A sikeres üzlet

Liam

Fehér fürdőköntösben még ártatlanabbnak nézett ki. Púder nélkül volt, és így még sosem láttam. Festék nélkül pedig apró szeplői vannak az arcán és az orra körül. Alig néhány apró pötty. De nagyon kislányos velük. Mezítláb jött át, és a lábkörmei rózsaszínre vannak lakkozva! Két másodperc alatt megállapítottam, hogy borotválva van a lába. Nahát! Szent meggyőződésem volt, hogy a nők, ha nincs pasijuk elhagyják magukat és nem is szőrtelenítenek. Vajon volt rajta alsónemű? Már csak a gondolatra állok mint a cövek! Rossz húzás volt egy hétre Vanessát magammal rángatni.

De hát férfiből vagyok, amit akaratlanul is észreveszek azt észreveszem. A tárgyalás előtt együtt reggelizek Vanessával a szálloda éttermében. Vanessa parkra néző asztalhoz ült. A reggeli kávéját kortyolgatja, ahogy leülök vele szemközt az asztalnál. A jegyzeteimet lapozgatom, ő meg bámul ki a parkra. Vanessában talán azt bírom a legjobban, hogy nem jár fölöslegesen a szája. Nem akar szóval tartani, csak biccentett arra, hogy leültem hozzá. Nyugodtan élvezi a reggeli kávéját. Olyan lassan és elégedetten tud kávézni, hogy egyértleműen érződik élvezi a kávézást. Én is nyugodtan tudom összeszedni a gondolataimat mellette. Vanessa él-hal a francia típusú reggelikért. Croissant eszik kávéval. Én a hagyományos angol reggelik híve vagyok. Reggel mindig kicsit álmosnak találom Vanessát. Mint egy kislányt, akit kirángattak az ágyból, hogy elvigyék az óvodába. Már nem látszanak a szeplői, bepúderezte az orrát és enyhén kihúzta a szemét, ahogy általában.

• Tudok még segíteni valamit? - kérdezi Vanessa, ahogy hátranyúl a kabátjáért.
• Nem, kösz - pillantok fel rá futólag ahogy feláll.
• Mikor  számítsak rád?
• Munkaebédre megyünk, úgyhogy csak este.
• Rendben. Sok sikert!
• Kösz - nézem, ahogy kilép a nyirkos skót levegőre, a szálloda parkjába indul sétára. Néha baromira magányosnak látom. Sőt, tulajdonképpen mindig magányosnak találom.

Nem akartam egyből elvinni szórakozni, attól Vanessa pánikrohamban tört volna ki. Mert automatikusan randiszagúnak érezte volna. Márpedig ő sem vágyik rá és én se. Tehát felszóltam neki telefonon, hogy hol találkozzunk- kíváncsi vagyok eljön-e. Eljött. Aranycsillámos blúzban és fekete nadrágban volt. Kivételesen nem sportcipőben volt. hanem magassarkú cipőben. Nehezen talált meg a sarokasztalnál. Tétován ereszkedett le szemközt a bőrülésre és egyértelműen zavarban van. A pincérnő elhaladt mellettem és Vanessától is megkérdezi, hogy mit kér.

• Csak egy tonikot – nézett a miniszoknyás pincérnőre zavartan Vanessa.
• Tehát ma nincs alkohol? – mosolygok rá.
• Hogy sikerült?
• Rendeltem egy üveg pezsgőt, csak rád vártam vele.
• Tehát csarnokot épít a DeNoir vállalat?
• Úgy néz ki – biccentettem, s a söröspoharamat tologattam magam előtt.
• Már látom is magam előtt a reklámszöveget: Minden tehén álma!
• Undok vagy – egy apró félmosoly játszik Vanessa szája körül, ami gyorsan le is hervadt. A szokásosnál is mélabúsabb ma.
• Mi az? – kérdeztem rá, még ha magánjellegű is a kérdés. Ha nem akar, úgyse válaszol, ennyire már ismertem.
• Hívott az anyám. A szokásos, meg akarnak látogatni, mondtam, hogy tárgyaláson vagyok, Skóciában. Nem alkalmas. Szokásos, szokásos... hazudok nekik minta vízfolyás.
• Leráztad őket. De ettől nem érzed jobban magad.
• Szégyellem magam előttük. Ennyi. Még előtted is.
• Hűha, ez nekem új – kortyoltam a sörömből. Vanessa megkapta a tonikját zavartan kavargatta a szívószálával a jégkockákat a pohár alján.  Szemével a vonagló testeket követte a tánctér közepén. Követtem a pillantását.
• Akarod, hogy táncoljunk?
• Nem, nem vagyok jó táncos.
• Hát én se – vágtam rá. Vanessa szórakozott, hitetlen mosollyal szívta meg a szívószálat. – Mi az?
• Mondtam az anyámnak, hogy az ügyvédi irodából valakivel vagyok itt. Szerinte rámkattantál és van köztünk valami.
• Jelenleg egy lakkozott körtefa asztal, egy pohár tonik és egy korsó sör – biccentettem rá.
• Tudod, hogy értem – Vanessa, beletúrt a hajába és az asztalon könyökölve nézett vissza rám. – Szerinte csak azért jöttünk együtt, mert akarsz tőlem valamit, különben nem velem jöttél volna. Olyan szerinte nem létezik, hogy egy férfi és egy nő spontán csak üzletből, kollegalitásból, vagy kedvtelésből tölti együtt az idejét.
• S ha anyádnak van igaza? – húztam fel a szemöldököm.
• Hogy érted?
• Vettem egy üveg pezsgőt és addig fel nem állunk innen, míg meg nem isszuk. Mi van, ha csak azért hívtalak ide, hogy leitassalak és aztán ágyra vigyelek?
• Az nem te lennél.
• Túl biztos vagy magadban. S ha minden nőmet így szedem fel? Leitatom őket és aztán megdugom őket?
• Mint mondtad, én komplikált nő vagyok, nem fogok csak úgy meginni veled egy üveg pezsgőt itt. Ráadásul én a személyi asszisztensed vagyok, túl fontos neked, hogy elszúrd egy baszással.
• Tragikus, akkor nekem kell meginnom az egész üveget – a pezsgő veszélyes anyag. A Whisky csak elaltat, a sör, megnyugtat, a pezsgő nem hagy aludni. Az első két pohárnál még nem is éreztem, hogy gond lesz. A harmadik után ütött be, de rendesen az érzés. Egy asztalnál ültem ezzel a különleges vörös hajú, szomorú szemű nővel. Aki eszméletlenül bejött nekem. Az első pillantástól őt akartam felvenni. Nem érdekelt, hogy tud-e helyesen írni vagy sem. Vörös göndör haja volt, széles csípője és meglepően méretes feneke volt. Fura, mert egészében véve vékony lány volt, még magas is. De a feneke az valami eszméletlenül formás és hatalmas volt. Most a fekete nadrágban nem látszik, nem is simul rá úgy, mint azok a szürke szoknyák. Alex fokhagyma formájúnak nevezte, szerintem viszont szép nagy vöröshagyma forma feneke volt és totál begerjedtem tőle. A negyedik pohár után tudtam, hogy elvesztem. És örültem, hogy Vanessa nem ivott tényleg örültem neki. Egyikünknek józannak kell maradnia, vagy fogalmam sincs mi lesz.
• Milyen színű a hajad eredetileg? – néztem rá és tudtam, hogy nagyon fátyolos lehet a tekintetem.
• Vörös, de szánalmas színű. Azt hiszem a répa színe áll a legközelebb hozzá. Amíg otthon laktam tilos volt festenem a hajam. Alig vártam, hogy elköltözzek és végre kezdjek valamit azzal a szánalmas színnel.
• Ez a szín ez… nagyon ott van. Baromira jól áll neked komolyan…  vadító – nem bírtam megállni, meg kellett érintenem, csak egyetlen tincset a vállánál.
• Vörösáfonya – tolta el a kezem.
• Táncolj velem – nyögtem ki elfulladva. Elborult az agyam kész, meg akartam érinteni, őrülten érezni akartam, a hajlatait, a domborulatait, a kezem alatt akartam tudni a fogását, a tapintását, a seggébe akartam markolni és halálosan nem érdekelt most, hogy tetszik-e neki ez a fordulat vagy sem. Hogy mi változik a munkakapcsolatunkban és mi nem. Ki akartam törölni a szeméből azt a szomorúságot, ami mindig ott volt, az az életuntság, az a levertség. Meg akartam érinteni, hogy olyan lángoló vörös tűzzel égjen, mint az a sötétvörös hullámos haja.
• Liam, ne csináld ezt. Menjünk vissza a szállodába.
• Jó, egy tánc és visszamegyünk – egyeztem bele, s fizettem. Nem vártam meg, hogy beleegyezzen, vagy bármit is mondjon, a táncparkettre vonszoltam magam után és beletemetkeztem a hajába. Erdei szamócaillata volt a hajának, a bőrének. – Nyugi, csak egy tánc, lazulj el – mormoltam a fülébe és a karomba vontam.

Vanessa

A pultnál még megivott egy whiskyt, miközben fizetett. Fogalmam sincs hogy bírta az italt. De teljesen talpon volt, csak a szeme volt kicsit zavaros, whiskyillatú a lehelete és bizalmas az érintése. Liam céltudatos és fürge volt. Mindenben. a vállalatirányításban, a tervezésben, a nőkkel. Próbáltam győzködni magam, hogy de velem nem. Taxit rendelt. Már csak a taxit vártuk és magához húzott. Nem táncoltunk, tényleg nem tudott egyikünk sem táncolni. Inkább csak ingott velem, miközben keze lassan felfedezőútra indult a testemen. Ezer éve nem ért hozzám férfi. Már azt sem tudtam milyen érzés. És most minden porcikám robbant az érzésért. Megijesztett a saját testem reakciója, hogy mennyire ujjongva várja az egyre bizalmasabb érintéseket. Lehunytam a szemem és Liam vállának döntöttem a homlokom.

• Liam, kérlek hagyd ezt abba! – ziháltam szaggatottan.
• Mindjárt, mindjárt itt a taxi, csak egy kicsit ünnepelünk még – bágyadt volt a hangja. Tudtam, hogy részeg és tudtam, hogy nem kellene engednem nekem nem kellene engednem, hogy ezt művelje velem. De ha részeg úgysem emlékszik semmire. Nem tarthatja valóságosnak. Egy tánc ráadásul még semmi.
• Vanessa! Őrjítően szexi vagy tudod?! Az első perctől ezt gondoltam rólad! – kifordított, a csípőmet a csípőjéhez húzta.
• Liam! Ne csacsiskodj! Te a szőke nőket tartod vonzónak – nevettem, s próbáltam elhúzódni de nem hagyta. Olyan szorosan simult össze a csípőnk, hogy megéreztem kemény férfiasságát, ahogy a fenekemhez nyomódik. Az ereimben a vér, mintha zuhatagok lennének úgy száguldoztak.
• Nem, ez nem igaz – tenyere a derekamon, a combon és a csípőmön haladt lassú felfedező útján. – Tudod miért nem választok sose vörös nőt? Mert… mert azokba mindig beleszeretek. És az nem jó. Az csak bonyodalom az életbe. Meg akarlak érinteni. Akarlak téged – reszkettem a karjai közt és a mámoros mondatai csak tovább gyengítették ellenállásomat.
• Menjünk, szerintem megérkezett a taxi – léptem el tőle. Reménykedtem benne, hogy távolságot tudok tartani. De a szívem nem ezt akarta. Ahogy a testem sem. Ízelítőt kapott, évek  sivatagos önmegtartóztatása után, most oázisra lelt és mint egy nedves bibe vágyta, hogy végre megkapja, ami jár neki. Liam pedig nagyon be volt állva, ahogy nagyon be is volt indulva.  – Külön taxival kellett volna hazajönnünk – jegyeztem meg, ahogy Liam áttette a karját a vállamra és szájával az ajkamat kereste.
• Egy csudát! – csapott le az ajkaimra.

Vanessa

Liam nem az exem volt. Semmiben sem emlékeztetett rá. Az exem  körülményes volt. Még az első csókunkat is olyan nehezen kezdte, megfelelő helyszínt akart neki. Liam itt a taxi hátsó ülésén belevetette magát. Alkohol ízű volt a csókja, vad szomjazó, követelődző és mohó volt. Beleszédültem ebbe a csókba. Akarva akaratlan, de vágytam rá, hogy beletúrjak abba a göndör puha bárányhajába, érezni akartam mindig is a tapintását. És most megtehettem, itt volt, olyan puha volt a göndör haja az ujjaim alatt, simogatták az ujjperceimet, ahogy beletúrtam. Liam tenyere a fenekemet markolászta és közelebb rántott magához, szinte az ölében ülten a taxi hátsó ülésén.

Hogyan jutottam én a főnökömmel ide? Liam fekete ingben és szürke szövetnadrágban volt. Kifejezetten nyugodtnak tűnt ma. Jókedvűnek, sikeres tárgyalással a háta mögött, jó megbízással a zsebében, anyagi gondjai nem lesznek és ettől mindig felszabadult lett.  Szerettem volna megállítani, de ahogy csókolt, mindent elfelejtettem. Még a nevemet is. Csak azt éreztem, hogy komolyan kíván, nagyon akar, jobban mint engem eddig férfi valaha is. Liam forró lehelete páraként csapódott ki a bőrömön, nyelve forrásként tört utat száraz bőrömön és kereste magának az utat. Éreztem, ahogy átnedvesedik a fehérneműm, s ölemben heves szorító vágy gyullad.

Liam

Nem akartam, hogy sokat gondolkozzon. A gondolkodás ártalmas az életre. Élni kell és most kell élni. A szálloda folyosóján a falnak nyomtam, míg a kulccsal vacakoltam és  másik kezemmel a nadrágja cipzárját keresgéltem. Nem akartam a szobámba taszigálni, a feneke alá nyúltam és egyszerűen beemeltem  szobámba, berúgtam az ajtót és szinte az ágyamig vonszoltam. Farnehéz volt, ami nem csoda, ekkora hatalmas formás fenékkel megáldva, szerettem, ha egy nőnek méretes feneke van, s ahogy lerántottam róla a nadrágot nem csalódtam. Ahogy magam alá gyűrtem széles csípője s hatalmas feneke szinte szétnyílt alattam, mint hatalmas szirmok, melyek puha párnaként várják hogy beléjük zuhanjak. Vanessa erőtlen tiltakozásait gyorsan le lehetett vetkőzni,  látni akartam, őrülten látni akartam, a vörös hajával, a telt fenekével meztelenül az ágyamban. A fekete selyemhuzaton a vörös hullámos haja, az ajkáról feltörő apró nyöszörgés az őrületbe kergetett. Ahogy a csiklójához értem szinte sokkolt, hogy mennyire felizgult rám. Csupa nedv volt szinte magába szippantotta az ujjamat mintha vákuum alatt lett volna az ujjam. Lábai maguktól csúsztak a derekamra, még egy mély lélegzet mielőtt elmerültem a szerelem kútjában és benne voltam Csobbantam a forró nedvességben és combjai körülöleltek, tenyeremmel a feneke alá nyúltam és megmarkolva még szorosabban megemeltem, hogy mélyen elmerülhessek benne. Vanessa sikolyai visszhangoztak a fülemben mielőtt  a csúcsra értem. Iszonyat hosszú ideig élveztünk, annyira kielégültem mint már nagyon régen nem és szinte beleájultam az ágyba, Vanessa szamócaillatű kebleibe és vörös hajába és lassuló lélegzetébe.