Somerset

Vanessa

Kekszet áztatok a kávémba. Az ajtó mögül Liam ideges hangját hallom. Bármennyire is próbálok hallgatózni nem értem miről beszélhet vagy kivel. De egyértelműen feszült a hanghordozása. Nagyon ritkán hallottam veszekedni Liam-et ezért most ez teljesen új nekem. Ma mindent megtettem, hogy kerüljem a tekintetét. Egyrészt azért, mert nem tudom hányadán állok vele és a saját belső érzéseimmel. Másrészt tényleg távolságot akartam tartani. Erre természetesen az irodájában amikor kihúztam a szemetest belerúgtam a lábába. A konyhában összefejeltünk, mert nagy igyekezetemben, hogy elkerüljem egyenesen nekimentem. Nem tudtam hová nézzek, hova lehet tenni a tekintetet egy teremben, ha kihúztam a szemem, hogy jobban nézzek ki, de nem akarom, hogy észrevegye miatta tettem. Teljesen hülye vagyok. Még a szokásosnál is nagyobb hülye. Szóval behúzódtam a számítógépem mögé és igyekeztem észrevétlen maradni, és egy kézzel bepötyögni mindent. Az asztali telefonom megcsörren. Alex száma az.

• De Noir Építőipari és TervezőIroda Vanessa Williams miben segíthetek?
• tudod, hogy én hívlak, minek ez a körítés?
• Neked is szép napot! - meg vagyok lepődve Alex hűvös hanghordozásán. Ismeretlen tőle.
• Két hengeres és négy A3-as mappa van a szekrényemben. Postázd el. Mondhatom a címet?
• Igen - felelem. Miközben a jegyzettömbre írok Liam szól ki.
• Sokáig telefonálgatsz még? - kérdezi türelmetlenül.
• Alex van a vonalban.
• Pontosan tudom ki van a vonalban - morogja. - Igyekezz mert még ma vezetnem is kell - vágtat át öles léptekkel és kettesével véve a lépcsőfokokat az emeletre siet. Rápillantok a határidőnaplóra és nem látok tervezett utazást. Alex el sem köszön, lecsapja a telefont. Ezekbe meg mi ütött? Épp egy kávéáztatta kekszet tüntetek el a számban, amikor Liam ingben és öltönyben robog vissza az emeletről. Az asztalról a csarnok tervrajzait gyűri a hóna alá. A fejemben kezd összeállni a kép.
• Alex leadta a csarnok tervezését? - kérdezek rá óvatosan.
• Nagyon úgy fest -  Liam felteszi a lábát az asztalom sarkára és beköti a cipőfűzőjét. Rezignáltan követem a tekintetemmel minden mozdulatát.
• Értem. És ki is lép?
• Még nem tudom - szűri a fogai közt, miközben elcsen egy ceruzát az asztalomról. - Keresd ki a Somerseti házak terveit!
• Miért? - fordulok utána.
• Mert oda kell utaznom, még ma. előre kell vennem a témát -  az előtérben már ott az összepakolt apró utazóbőrönd.
• Nem azt kérdeztem. Hanem, hogy miért akar Alex kilépni.
• Miattunk - Liam kilép a szemerkélő esőbe és csippanást hallok, ahogy kinyitja a Mokkát és beledobálja a terveket a bőrönd tetejére. Visszatér.
• Hogyhogy miattunk?
• A somerseti tervek Vanessa! Ébredj egy kicsit sietek! - sürget, miközben belép a földszinti mosdóba. - Van pótfogkeféd? Az enyémet fent hagytam.
• Van. Egyet fizet kettőt kap csomagban hagytam a másikat - kiáltok és a nagy tervezői mappákban keresgélek.  - Henger vagy nagymappa?
• Henger! Igyekezz! - kiált vissza és egy hengeres mappát tart a kezébe, amibe a kezemben sebtiben összetekert tervrajzot csúsztatom. - Szerinte van köztünk valami. Kémia érted - csapja a hónalja alá a dolgokat.
• Nem. nem értem. Miféle indok ez? Beszélek vele!
• Ne tedd!
• De igen, ez butaság és nem engedem, hogy Alex miattam hagyjon itt téged.
• Ez csak ránk tartozik ne üsd bele az orrod.
• Ne legyetek ilyen makacsok.
• Hármunk közül te vagy a konok Vanessa - néz le rám Liam.
• Tényleg?
• tényleg!
• Akkor megérted, ha beszélek vele.
• Érdekel is engem. De mire Somersetbe érek, foglalj szállást nekem és az e heti tárgyalásokat tedd át  a hónap végére. Ne égesd le a maradék öt ujjad, és ha lehet ne aludj az ágyamban. Csütörtökön jövök - mielőtt becsapja az ajtót rám. Elhűlve bámulok utána. Felgyorsultak az események. De úgy érzem Alex igazságtalan. Tehát megnyomom a visszahívás gombot..
• Szia- Én vagyok.
• Vanessa Williams, a De Noir Tervező és Építőipari vállalattól? Tényleg? - kérdez vissza Alex.
• Úgy döntöttem, hogy nem postázom el Alex. Gyere érte!
• Mivan? - hördül fel a vonal tulsó végén Alex. Felhörpintem a maradék kávémat, kinézek a fenyvesekre és elégedetten forgatom ujjaim közt a telefonzsinórt, miközben hintázok ide-oda a forgószékemen.
• Miért csinálod ezt!?
• Mit?
• Tudod te. Eljátszod itt a férfibüszkeséged. Holott ez alaptalan. Játék volt nem? Liamnak ehhez semmi köze.
• Miért véded Vani? Belegondoltál már? - kérdez vissza Alex.
• öhm… mert a főnököm?
• Lapos válasz - feleli de a hangja már enyhült.
• Nem is.
• Na jó erre válaszolj. kettőnk közül kinek lenne nagyobb esélye?
• Ez most fikció?
• aham.
• Nem tudom.
• Hazudsz! - elmosolyodok, és hallom Alex hangján, hogy ő is vigyorog.
• Nem Alex, egyszerűen nem akarok kapcsolatot, nem akarok férfiakat az életembe. Elegem volt ebből. Belefáradtam. Pihenni jöttem ide. Kipihenni a férfiakat úgyhogy ne fárasszatok ti sem. Liam tényleg csak megkérdezett igent mondtam. Vacsoráztunk ezer másik ember társaságában ennyi. Gyere vissza dolgozni!
• A csarnokot már akkor is leadtam.
• Jó a csarnokot megcsinálja Liam. Kész. De a vállalatnak te is része vagy és ezt te is jól tudod. Együtt vagytok jó csapat!

Liam

Vanessa emailjei csippannak a telefonomon, ahogy a nap folyamán végzi a munkáját. Lefoglalja a somerseti négy csillagos Bushwillow collection egyik sokablakos panorámás szobáját. Csupa faeleme van. Úgy látszik elkapta a hangulatomat, hogy inspirálódnom kell.  Még képeket is küldött. Nagyon tetszenek, tényleg olyan, amilyent szeretek, látszanak a szerkezeti gerendák, gyönyörű és pihentető, bárcsak egy sima wellness-hétvégére jönnék ide. Igaz egyedül nem nagy kaland Wellnessezni. De a somerseti terveket most kell sínre tenni, később már nem lesz rá időm, főleg ha Alex tényleg rámcsukja az ajtót, akkor minden az én nyakamba szakad. Nem volt időm sopánkodni, az elvállalt munkákat el kell végezni. A cég az én nevemen van, és így nekem kell megcsinálnom.

Vanessa átütemezi a tárgyalásokat is. Néha meglep, hogy mennyire hatékony tud lenni. Holott a nap nagy részében csak kalandozik valamerre gondolatban. De amikor helyzet van, akkor általában ott van a helyén.  Aztán bejövő hívásom van Vanessától. Felveszem.

• Liam? Itt Vanessa - a hangja most teljesen a fülemben van, betölti a Mokka belsejét. - Átküldtem  mindent, megérkeztek.
• Igen, láttam. Jó a szálloda. Voltál már ott?
• Nem, de elmennék. Talán egyszer majd. Megtetszett. Mikor kapok szabit?
• Vanessa a múlt heted szinte végig szabadság volt.
• Nálad minden nap egy szabadság, ezt akartad mondani igaz?
• Akkor wellnessezz nálam.
• Beszéltem Alex-el.
• Gondolom hatottál rá.
• Persze, hogy igen. Marad. De a csarnokot rádhagyta.
• Utálta azt a csarnokot. Szerintem direkt csinálta, hogy lepasszolhassa nekem.
• Hol jársz?
• Még két óra. Majd elalszom.
• Maradjunk vonalban?
• És mi lesz a szakítás utáni gyász fázisaival, vagy az aromaterápia, vagy a csináld magad technikák és receptek és horoszkópok látogatottságával?
• azt tudom közben is csinálni - nevet fel a vonal túlsó végén. - Egyébként miért nézed te az én monitoromat?
• Tudod, hogy össze van szinkronizálva az irodám gépével.
• A franc.
• Már fel sem tűnik. Vigyázz a házra!
• Jó utat!

Vanessa

A főnököm sokat utazik. Beismerem imádom, ha irodán kívül van. Nem kell pontosan kilencre érkeznem. Úgy jövök, ahogy nekem tetszik, és általában azért kicsit hamarabb elindulok vissza Ezüstharmatra. A nap nagy részében csak bejövő hívásokat kell kezelnem, vagy egy-két emailt írnom. Nyugis hét van. Minden reggel átszellőztetem a házat. Még a hét elején rendberakom Liam irodáját, hogy arra már ne legyen gondom, és élvezem az erdő adta csendet. Szeretem a harmatos, ködös reggeleket itt. A fenyvesek szürkészöld, türkizes látványát. Liam hálószobájából a panorámát. Ilyenkor itt szoktam meginni a kávémat titokban. Egész nap megy a nappaliban a tévé és ha jó műsor van, akkor átülök a kanapéra. Úgyis nyitott a tér, így hallom ha csöng a telefon, vagy email érkezik.

A körömcipőmet az asztal alatt hagyom és mezítláb járkálok. Liam időnként rám ír egy-két feladatot, de azokkal általában a délelőtt végzek. Úgyhogy szerda este hamarabb elmerészkedek. A zöldségestől két saroknyira van egy cukrászda, itt szoktam a reggeli péksüteményeket is venni. Ma kivételesen betérek egy francia krémes erejéig és hozzá kávét rendelek. A cukrászdának szép nyomott mintás egyedi szalvétái vannak, rajta  vár kontúrrajza. Ahogy elém forgatja a tányért a tulajdonos szépen mosolyog.

• Had tippeljek, maga is egy de Noir! - sóhajtok fel.
• Akkor a cukrászdát is úgy hívnák - nevet fel könnyedén.
• Pedig olyan érzésem van, hogy Ezüstharmaton mindenki de Noir.
• Kedvesem a de Noirok mind az erdőben laknak. Nem jönnek ki Ezüstharmatra.
• Tényleg?
• Tényleg.
• Ezt jó tudnom - biccentek. Sejtem, hogy ez a nő is látott a heti újságban, ezért nem foglalkozom vele. Kényelmesen meg akarom inni a kávémat és kiélvezni a süteményemet. Az utca kevéske forgalmát nézve arra gondolok, hogy holnap ismét itthon lesz a főnököm.

Amikor másnap reggel beérek az erdőbe a főnököm házához, már ott áll a Vauxhall Mokka. Ahogy kinyitom Liam házának ajtaját szembecsapnak a valós tények. Oké, hogy ezek szerint a főnököm éjfél után hazaért, de nem egyedül jött. Egy manöken külsejű, hosszú hajú nő bugyiban és Liam lila hajszálcsíkos ingjében mogyorókrémes pirítóst ken Liam konyhájában. Annyira sokkol a látvány, hogy másodpercekig csak állok az ajtóban és nézem ezt a jelenetet. Közben az emeletről a lépcsőn Liam jön le fekete nadrágban és ingben.

• ööö… helo! - köszönök be bambán és beteszem magam mögött az ajtót. Próbálom megérteni, hogy miért sokkolt ez az egész, hogy Liam egy nővel jött haza. Nem először látom ezt, de most...mintha mellkason vágtak volna. Nézem, ahogy Liam leveszi a bögréjét és kávét tölt.
• Szia. Vanessa- Ella, Ella Vanessa - pislant hátra a válla felett Liam.
• Üdv - nyögöm ki, ahogy az iroda felé lépkedek és kábán kiveszek a szekrényből egy szoknyát és egy blúzt. Ja Ella, SzörnyElla! - magamban pöfögve bevonulok a fürdőszobába. Amíg átöltözöm hallom, hogy ezek enyelegnek odakint.
• Csak egy hapit! - kérleli a lány, ahogy a pirítóst odatartja Liam szájához. Liam vonakodva kerüli ki.
• Nem, kösz - húzódik el.
• Liam! - a lány nevetve közelebb tartja, míg végül Liam beleharap és keményen megrágja a mogyorókrémes falatot és kávéval öblíti le.
• Nem kellene indulnod, El? - kérdezi a konyhapultra tenyerelve Liam.
• De máris rohanok - mezítláb Liam elé lép. A válláig éppen hogy ér a lány. Várakozva néz fel Liamra. Liam a kávésbögrét tartva a kezében néz el a feje felett. - Liam? - kérdezi  a lány várakozva. Liam sóhajt egyet, de lehajol hozzá és száját lustán a lányéra simítja. Liam a pultnak dől, hozzá sem ér a lányhoz, de az átkarolja a derekát és nagyon nagyon hosszan és mélyen csókolja, közben elégedetten hümmög. Istenem fejezzék már be. Lerogyok a számítógépem elé és bekapcsolom. Hallgatom a jól ismert búgását.  A lány mezítláb feltipeg a lépcsőn, Liam az iroda felé odaszól nekem.
• Hívj neki egy taxit! - azzal bezárja maga mögött az irodája ajtaját. Nem ez az első eset, hogy én ívok taxit a randijainak, akik nála maradnak éjszakára. Most mégis fura érzésem van. Zavarban vagyok. Talán csak a magamra kent rúzs és szemfesték miatt érzem magam nevetségesnek. De ezt Liam miatt tényleg nem kellett volna. Három napot volt távol, hogy a francba jött össze bárkivel is. A Taxi könnyedén dudál, a lány lerobog  lépcsőn, becsapja az ajtót és kilépett Liam házából. Édeskés parfümillatot hagy maga után.
• Vanessa meddig bámészkodsz ott, gyere be - Liam az ajtóban áll és engem néz. A szeme nyugodt, semleges, mintha nem az előbb az éjszakai partnerét szállíttattuk volna el. FElállok és kedvetlenül besétálok mellette az irodájába.
• Te kifestetted magad? - kérdezi meg felcsillanó érdeklődéssel a szemében.
• Ella? Még egy manöken a hálószobai kifutódon?
• El? Még a barátnőm volt ezer éve itt a megyében. Jártunk egy évet, de nem jött össze.
• Nem úgy néz ki - fintorgok cseppet sem kedvesen.
• Összefutottunk és pont erre tartott, mondtam neki, hogy elhozom.
• Aztán felelevenítettétek az ezer éves régi szép emlékeket. Látom boroztatok is - bökök ki a fejemmel a bárszekrény felé.
• Valahogy úgy - biccent Liam, és láthatóan lezártnak tekinti a témát, mert a tervezőasztalához ül.
• A szállodában is együtt voltatok?
• Vanessa, ez igazán nem rád tartozik! - álltja be a vonalzókat Liam.
• Szóval igen - fújom fel magam és az íróasztalához ülök.