• Na ki vele.
• Belezúgtam az aktmodellembe!
• Angela! -a húgom egy örök álmodozó. Folyton szerelmes lesz. Felnőhetne már.
• Annyira jól néz ki. Meztelenül érted. Az ágyamban tartom a legbizarrabb képeket.
• Az arcodba lóg a micsodája?
• Aham.
• Angela, te beteg vagy.
• Bárcsak…
• mindig beleéled magad ilyesmibe…
• Csak reménykedem - Angela hangja már megint elrévedő. S mindent részletesen lefest a srácról.  De tényleg eléri, hogy elterelje a gondolataimat és egészen Kendalig szórakoztat.

Liamnál ülök az íróasztalomnál és gépre viszem az egyeztetéseket. Már annyira rutin, a program szinte magától dolgozik. Ha kész az elképzelés és a számítás onnantól már minden megy. Vanessa bement kocsival Ezüstharmatra, szóval totál nyugi van az irodában. Azt utálom Nicole-ban hogy ha nem keresem ő sem keres. Mintha… nem is lennék fontos neki. Totál nem értem. Annyira berendezkedett erre az egész életvitelre, hogy tulajdonképpen azt érzem, hogy szeretők vagyunk. S ez a kapcsolat nem kapcsolat és nem is fog fejlődni  már tényleg sehova.

• Szerinted a könyvelőnk, Jenny összejönne velem? - kérdezek rá Liamnál.
• A könyvelős Jenny? - Liam elgondolkodik. - Szerintem ja. Tégy egy próbát.
• Randira éppen elhívhatom - kattogtatom az egeret és elnyomok egy ásítást.
• Keveset aludtál?
• Igen, törtem a fejem. Az egyetemen… van egy csaj, aki… azt mondta, le akar feküdni velem.
• Azta!
• Ja.
• Flörtöltél vele?
• Hülye vagy?! A tanítványom. Dehogy.
• Vigyázz, mert az ilyen ügyek ritkán maradnak titokban - Liam őrült nyomtatásba kezd.
• Ki mondta, hogy kezdeni akarok vele valamit?
• Alex. Szóba hoztad, szóval foglalkoztat a dolog.
• Persze, mert elég jó hús a csaj -  kiemelem a filtert a csészémből és a szemetesbe dobom.
• Hogy hívják?
• Stephanie Brooks - Liam rákeres a honlapon a másodévesekre. - Mit gondolsz?
• Nem tudom.
• Ronda?
• Nem, tényleg cuki a lány - biccent Liam. - Vigyázz, mert ezek a mai lányok nagyon rámenősek.
• Szerinted csak azért, hogy átengedjem?
• Nem tudom.
• Állandóan kifogom a számító nőket. Nézd meg Nicole-t. Mi nem járunk, hanem dugunk. Ez egy szeretői kapcsolat és nem több. Csak egy kicsit mutatna több érzelmet - sóhajtok.
• A nőket nem lehet megérteni - bólogat Liam.
• Nálatok mi a helyzet?
• Hát… voltunk a kivizsgáláson. Nem volt egy leányálom.  Vanessát átfújták alulról... érted, hogy átjárható-e minden. Azóta állandóan fájdalmakra panaszkodik.
• Jól megkínoznak titeket. Találtak valamit?
• Egyelőre minden rendben.  Nincs fizikai akadálya, hogy teherbe essen.
• Akkor mi a gond?
• Fogalmam nincs. attól rettegek, hogy nehogy kihozzák hogy valami genetikai összeférhetetlenség.
• Az lehetetlen.
• Miből gondolod?
• Mert akkor nem működne igazán a szex sem. Ahogy ti egymásnak estek szerintem nem ez lesz a gond - pislantok rá.
• Igen? Kösz ez egész megnyugtató észrevétel.
• Na megyek a könyvelőnkhöz - elindítom a tervezői hibakereső programot és hagyom hogy fusson. Ezüstharmaton Jenny egy magánlakásban könyvel.  Átadom neki a paksamétát amit a hónom alatt hurcoltam fel.
• Ennyi?
• Most igen - biccentek.
• A hét végére jó lesz?
• Szuper! Köszi - vigyorgok rá. - Figyelj Jenny. Mond mit szeretsz? Filmet nézni, enni, nassolni, vagy inni inkább?
• Én csak simán dugni szeretek.
• Hát éppen abban is benne vagyok, mondjuk egy után az előző felsorolásból.
• Jól van akkor legyen egy mozi? - választja ki ad hoc Jenny.
• Szombat este?
• Jó. Válassz akármit. Rád bízom.
• Miért mondtál azonnal igent?
• Alex! Már két éve kerülgetsz. Nem értem miért vártál eddig.
• Már én sem - nézek rá a fejemet ingatva.

Jenny könnyed. Nem olyan kimért mint Nicole és ezt nagyon értékelem benne. Fűzős  cipőben, kötött pulóverben és egyenesre fésült haját finoman bevasalva jön. Jól áll neki. Egyszerű csaj. Nem festi a körmeit. Egészen olyan mint… ó nem már! Már megint Vanessához mérem! Le kell állnom erről.  Ahogy belépünk a büféhez a sorban nem várt ismerős fogad.

• Jó estét Tanár úr! - köszönnek rám hangosan a lányok. A tíz vörös köröm az, most enyhén erősebb a sminkje, füstösebb a szeme körül és nagyon titokzatos vele. Miniszoknya van rajta és mintás harisnya. Egy tűzvörös passzos felsővel, ami kidobja a cicijeit. Tudom, hogy tudja, hogy megnéztem, de már nem tudok mit csinálni. Ebben a hacukában minden pasi megnézné és meg is nézi, aki nem meleg.
• Miss Brooks - biccentek vissza és Jennyt finoman elkormányzom az útból.
• Kik ezek? a rajongótáborod?
• A tanítványaim - nevetek rá.
• Akik rajonganak érted - feleli Jenny, ahogy helyet foglal a terem egyik kárpitos ülésében.
• Ha meglátják az épszer vizsgajegyüket majd nem fognak annyira rajongani értem - nyugtatom meg.
• Ne légy olyan szigorú tanár bácsi - paskolja meg a kezem Jenny.
• És dőljön össze néhány ház? - biccentem felé a fejem. - Ezt sajnos nem engedhetem.
• Kegyetlen vagy - Jenny kényelembe helyezi magát és végignézzük a filmet. Amikor távozunk még akkor is a hátamban érzem Stefi tekintetét. De legalább most egy jó éjszakám lesz.

Felugrottam Nicole-hoz néhány papírral, de nagyon elfoglalt volt. Szinte alig beszéltünk az asszisztense rendezte még a papírügyeket is. Fogalmam sincs, hogy van-e valaki más is a képben, mert Nicole sosem beszél. Ezért duplán rosszkedvű vagyok. Nagyon nehezen igazodok el a számító nők tengerében, akik körülvesznek. Manchaster ráadásul egyenlő az egyetemmel és már unom, hogy az órákra is mindig csak beesek. Tájépítészet órám volt kivételesen. Azért, mert itt nem botlok bele a vörös körmök karmaiba.  Az egyetemi kávézóban rendelek egy teát. Mivel nem rajongok a kávéért koffeines teával tartom ébren magam. Amíg várom hogy hűljön a tea írok néhány emailt. Fel sem nézek a széktologatásra, itt a kávézóban nem sokan zavarnak. De tévedek. Megcsap az az erős, impulzív parfümillat és már tudom, hogy Stefi az, a vörös ragadózó. Fehérek a fogai, a vérvörös rúzsa még jobban kiemeli. Olyan szabályosak a fogai, mint aki a fél tinédzserkorát fogszabályzóval töltötte. Enyhén be van fonva a haja és a vállára levezetve.

• Szia  - köszön rám ahogy helyet foglal velem szemközt.
• Mióta tegeződünk mi Miss Brooks? - kérdezem, ahogy felpillantok a telefonból.
• Amióta smároltunk - mosolyog rám szélesen.
• Te nyomtad a szádat az enyémhez, de esküszöm az én nyelvem nem vett részt a játékban - felelem.
• Miért van az, hogy mindenki máshoz kedves vagy, de velem undok?
• Talán mert a többiek nem támadtak le egy mosdóban - kihozzák Stefi rendelését is, egy forrócsokit, amin egy kis szívet formáztak a habra. Stefi rámmosolyog.
• Szóval a moziban, a barátnőddel voltál? - érdeklődik és belekanalaz a tejszínhabba, majd a szájába csúsztatja. Annyira lassan csinálja és közben nézem azt a vörös ajkát. Lehunyom a szemem és kinyomom a levelezőrendszert és a telefonom az asztalra teszem.
• Stephanie, állj le. Ne nyomozgass utánam. És keress korban magadhoz illő játszótársat.
• Harmincöt vagy. Láttam az oktatói lapodon. Az nem egy emberöltő.
• Figyelj,  én nem számolgatom, hogy mennyi év van köztünk, mert nem érdekel, de ha abban reménykedsz, hogy átengedlek pusztán azért mert lenne köztünk valami, tévedsz. Az első szerkezetrajzod alapján garantált bukás. Szóval próbálj meg homlokzatszerekezetből  valami többet kihozni, különben…
• Nem érdekel ha megbuktatsz is. Nagyon szeretnék veled lenni. Csak egyszer. És leállok.
• Ez nem alku tárgya Stefi - nézek rá komoran. - Amúgy mennyi vagy? Húsz?
• Számít az?
• Nem értem miért csinálod ezt. Szűz vagy vagy mi a fene?
• Ha annyira érdekel, miért nem deríted ki magad.
• Nem egy pályán játszunk Stefi. Miért lenne érdekes számomra egy diáklány? Mert fiatal? Gondolod nekem ennyi is elég? Mert szép? Figyelj szerintem össze vagy zavarodva, keresed önmagad én megértem, de ne engem használj a játékaidhoz, értve vagyok?
• Tudod hogy hívnak a diákok? Szexi mészárosnak.
• Mert?
• Mert tizedeled az évfolyamot.
• Gondolod kell annyi építész, amennyit itt képeznek? Az építészet nem egy könnyű szakma. Nem elég csak jónak lenni benne. Egyedinek kell lenni. És még akkor is baromira sok tényezőtől függ, hogy befutsz-e. Egyáltalán egy nő minek akar építész lenni? Most komolyan Stephanie.
• Ez elég szexista duma tőled.
• De most komolyan nem értelek. Egy családanya nem ingázhat állandóan ide-oda. Egy építész a fél életét valahol máshol tölti, valahol valamilyen építkezésen.  Ha mérnök férjet akarsz fogni, akkor jó helyen jársz, de ennél többre ez a pálya nem jó. Nem fogsz belőle jól megélni, ezt most megmondom.
• Azért te sem panaszkodhatsz.
• De most nem rólam van szó, hanem rólad - az egyetemi kávézós pincérnő lép oda az asztalunkhoz.
• Fizetem a hölgyét is - tapogatom ki a farzsebemből a pénztárcámat, ahogy felállok. Ahogy rendezem a számlát, még futólag Stephanie-ra nézek. - Minden jót Miss Brooks.