Gejzír

Épszer dupla óra. Próbálom racionálisan felfogni a helyzetet. Stephanie ott fog ülni és fogalmam sincs mihez kezdjek ezzel a helyzettel. Mivel nem cseréltünk számot, nem is tudom felhívni. Nem is vagyok benne biztos, hogy akarnám.  Nem érzem összeszedettebbnek magam, mint a múlt hét bármelyik napján.  Ahogy a kulcsot csörgetve közeledek a teremhez, már látom, hogy ott áll. Az ablaknál enyhe fény esik a hajára. Nagyon jó alakja van tényleg. Nem tudhatom mennyire járt el a szája, futólag Pattyre nézek. Nem tűnik mindenttudónak a tekintete, tehát valószínűleg nem tud róla. Stefi rámnéz és végigkövet a tekintetével. A csoport tagjai felállnak és várakoznak, hogy ajtót nyissak.  A zsebemben rezeg a telefonom. Beengedem a csoportot s felveszem a hívást.

• Szia Nicole! Minden rendben? - veszem fel.
• A ma este mégsem jó - összeráncolom a homlokom.
• Értem… ez… az miatt a kérdés miatt van? - kérdezem óvatosan.
• Nem dehogy.
• Nicole! Nem akartalak lerohanni tényleg. Csak mindig olyan szép vagy. Biztos részeg voltam - vigyorgok. Tényleg próbálkozom.
• Nem is ittál Alex - nem ez az első alkalom, hogy megállapítom, Nicole-nak semmi humora nincs. Nem nagyon akarom megmagyarázni a szavaimat és a mondataim mögöttes tartalmát, főleg egy olyan nőnek, akinek a neve előtt a doktor szerepel szóval ráhagyom.
• Akkor egy bocsánatkérő vacsora? - ajánlom fel.
• Most nem… alkalmas - Nicole tényleg ritkán mondja le a heti fix alkalmainkat, s általában azért mert éppen megvan neki, szóval…
• Rendben. Akkor a jövőhét?
• Persze... és tudod mit? Kivételesen ne is az irodába, majd gyere egyenesen hozzám fel - ez abszolút Nicole féle engedmény. Beenged a lakásába. Mintha legalábbis egy kutya lennék, akinek kiváltság, ha nem a kertben kell rohangálnia télvíz idején.
• Pihend ki magad. Hiányozni fogsz. Szia! - kinyomom a telefonom. A sötétedő folyosón sétálgattam le-fel és most visszafordulok. A teremajtónak dőlve Stephanie néz rám. Irtó passzos fariban van, látom a teljes fenékvonalát és azokat a formás lábait. A felsőjéből az egyik válla enyhén kibukkan. Nagyon buja cuccban van. S nagyon szép a vállgödre. Impulzív parfümillattal.
• Várunk még valakit? - érek mellé a teremajtóhoz.
• Nem, Tanár úr már mindenki itt van - behúzom magam mögött az ajtót.
• Akkor kezdhetünk -  Stefi helyet foglal, nyugodt, rámnéz. Mély levegők. Menni fog. Fura, hogy a teremben valaki olyan ül, akit már szétbasztam egy éjszaka. Eléggé zavar a dolog. Stefi eleve zavart mindig is. A parfümillatával, a lakkozott körmeivel. Megint hátradől és szétválasztja a tincseit, végignézhetem, ahogy a hosszú haját szépen lassan valamilyen fonásvariációval befonja. Járnak az ujjai nagyon fürgén és rutinosan. Mint ott a zuhanyzóban a farkamon. Egy pillanatra összeforr a tekintetünk. Aztán elkapom a fejem és továbbkattintom a diasort. Végigvesszük az ablakok és ajtók, kapuk tananyagot. Végigrajzolom szinte az összes variánst a táblára. Mert annyira ostobák ott a szemináriumon, hogy nem fogják megmutatni azt, amit kell.  Óra végén lassan szedelődzködnek, fél hat, már mindenkinek ez az utolsó órája. Stephanie lemarad a többiektől és bezárja az ajtót.

• Ma dolgod van? - kérdezi a hátát az ajtónak vetve.
• Nincs, mára végeztem - kikapcsolom a projektort és a gépet. A pendrive-ot visszateszem a kulcsomra és ránézek.
• Én is - nyalja meg a száját. Minden levegővételnél emelkednek és süllyednek a keblei. A szemem az ajka és a mellei közt vándorolnak. Aztán az első reakciós hülyebarom énem kiböki:
• Hazajössz velem? - Stephanie közelebb jön és lábujjegyre állva rányomja a száját a számra. - Ne itt! - morgom, a tenyeremet a derekára téve. - Be kell zárnom a termet.
• Lent megvárlak. - Miközben az egyetem lépcsőjén haladok, hazarendelek két  vacsoramenüt. Körülbelül egyszerre fogunk hazaérni a kajával. Csippantom a kocsit és Stephanie már be is ül.
• Ma is versenyzel hazafelé? - kérdezi.
• Ha akad versenytárs - biccentem. De ma nincs szerencsénk. A kezem felváltva teszem a  sebváltóra és Stephanie feszes nadrágjára.  Torokköszörülve fészkelődik. A piros lámpánál az ajkaira hajolok. A hajamba túr és vad nyelvjátékba csapunk. Hátulról dudálnak rám, s elhúzódom tőle. Egy örökkévalóság az út Kendalig.
• Nagyon gyorsan vezetsz - állapítja meg Stefi. Lepillantok a kilométerórára. Bevallom sose figyelem. Mindig sietek valahova. Aki annyit vezet mint én egy nap, az csak a célt látja. Eljutni ából bébe és totálisan nem érdekel, hogy ez most sebességhatáron belül vagy kívül van. Engem az út érdekel. Ha lehet menni, akkor megyek. Ennyi.
• Bocs, már észre sem veszem - visszaveszem a sebességet, hogy a motorzajból érzékeljem, ha gyorsítok, s leveszem a lábam a gázról.
• Nem kritizáltalak. Csak még soha nem utaztam senki mellett, aki így vezet. Azt hittem félelmetes, a gyorsaság miatt. De nagyon jól vezetsz.  Biztonságban érzem magam a sebesség ellenére is.
• Még ilyet se mondott senki. Általában egyedül vagyok a kocsiban. Szóval nem nagyon véleményezik a vezetési stílusomat - én az utat nézem, Stefi engem.
• Pedig azt hittem állandóan nőket viszel el egy körre - jegyzi meg, s kihallom, hogy Stefi mosolyog.
• Távra ritkán ül mellettem valaki. Úgyhogy az, hogy itt ülsz most, ez nekem is új.
• Húha! - Stefi elemzi a mondatot, ízlelgeti az elhangzottakat. Amit megtudott rólam. - Akkor  is nagyon gyorsan szoktál vezetni, a múltkor is megfigyeltem.
• Gondoltam már rá, hogy beszerzek egy kék fényt, aztán le se veszem a lábam a gázpedálról - vigyorgok rá. A házam előtt éppen szállunk ki, amikor megérkezik a kaja. Kifizetem a futárt és betessékelem Stephaniet. Alig beszélünk. Csak faljuk egymást a szemünkkel. Egy-két falatot eszünk csak, azt is inkább sietve. Szép rajta ez a keret, és tiszta a tekintete az üveg mögött is. A konyhapultnak döntöm és az ajkaira hajolok, majd a nyakára, és minden megismétlődik.

Még sötét van kint, Stephanie az oldalára fordulva fekszik mellettem, haját elsimítom a nyakáról és lassú, puha csókokkal végighintem, miközben a takaró alatt kitapintom a csípője vonalát. Van egy anyajegy a vállán, a hátánál, és nagyon szexis vele. Egy egészen picike anyajegy, de olyan, mint egy szexepil. Lassan ébredezik. Apró nyögéssel fogadja az érintéseim. Majd a légzése ziháló sóhajtásba csap. Szőke haja hullámzik a párnán, a szemeit lehunyva tartja, csak ajkai nyílnak ki újabb és újabb kéjes nyögdécselésre. Bele és belekapok az ajkaiba és beléhatolok. Lábait szétcsúsztatja a lepedőn mellettem és karjaival lustán átkarol. Kéjesen nyújtózkodik közben és ahogy megemeli a karjait megemelkedik a melle is. Most nem sietek. Egészen hosszan akarom kiélvezni azt az érzéki finom testét. Apró ajkain újra és újra feltör a kéj hangja és reszketve remeg meg alattam. Nagyon gyorsan elélvez. Mindig. Nem nagyon akarok számot vetni azzal, hogy mit művelek. Most csak a pillanatot akarom kiélvezni, amíg tart.

Tetszik nekem ez a kis cuki csaj tényleg. Stefi nem magas, filigrán, de inkább középmagas, arányos, igazán az arca nagyon szép. Olyan gyermekien kerek az arca és az álla, szép kékek a szemei, és pisze az orra, még a szája is annyira formás. Imádom a szép szőke haját is, ahogy hordja. Még akkor is, ha az órámon fonja be újra és újra. Nagyon sokat szexelünk. Nem számolom mert már nem tudnám követni. Kielégíthetetlen. Újra és újra akarja. Annyira fiatal. Mindig van kedve a szexre. Sosem mond nemet és nagyon jól csinálja. A legtöbb nőm visszafogta magát az ágyban. Pedig egy férfi fül abszolút akusztikusan befogadó, sokkal jobban irányít mint a szavak. Ráadásul arra ösztökél, hogy kicsikarjam belőle azokat a hangokat, mert szörnyen beindít vele. Stefi gyönyörű hangokat hallat szex közben. Megőrülök a szexhangjaiért. Beismerem, a hangját hallva sokkal gyorsabban és könnyebben elmegyek én is. Kielégíti a fülemet is. A szememet is.

Reggel korán kelünk, mert valamikor a hajnali fürdőzésünk alatt Stefi közölte, hogy neki reggel nyolctól órája van. Kendalt még az éjszakai kivilágításban hagyjuk el. Annyira álmos vagyok, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem. Stefi bealszik mellettem az ülésen. Nem sokat aludtunk az éjszaka. Én nézem a reggeli ködöt Manchester felé. Én komolyan nem tudom mit művelek. Azon kívül, hogy állati szexeket nyomok ezzel a lánnyal.  Leparkolok az egyetem mögötti parknál. Itt nem járnak annyian. Stefi felébred és ránéz az egyetem épületére.

• Tudom itt…. már nincs csók. Csodálatos volt az éjszaka…. köszönöm - súgja Stefi és kiszáll. Nézem a ringó csípőjét ahogy halad végig az egyetem felé. Nem néz vissza. Ez egy titkos kapcsolat és nem több. Mit művelek én? A mobilomban felgörgetem a híváslistát. Angela felveszi.
• Dolgozol ma?
• Délután lesz egy fotózásom - mondja.
• Felugorhatok?
• Gyere - Angelával reggelizek, Mindketten angol reggeli teát iszunk. - Hogyhogy ilyen korán Manchesterben.
• Behoztam valakit.
• Egy nőt.
• Egy lányt.
• Egy diákodat? - Angela kezében megakad a kés és mindent letesz a keze ügyéből. - Ez… komoly? - a hajamba túrok és hátradőlök a széken. Kihallom Angela hangjából, hogy egyáltalán nem tetszik neki a dolog.
• Csak…. úgy megtörtént. Nem tudom… Nem tehetek dolgokat pusztán azért, mert jól esik?
• Alex, te a tanára vagy!
• Tudom, pont ez bassza az agyamat, nagy eséllyel mindenféle szempontból meg kell húznom a csajt!
• Te tudod, hogy megbuktatod és mégis lefekszel vele? Jó álljunk meg. Te nem vagy Alex. Az én bátyám nem ekkora pöcs - néz rám Angela szikrázó szemekkel.
• Nem akarok vele pöcs lenni.
• Akkor ne legyél az.
• Mit tegyek?
• Korrepetáld, minimum.
• Ez nem megy.
• Mit nem megy? Építész vagy, a tanára vagy, tudod mi a tananyag, nem?
• Persze hogy tudom. Nem érted?  Csak baszni akar velem! Mit nem értesz ezen? - belekortyolok a teámba és persze megégetem a nyelvem. - Mit mondjak neki? Nincs kedved inkább ablakokat rajzolni velem?
• Nem tudom, te vagy a felnőtt, a férfi, old meg! Találd ki! De ne használd őt ki! - csattan rám Angela.
• Jó lett ez a kép! - mutatok a fejünk feletti legújabb felvételre, amit meglátok.
• Alex! A testvéred vagyok, ismerlek, engem nem vágsz át, ne tereld a témát! - Franc! Tudtam, hogy Angelát nem lehet már eltéríteni. Sajnos a családtagjaimra nem hat a taktikám. - Ha legközelebb találkozol vele, felajánlod neki, minimum!
• Jól van - morgom. Bár előre tudom, le fogok égni ezzel a dumával a csaj előtt, de legyen.

Bent az egyetemen se jobb a helyzet. Sean, a dohányos szobatársam, a fotelben ül, amikor benyitok és van valami nyugtalanító  a tekintetében.  Sean eleve nagyon tud nézni. Merőn, hosszan. Bámulón. Filozófusprofesszornak kellett volna mennie. Mered rám a füstben. A frászt hozza rám. Komolyan. Ha így néz akkor valami van. És éppen elmélkedik. Telefüstöli ezt a kis lyukat itt a tetőtéren. Mindjárt kigyulladunk. Bosszúsan kinyitom az ablakot, hogy szellőztessek. Itt az egyetemen szerintem mániákus ablaknyitogatónak tarthatnak. A teremből Stefi parfümillatát, a szobámból a füstszagot akarom kiűzni. Sean minden mozdulatomat figyeli. Istenem hát mit akar? Leülök az asztalhoz és a fiókokban keresgélek. Sean még mindig átható tekintettel engem bámul és komótosan szívja a cigijét. Jó, elfogyott a cérnám, nem bírom idegekkel, ha így bámulnak:

• Mi van? - nézek rá oldalt, s az iratpapucsokban keresgélek. Mindent szanaszét hagyok. Volt valami tanegységlista itt valahol.
• Szóval mi van azzal a szőke csajszival?
• Milyen szőke csajszival?
• Alex, láttam ahogy egy jaguárból száll ki a csaj - lefagyok, komolyan. - Itt nem sokan jönnek jaguárral az egyetemre. szóval… figyu én nem az egyetemi erkölcsi bizottság vagyok. Szétkúrtad? - egy ideig még az irattartó papucsokban lapozgatok aztán végül Seanra nézek.
• Mondjuk úgy… van köztünk némi kémia - biccentek.
• Aha - Sean elnyomja a cigit a hamustálcán. - Azt csak én kaptam el véletlen. De amilyen pillantásokat váltotok a folyosón. Alex, azt nem lehet titkolni. Egyszerűen ordít rólatok, hogy van köztetek valami.
• Mi legyen? Adjam le a tárgyat? - túrok a hajamba idegesen.
• Én tudod mit csináltam az ilyen esetekben. Ha akarod… elintézem neked is. De… légy résen. Őrizd meg a józanságod, különösen a vizsgáknál. Maradj tiszta. Meg a csaj is. Ne kelljen, hogy elővegyenek titeket.
• Próbálom - biccentek, de érzem, hogy az egyetemen nagyon nagy gebasz van körülöttem. A Stefi-ügy nem marad következmények nélkül és már most érzem, hogy nagyon szarul fogunk kijönni belőle. Stefi is és én is. Nem lett volna szabad belekezdenünk.

Beparkolok Liam elé a madártetős beállóba. Mivel egy csomó napomat szétcsesztem ezért irtóra sok meló gyűlt fel. Hoztam az irodába a Yorkshire-i tradicionális fekete teát bontatlan dobozzal. Nyolcvan filter az elég lesz mondjuk egy hónapig? Talán. Vanessának egy Nagymama válogatású fémhengeres csokiskeksz csipszet a kávéjához. Két rajzhengerrel és a szerzeményeimmel bevonulok az irodába. Vanessa a gépnél ül. Egy süteménydarabot majszinkál és közben egy dobozt nézeget.

• Helósztok! Ez mi? - Vanessa dobozán mindenféle smile-ok virítanak.
• Ovulációs teszt - mormolja Vanessa süteménymorzsákat sepergetve a szoknyájáról.
• A’sszem erről nem akartam annyira tudni -  teszem az asztalára a fémhengert.
• Mit sütöttél?
• Browniet - pöccinti felém a tányért. Beleharapok egybe és ropog a fogam alatt és enyhén kesernyés égett íze van.
• Ez nagyon fincsi - Vanessa kritikusan rámnéz. - Jó... lehet egy kicsit odaégett? - nézek rá óvatosan.
• Alex, ez szinte csak égett rész - nézegeti őket Vanessa.
• Amit hoztam az biztos nincs odaégve. Az van ráírva, hogy Grandma’s cookies szóval tutira jó. Egy nagymama tud sütni - félrebillentem a fejem. - Figyelj csak Vani! Mire nagymama leszel te is tudsz majd sütni - érvelek, de ahogy kiszaladt a számon, már tudom, hogy megint hülyebarom voltam. - Mármint, hú… ma tudod hogy átüt a melltartód a fehér blúzodon? Szexi ez a csipke - gyorsan beiszokolok az irodába.  Húha! Remélem nem bőgte el magát.  Jobban vigyázhatnék már a számra. Bekapcsolom a gépem és megnyitom a szerkesztőt.
• Szia! - köszön rám Liam.
• Ja, izé… szia - nézek fel rá.
• Mi van?
• Semmi. Tudtad, hogy a nőd odakint az ovulációjával  traktál mindenkit? - kérdezem.
• Mármint.
• Ez olyan mint a kutyáknál, amikor tüzelnek? - kérdezem.
• Alex, inkább dolgozz.
• Jól van - bevállaltam egy családiházat. Mármint szerintem fel fog érni egy kisebb típusú villával. A krapek kívánsága volt, hogy önfenntartó legyen a ház. Le akarja magát kapcsolni a körforgásból.  Funkcionális, gazdaságos, energiahatékony és egyedi legyen. Liam rápillant a szabadkézi vázlattervemre. Valamelyik éjszaka csináltam. Alvás helyett. Mert nap közben már erre sem jut időm a sok loholásban.
• Na mit gondolsz? - nézek fel rá.
• Hogy haladsz vele?
• Már megvannak a földhivatali és önkormányzati egyeztetések. Ez itt a talajmechanikai szakvélemény és a geodéziai felmérés - tolom közelebb. - Tudod mit találtam ki?  Termorendszer.
• És? Megoldható?
• A talajmechanikus csávó szerint simán lefúrunk, és feltör a gejzír. Ezt figyeld mekkora állat terv. A nappaliban és a felette levő hálószoba főfalán egy üvegtéglás termovizes rendszer lesz. Ez fogja fűteni a két központi helyet. Sőt, a vízáramlást is láthatod, mint egy házi akvárium. És mint egy kandalló. Kettő az egyben. Ez lesz a legmelegebb pont, gondold el, kékes zöldes türkizes téglák, de ne sima téglákat képzelj el, hanem mint a csúsztatott félméteres panelek,  benne a víz és melegít. S ott vannak rajta, végig a főfalon. Ez lesz mindkét szoba központi eleme.
• Azt a kurva! Néha ledöbbentesz Alex.
• Ja tudom. Néha még magamat is meglepem ne aggódj. Miért nem magamnak terveztem ilyet? Nem is értem.
• Látta már a megrendelő?
• Csak ezt a szabadkézi rajzot. De kábé lehidalt. Ne aggódj megkérem az árát rendesen  - vigyorgok Liamra. - Amúgy a nappali a szokásos loft jegyeket viseli. A falak fehérek a mennyezeten hosszanti fenyőgerendák.  Úgy natúr sávokban kb. másfél méterenként egy egy gerenda, és rejtett világítás.  Faltól falig üvegablakok.
• Honnan jönnek ilyen ötleteid?
• Nem tudom, szerintem kurva sokat néztem a hülye kicseszett szürke tavat az ablakomból aztán beugrott, hogy  ott azon a telken elképzelhető, hogy van melegvizes talajhő, amit lehetne hasznosítani az ügyben. Tudod, közelebb a természetet.
• Szerintem csak lenyúlod az ötleteket a diákjaidtól.
• Mekkora köcsög vagy - nézek rá és visszafordulok. - A versenyzőimnek is mindent a szájukba kell rágnom. Szinte helyettük csinálom meg a pályázati anyagot. S gondold el ezek a legértelmesebbek. Egyébként meg nekem van két tíz legjobb helyezett tanítványom a nemzetközi építészversenyen szóval fogd be!
• Mi a helyzet azzal a cuki csajjal?
• Semmi - megnyitom a 3D kerttervezőt.
• Alex? Még kúrod igaz?
• Közöd?
• Belezúgtál?
• Hülye vagy? Dehogy. Ez csak szex.
• Aham -  Liam visszafordul a monitorhoz, de felette még visszanéz rám. -  Vigyázz mert nem veszed észre… és aztán… az egész egyetem tudni fogja. - Nem figyelek rá. Mi is kell még? Kerítésterv, konszignáció, szakági kiviteli tervek,  és a végén a tömegvázlatos látványterv és virtuális bejárás.  Futólag felírom a lépéseket a jegyzettömb tetejére aztán bepunnyadok a gépnél. Munka van...