Stratégiai megbeszélés

Fabian és Corinne az előretolt bástyán üldögéltek. Corinne csomózott kendőt tekert maga köré és kényelmesen melegedett benne. Fabian elgondolkodva támasztotta a homlokának a tenyerét. Drágaköves gyűrűje tompán fénylett az ujján. Fekete bőrcipőjén egy két apró esőcsepp fénylett. Nézték, ahogy úsznak a felhők a fenyvesek felett.

- Nem jelentkezett, azóta sem – sóhajtotta Fabian.

- Ne légy türelmetlen! Nem kis dolgot közöltél vele – játszott kendője rojtjaival Corinne.

- Persze, de mégiscsak izgat a dolog. A fiam gyerekéről van szó -  tette karba a kezét rosszkedvűen Fabian. – A Te ötleted volt! – támadt Corinne-nak.

- Fabian! Azt kérdezted, hogy én mit gondolok – nézett szürke felhőszemekkel Fabianra Corinne.

- Azt hittem, te vagy az aki érdemi javaslatot tud nekem adni, hiszen majdnem lányanya lettél.

- Engem Armand feleségül vett.

- Nyilván! – tárta szét a karját Fabian. – Ha Forest élne, neki is kötelessége lenne feleségül venni a lányt.

- Tizennégy voltam. Fabian, lehet, hogy Shannon idősebb most…

- Hat évvel!

- Az nem olyan sok. Ráadásul más időket élünk – rázta meg a fejét Corinne, s egy vörös tincset a füle mögé simított. – Nézd! Én biztos, hogy örültem volna neki, ha akkor valaki leveszi rólam azt az egész terhet! Tudom mit élhet át Shannon! Mert én is átéltem! fiatalabbként, de legalább volt segítőm, Armand. Neki ki van? Senki! Lehet, hogy idősebb, mint én akkor, de ő viszont egyedül van. Nekem is jól esett volna, ha valaki egyszerűen segít abban, hogy úgy érezzem ez az egész meg sem történt. És bár szerettem a fiamat, örültem volna, ha az életem nem csak ebből áll. élhettünk volna máshogy, kevesebb küszködéssel – magyarázta Corinne.

- Shannon akkor sem olyan!

- Fabian! Majd meglátod, átértékeli magában az egészet! És örülni fog a javaslatodnak és még meg is köszöni majd ezt! Shannont semmi nem köti ehhez a családhoz. Forestet alig ismerte!  Kapott tőle egy gyereket és azt se tudja mihez kezdjen a gyerekével, meg magával. Olyan tanácstalan és árva, mint égen a csillagok! – bólogatott magát is megerősítve Corinne. – élni fog a lehetőséggel, csak idő kérdése.

- Nem tudom! Nem is ismerem azt a lányt! Milyen hülye egy helyzet, szerintem még én is többet találkoztam már vele, mint a fiam, aki teherbe ejtette. Én többet előkészülök, mint ahogy a fiam azt valaha is tette neki – bosszankodott Fabian.

- De! Összehozott egy gyereket – mosolygott rá Corinne. – milyen szerencse, hogy fiút, igaz? – vigyorgott Fabianra.

- Na, hát igen. Az tényleg szerencse – bólogatott rá Fabian egyetértően. – Szerinted meddig gondolkodik még Shannon? – kérdezett rá türelmetlenül Fabian.

- Most hova siettetnéd? Kevin még kisbaba. Had legyen az anyjával! Majd ha nagyobb lesz sokkal érdekesebb lesz neked is. Mihez kezdenél egy csecsemővel?

- Öt gyereket neveltem fel, csak tudom mihez kell kezdeni egy gyerekkel! – dörmögte Fabian morcosan.

- Már megint makacskodsz!

- Az én unokám! Csak tudom mi a jó neki! A fiam gyereke! Akarom azt a gyereket! Szerintem én jobban akarom, mint ahogy Forest akarta volna – sóhajtozott Fabian elégedetlenül.

- Na ebben az egyben aztán biztos lehetsz. Forest nem volt azért egy apatípus valljuk be – ingatta a fejét Corinne.

- Húsz éves volt, nem is kellett volna, hogy apa legyen. Persze, hogy nem volt rákészülve – védte a fiát Fabian.

- Azért ez akkor is jellemző Forestre! Csinál valamit, otthagyja… aztán…

- Jó én is tudom, elég felelőtlen tudott lenni, mindennek csak úgy nekiesett. Szerintem ennek a Shannonnak is – túrta át a haját zavartan Fabian. – aztán otthagyta. Igen… ez Forest… - ismerte be Fabian.

- Bármennyire is szerette Shannon a fiadat, előbb utóbb a maga útját akarja járni, és a maga életét. Forest nem él. Nem táplálja már azt a reményt sem, hogy esetleg feléjük néz. Előbb-utóbb Shannon is be fogja látni, hogy jobb lesz nekik így. Kevin a családjával élhet, ő meg járhatja a maga útját.

- Hát neked legyen igazad Corinne – nézett a húgára bágyadtan Fabian.

- Igazam lesz, mert én voltam Shannon helyzetében, tudom, hogy kapva kaptam volna egy ilyen lehetőségért, akkor amikor éjszakákat sírtam azért, mert terhes lettem. Bár az én szüleim mondtak volna valami ilyet… vagy az én nagyszüleim vagy mindegy ki, akárki…

Shannon altatta a fiát. Halkan duruzsolt neki, s közben lágyan simogatta a fejét. Kevin még nem tűnt álmosnak. Nézegette kinyújtott kezét. Megcsodálta az ujjait, szájába vette, aztán megint maga fölé emelte. Meresztette rá a szemét. Megmozgatta az ujjait. Shana megfogta a fia kezét és egyesével megsimogatta az ujjacskákat. Kevin anyjára nézett.

- Nap, Hold, csillagok, a bolygók táncát járják… -  mormolta Shana elgondolkodva fia ujjaival játszva. - Holdföldén a barlangok, a gyöngyök titkát súgják – Shana fátyolos tekintettel merengett el. – Ezt még apukád tanította nekem. Fura mi? Ezt játszottuk mi is, éjszaka, egymásba fűztük az ujjainkat és néztük  a fejünk felett, a kinyújtott karunkat, az összekapcsolódott kezünket és ő hirtelen ezt a verset kezdte el mondani. Azt mondta… még a nagymamája tanította neki. Aki egy igazi hercegnő volt ott ahol él. A családod Kevin. Szeretnél velük élni? – kérdezte elmélázva Shana. Kevin torokból gurgulázón nevetett, s tetszetősen anyjához fúrta a fejecskéjét. Úgy tűnt a fiának tetszett a gondolat.

- Akarod, hogy újra elmondjam a versikét? – suttogta a fiának Shana. Kevin hosszú elnyújtott ásítással lecsukta a szemét. – Nap, Hold, csillagok…  - Kevint lassan elnyomta az álom. Shana is félig bealudt a kicsi mellett. Megrázva magát, még utoljára megigazgatta a takarót Kevinen, aztán halkan kilépett a szobából. Holly a nappaliban várta.

- Elaludt? – kérdezte Holly a kanapén üldögélve.

- Végre, ma nagyon élénk volt – rogyott le mellé fáradtan Shana. – Mit csináljak Holly? Mond mit csináljak? – kérdezte Shana tanácstalanul.

- Többet ajánlottak mint vártuk, nem igaz? – nézett Holly. – Nemcsak, hogy némi támogatást nyújtanának, de szeretnék maguk felnevelni Kevint.

- Persze, csak mi lesz így a véleményük rólam? – sopánkodott Shana.

- Shannon Price! Mióta érdekel téged az, hogy mit gondolnak rólad?

- Mindig is érdekelt.

- Igen, de nézd a másik oldalt. Forest meghalt. Ez a gyerek meg itt van a nyakadon. Oké, hogy megszülted, meg most egyedüli anyaként fel akarod nevelni. Hát ez tényleg bátor dolog tőled, de senki sem fogja megveregetni a válladat azért, hogy világra hoztál egy törvénytelen gyereket. Még akkor is, ha háborúban több mindent elnéznek az embernek. Még ha azzal is sajnáltatnád magadat, hogy valaki biztos megerőszakolt. Ott a másik gondolat, mi van ha árultad magad a hazatérő katonáknak és úgy maradtál – mondta kemény hangon Holly.

- Túl keményen fogalmazol! – karolta át magát Shana.

- Én magam vagyok a józan ész, aki megszólal. és meghúzza a vészharangot! Shana, ha hagyod ezt az egészet elúszni, akkor te teljesen hibbant vagy! Ahelyett hogy örülnél, hogy Forest szülei elfogadják a gyerekedet, és készek felnevelni, Te csak nyavalyogsz itt. Mit akarsz tenni Shana? Forest gyerekével nyomorogni, és pityeregni a nagy szerelem után? Nézni ahogy a fiad felnő és azt látja, hogy a szerencsétlen anyja nem tudja normálisan eltartani? Milyen életet akarsz neki? Londoni munkáséletet? Senki nem támogat Shana! Vissza akarsz utasítani egy ilyen ajánlatot! hát te nem vagy normális! Add nekik oda Forest gyerekét! Úgyis oda tartozik! Te meg lépj túl ezen a háborús románcon és éld az életed!

- Több együttérzést vártam volna tőled Holly!

- Ennél nagyobb együttérzés a világon nincs, mint amit most én mondok neked. És egyszer majd meghálálod nekem, hogy nem hagytam, hogy az egész életedet elcseszd. Nem a sintértelepre viszed Kevint, hanem egy palotába! Az Isten szerelmére, hiszen egy lord fogja nevelni! Más anya kipurcanna azért, hogy a gyereke az arisztokraták életét élje, hát nem is értem miért vagy elégedetlen! Fabian de Noir jobban fog vigyázni az unokájára, mint az életére, Nem lehetne nagyobb biztonságban Kevin sehol máshol. Elvégre a fia van ebben a gyerekben!

- Abban biztos vagyok, hogy Fabian de Noirnál jó kezekben lenne – bólintott végül bátortalanul Shana.

- Hát akkor meg? Mi itt a kérdés? Add át nekik Kevint!