Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2015. június 17., szerda

Shana

Shannon Price a szárnyas tükör előtt ülve fésülte rövidre vágott frizuráját. Kifelé fésülte a hajszálak végét, amitől olyan volt, akár egy kis harang, csilingelve a füle mögött. Az ablak alatt dudáltak.
-          Shana! A jármű előállt! Gyere már! – kiáltoztak a lányok.  Shana kinézett az utcára. Elegáns fejkendőjének piros pöttyei vidáman mosolyogtak fel Shana-ra a nedves út párolgott a hirtelen jött napfényban.
-          Holly, ugye nem mondod, hogy ezzel megyünk? – kerekedett el Shannon szeme, ahogy lebámult a vadonatúj autóra, amit a középiskola legnépszerűbb lánya vezetett: Lilly-Anne Carter.
-          Gyere, nem akarunk elkésni!- intett Lilly-Anne, szőke hullámos haját fújta a szél, felállt a gépjárműben és lelkesen integetett. Shana behúzta fejét a függöny lebbent mögötte, és csattogó léptekkel érkezett a bejárat elé, a lányok a hátsó ülésen helyet szorítottak neki.
-          Mit szólsz az automotorhoz? – nézett hátra Lilly-Anne, ahogy hangos tülköléssel újra nekilódult. – Az apámtól kaptam, az érettségimre. Valószínűleg a drága jó papa, nem hitte el, hogy nő létemre is meg tudom szerezni az A-levelt, mint a bátyáim – mosolygott hátra Lilly-Anne. Shannon csendes ámulattal nézte ezt a nagyvilági lányt. Egy idősek. Mégis úgy érezte fényévekre van ő a Lilly-Anne-ektől. Lilly-Anne az apja cégénél fog dolgozni, irodista lesz. Autót vezet, ahogy nők még nagyon kevesen. S Lilly-Anne nyílt titokként jár a fiúkollégium legszebb bentlakójával: Forest de Noirral.
-          A fiúk mikor jönnek? – locsogta Holly előrehajolva. Már hónapok óta reménykedett, hogy legkésőbb az érettségi banketten összejöhet valakivel a fiúkollégium végzősei közül. De a szánalmas teadélutánok egyikén sem sikerült felkeltenie a fiúkollégium lakóinak érdeklődését.
-          Forest stílusosan fog érkezni.
-          Nem mondod, hogy repülővel jön!!! – sikították a lányok. Shana füle sípolt, ahogy Holly egyenesen belevisított az ő fülébe. – Azta-paszta cipőpaszta! Ez oltári lesz!!! Micsoda belépő! Egy igazi repülő!
-          Ami kifutónak használja a suli gyepszőnyegét. Kétlem, hogy a diri ugyanolyan lelkes lesz, a tönkrevágott parktól – ráncolta a homlokát Shana.
-          Ugyan ne akadékoskodj már! – bökte oldalba a könyökével Holly.
-          Forest biztos kimagyarázza majd – nevetett Lilly-Anne a kormánykereken tartva a kezét. Ahogy a kastély felé érkeztek, elsüvített felettük berregő motorral széles füstcsíkot húzva maga után egy fehér duplaszárnyas repülő, és mintha éles fütty is hallatszott volna, ahogy a sálját hosszan maga után húzott pilóta egy zuhanórepülést bemutatva hasított el a fejük felett. A lányok felálltak az autóban és visítozva integettek. Messze előttük könnyedén tette le  a gépet a fiú, hosszan futott még tovább a földön gurulva a repülő. Lilly-Anne kemény fékezéssel állította meg a gépjárművet.
-          Megérkeztünk, mire ideér, egy puncsot is ihatunk! – pattant ki a széles autóból Lilly-Anne. A kendőjét kioldozta az álla alól és a pöttyök alól kiszabadult szőke hullámos tincseit könnyedén megrázta. Shana kikászálódott a hátsó ülésről, és nézte a friss saras két csíkot a gyepen, ami hosszan bevésődött párhuzamos hullámvonalat rajzolva a szépen rendezett tájba. Forest de Noir nyoma a suli parkjában. Shana a lányok után sietett. Lilly-Anne nem tartozott szorosan a baráti körébe. Lehetetlen is lett volna. Nemcsak életvitelben és vagyoni különbségekben, jelentettek ők ketten széles távolságokat, a valódi okot Shana szíve mélyén lehetett csak megtalálni. Az első közös fiú-lánykollégiumi teadélutánon beleszeretett Forest de Noirba. Egy pillanat műve volt az egész. Meglátni és megszeretni. Mosolygós barna szemei, szép fogsora, szélfútta haja elég volt, hogy megszeresse. És még csak nem is hozzá beszélt. Még csak rá sem nézett. A terem másik végében ült néhány fiú társaságában. De ő azonnal kiszúrta. Mindenki felé fordult. Akkor vette az első repülő leckéit. Mivel ebben a közösségben senki sem repült még, ő különleges volt. Az ő repülés élményeiről beszélgettek és kérdezősködtek. Mindenki körülötte forgott és vele foglalkozott. Csak Shana nem mert a közelébe menni. Nem tudta mit mondhatna és mit kérdezhetne, amit a többiek még nem kérdeztek. Amitől nem lenne unalmas. Egy a sok közül. Ezért soha nem is ment oda hozzá. Soha nem kezdeményezett beszélgetést. Csak távolról csodálta, mint egy műalkotást. Mint a velük élő csodát. Forest nem beszélt hangosan, nem volt harsány, sosem tehetett arról, de mindig tudni lehetett mikor lépett be egy terembe. Mert előbb utóbb tekintetek tapadtak rá. Főleg lánytekintetek. De az idősebbek is érdeklődéssel figyelték, mi lesz ebből a fiúból. Ki ő. miért ilyen egyedi? A csendes lányoknak csak az áhitat maradt. Még Holly is bevallotta, hogy írt Forestnek egy szerelmes levelet másodikban. Shana döbbenten vette tudomásul, hogy csak ő nem tett semmit azért, hogy Forest de Noir felfigyeljen rá. Lilly-Anne szőke hajával erőteljes nevetésével és vagyonával gyorsan felkeltette több fiú érdeklődését is, de neki a különleges kellett. Az, aki mindenkit érdekel. Forest.
-          Nagyon szép pár igaz? Összeillenek! – suttogta a puncsos poharába Holly, ahogy elkapta Shana pillantását, ahogy Forest könnyedén átöleli Lilly-Anne derekát és a bankett részeként táncba viszi. Shana megkerülte az asztalokat és a terem széléhez vonulva az egyik székre ereszkedett. Rózsaszín muszlinruhája szinte kislányos és nevetséges volt Lilly-Anne sötét, combon hasított szoros ruhájához képest. A táncban a tangó hódított szerte az országban. A tánc, ami olyan távol állt Shanától. S amiben olyan jó volt együtt Forest és Lilly-Anne.
-          Válaszolt neked valaha is arra a levélre? – kérdezett rá Shana.
-          Nem. De az egész fiúkoli tudott róla – sóhajtotta még mindig belevörösödve Holly. – Azt hiszem egy életre megszégyenültem.
-          Az érzéseinket nem kell szégyellni – mondta komoran Shana.
-          Igen, persze. Csak más, ha kigúnyolják az érzéseinket.
-          A férfiak ostobák. Idővel majd rájössz – húzta fel az orrát Shana.
-          Semmit nem tudsz a férfiakról Shana – ült le mellé Holly.
-          Egész este itt fogjuk árulni a petrezselymet. Szánalmasak vagyunk – dünnyögte Shana, s ujjaival könnyedén simogatta a terített asztal finom abroszát.
-          És nézhetjük, ahogy Forest jól érzi magát – sopánkodott Holly.
-          Lehet, hogy annyira nem is érzi jól magát – vágta rá harciasan Shana. Mivel nem akarta merőn a Forest Lilly-Anne párost bámulni, kedvetlenül körbenézett a feldíszített termen. – életem legszomorúbb estéje ez. A középiskolai bankettem. Még csak jól érezni sem tudom magam – kortyolt a puncsból Shana. – Soha nem fog véget érni ez az este?
-          Egy fiú közeledik, lehet fel akarja kérni valamelyikünket? – köhécselte zavartan Holly. Shana unottan nézett fel az asztal túlvégén velük szemközt megálló fiúra. Látomásból ismerte Shana. Tudta, hogy Beaumont-nak hívják és Forest társaságába tartozott.
-          Táncolnál velem? – mosolygott le Shanára Beau.
-          Nem, kösz – felelte hidegen Shana s  belemélyedt a puncsos poharába.
-          S miért nem? – erősködött a fiú.
-          Most nincs kedvem – vágta rá Shana. Holly elképedve hallgatott Shana mellett.
-          Később lesz? – próbálkozott vigyorogva Beau.
-          Nem, később sem akarok táncolni.
-          Csak velem?
-          Nem a személyed miatt. Nem tudok tangózni.
-          Megtanítlak – felelte magabiztosan Beau.
-          Nem tangózok. Megyek hozok még puncsot – ugrott fel az asztal mellől Shana és suhogó szoknyával elviharzott. Csak a puncsos asztalnál jött rá, hogy a fiú követi.
-          Ebben a ruhában… táncolnod kéne, még ha nem is tudsz táncolni…csinos vagy – Shana annyira meghökkent a bókon, hogy csak tanácstalanul lenézett  a ruhájára. A térde alatt ért. Az új divat szerint. Rövid szoknya. Kilátszott kecses vékony bokája, hosszú lábszárának jó része. a finom harisnya és a krémszínű bőrcipője, aminek apró virágmintás csillagmotívumaira tényleg büszke volt. élvezte, ahogy a szoknya sűrű anyaga csiklandozza a lábait, körülnyaldossa a combjait és a térdét minden lépésnél. Ahogy a ruha suhog minden lépésénél, hullámzik a levegőben. De meglepte, hogy ennek a magas, sötét hajú fiúnak is tetszik.
-          Kösz – nyögte végül Shana zavartan. Döbbenetében észre sem vette, hogy a tangó véget ért, és Forest a barátjához lépve a puncsos asztalhoz ért.
-          Azt hittem Beau táncolni is fogsz ma, nem csak leiszod magad a puncsos asztalnál – csapta a tenyerét Beau vállára Forest.
-          Tervben volt – jegyezte meg halkan Beau. Forest a lány felé fordult, aki mindezek szerint visszautasította Beau-t.
-          Tényleg? Shana igaz? – nézett a lányra futólag Forest.
-          Igen. Szia – prüszkölte vissza a puncsot a poharába Shana.  Tudta a nevét! Forest tudja a nevét! Te jó ég! És ahogy kiejtette! Senki nem nevezte még ilyen szépen és dallamosan.
-          Jól táncol a haverom tényleg – vett el egy puncsos poharat az asztalról Forest.
-          Nem tangózok – rázta a fejét Shana.
-          Mindenki megtanult.
-          Akkor én vagyok az egyetlen kivétel aki nem – vágta rá Shana, s szeme szikrákat vetett.
-          S mi az oka? – sandított rá Forest.
-          Erkölcstelen – dohogta elfordítva a fejét Shana.
-          És te egy erkölcsös lány vagy – biccentett rá Forest.
-          Pontosan – mondta kemény nyomatékkal Shana.
-          Minden lány ezt mondja. Egy… bizonyos pontig – húzódott mosolyra Forest  szája. Shana felháborodottan levegő után kapott és a puncsot a fiú képébe loccsantva, lecsapta a poharát és suhogó szoknyával elviharzott.
Az est folyamán valamikor éjfél körül Lilly-Anne autókázni vitt néhány lányt, dudálva kacsáztak el a suli körül csapva néhány kört. Shana a lépcsőn ülve figyelte a részegen kocsizó alakokat.  a háta mögött cipő koppant. hátranézett, hogy ki lépett a hátsó teraszra.
-          Bocs, nem tudtam, hogy idekint van valaki – torpant meg Forest.
-          Nem gond. Ne haragudj, tönkretettem… a ruhádat – nézte a fiú fehér ingjén éktelenkedő puncsfoltokat.
-          Van még ezen kívül is ingem – felelte Forest. – És jogos is volt. Nem szoktam ilyesmiket mondani.
-          Nem mentél Lilly-Anne-el?
-          Én a levegőben szívesebben közlekedek mint autóban – húzta fel a térdén a nadrágja szárát Forest és a lépcső másik szélén leült ugyanarra a lépcsőfokra, amelyiken Shana is ült.
-          Shana ez minek a becézése? A Shannon-é.
-          Igen.
-          Nem sok angolt ismerek, aki ilyen nevet visel.
-          Mert én ír vagyok – felelte kiegyenesedve Shana.
-          Ahhoz képest egész jól beszélsz angolul. Még akcentusod sincs – jegyezte meg Forest.
-          Miért érzem két mondatváltás után, hogy felképelnélek? – kérdezte Shana.
-          Csak bizonyos emberekből váltom ki ezt a hatást – nevetett fel Forest.
-          Tényleg? Például?
-          Például az apámból. Ne haragudj, angolszász humor.
-          Pocsék humor. ennél még a skót viccek is jobbak. Neked nincs is humorod – állapította meg Shana.
-          Lehet. Több mindennel ruháznak fel általában, mint amilyen tulajdonságaim valójában vannak – vallotta be Forest. – Nehéz megfelelni minden előítéletnek és elvárásnak.
-          Azért egynek legalább sikerült?
-          talán.
-          S mi az?
-          Jelentkeztem frontszolgálatra.
-          Ez az angolszász humor?
-          Nem. ez komoly.
-          Miért?
-          Jó a gázsi.
-          Egy frászt.
-          Mert szeretek repülni. Vadászpilóta akarok lenni.
-          Nem ér annyit.
-          Miért?
-          A háborúban sokan meghalnak.
-          Talán szerencsém lesz. Vagy nem.
-          Lilly-Anne tudja?
-          Nem hiszem, hogy érdekli az ilyesmi. Őt csak… a szórakozás érdekli. Nem beszélünk ilyesmiről.
-          Kimaradhatnál belőle.
-          Nem akarok. A Királyi- Légierő hadtest tagjaként jó szolgálatot tehetek a hazámnak. Azt csinálhatom, amihez igazán értek.
-          Nem vagy ehhez egy kicsit… fiatal?
-          fiatalabbak is harcolnak már ott – érvelt Forest.
-          Elmész a háborúba? – nézett rá döbbenettel vegyes ámulattal Shana. – Én soha nem tudnék ennyire önfeláldozó lenni. Ennyire elkötelezett. Ennyire hazaszerető.
-          Ezek csak szavak… igazán a tettek a fontosak.
-          Igen, hát hogyne… csak…
-          S Te Shana mik a terveid?
-          Végeztünk. Egy háború kellős közepén. Nem tudnék nővérnek menni. Ez… teljességgel kizárt – rázta a fejét határozottan Shana.
-          Pedig milyen jó lenne. Ott lehetnél  kilyuggatott szívem felett bárhol, ha úgy adódna.
-          Nem fog a te szíved összetörni – rázta a fejét Shana. – Nem tudom. Talán férjhez megyek.
-          Komoly terv. S ki vesz feleségül?
-          Jó kérdés – mosolygott rá Shana. – Azt még magam sem tudom.
-          Háború ide vagy oda, az élet megy tovább igaz Shannon?
-          Pontosan.
-          Megyek, még repülnöm is kell ma – állt fel Forest.

-          Aham. Hát… vigyázz magadra ott a fronton… - Forest csak szalutált és lelépkedett Shana mellett a lépcsőn. A holdfényben lépkedett el a fák felé, valahova messze a természetes kifutópálya végére, ahol a repülőgépét hagyta.


9 megjegyzés:

  1. Drága Callie!
    Ezúttal sem találok arra szavakat, hogy mennyire szuper lett mind a kettő új fejezet. Tisztára fellelkesültem, mikor láttam, hogy van két új fejezet, és nem is volt időm bánni, hogy nem a Charlotte&Lionel-sztorit folytatod, mert ez is éppen olyan zseniális.
    Lehet, hogy elkerülte valami a figyelmemet, de... az első fejezetben arról volt szó, hogy Forest meghalt, ebben viszont meg élt... Nem tudom, ez a fejezet egy emléket mutatott-e be, vagy csupán Fabianék éltek abban a hitben, hogy Forest meghalt, de szeretném minél előbb megtudni, szóval szabályosan követelem a folytatást! :)
    Sok puszi: Laura

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lau!

      Charlotte-Lionelt most kicsit pihentetem, eltettem télire. :)
      Nem kerülte el semmi a figyelmedet. És majd remélem, hogy a logika érthető lesz a történetvezetésben a továbbiakban... :)))

      Hát kiváncsi vagyok mit sikerül megvalósítanom mindabból, amit kitaláltam Forestnek. Várom a visszajelzéseidet!
      Pusszantás!
      Callie

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Hű, nagy ugrás! A Lionel-Charlotte sztorit igazából nem is bánom, hogy nem folytattad, valahogy nem kapott el az ő szerelmük szele, de azért kitartóan várom, hogy velük mi lesz.
    Viszont NAGYON örülök, hogy kis változás van, mert most ez a két fejezet szépen felrázott! :) Forestről sose volt nagyon szó, és kíváncsi is vagyok, hogy mi lesz vele, abban a csekély, kis időben ami neki jutott :(
    Nem tudom, én tökéletesen értettem a történet logikáját, Laurával ellentétben. Szerintem elég egyértelmű, de nem bántásból mondom Laura! Ne érts félre!
    Szóval az első fejezetben Forest a fronton esett el, egy légi támadásban. A második fejezetben, pedig Forest mondta is, hogy szeretne a frontra menni. Ergó még nincs a légierőnél (gondolom, ezt a koleszos dolgot még nem értem), de semmiképpen sem járt még a fronton. Remélem így már valamelyest érthető. ;)
    Egyszer már csináltál ilyesmit Callie, mikor a Robin-Maria történetet kezdted, nem tudom emlékszel-e? Azzal kezdted, hogy már házasok, és utána visszaugrottál arra, hogy még nem is beszélnek egymással és csak most volt a gyöngyös sztori. Na ez is valami ilyesmi akar lenni (gondolom), én már sokszor láttam/olvastam ilyet és ehez hasonlót! :)
    Nagyon kíváncsian várom Forest következő "berepülését" Shannon életébe, és az enyémbe ;)
    Várom a fejleményeket! :) puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Angi!

      Tényleg elég nagy ugrás volt. Időben is. Lionelék a történet legeleje és most Forest a legvége egyelőre a de Noir klán történetének-:) Már én sem tudtam befogni a vitorlámba Lionelék szerelmét, úgyhogy váltani kellett.

      Szeretem a jó kis indításokat, és azt hiszem ebben a történetben pont az ragadott meg, és azért kezdtem el ezt írni először, mert a nyitás tulajdonképpen valaminek a lezárása. Forest már nem él.
      És valóban elkaptad a történetmesélés lényegét. Lesz egy idősíkunk a jelenben folyamatosan előrehaladva, ami Forest halála után történik. És a másik szál az Forest haláláig halad. és párhuzamosan szépen haladnak egymás mellett az események.

      Izgatott ez a helyzet is, hogy végre kilépünk az erdőből. Forest bár a neve mást mond, valójában már nem kötődik az erdőhöz a fenyvesekhez...

      És tényleg csináltam ilyen történetkezdést? Azta... már nem is emlékeztem rá. Azért remélem egy kicsit mégis tudtam újítani a párhuzamos idősíkokkal. :)

      Forest pedig remélhetőleg jó kis berepülő pilóta lesz itt az életünkbe, de remélem hogy elsősorban Shannon életébe. :)))

      Fejlemények érkeznek! Puszi:
      Callie

      Törlés
  3. Szia Callie!

    Most látom, hogy még pár új szereplőt bevezettél a történetedbe, akik már nem ennyire zárkóznak el a világtól, mint a De Noirok, hanem ők már a nagyvárosban, a központban és a figyelemben élnek. És mint látszik, az új világ, a nők vezetnek, látszik, hogy elérte őket is a fejlődés, a 20. század. Elképesztőnek tartom a logikádat. Ezt, hogy több idősíkban halad a cselekményed, felfogni is nehezen tudom. Nehogy ezt rossznak vedd, ez elképesztően jó dolog.
    Mint mondtam is, hogy van valamiféle szerelem Forest életében, és látszik is, hogy a városiak élnek-halnak a De Noirokért. Van is rá okuk, hogy mit ne mondjak. Elképesztőek ezek a fiúk!
    Forest neve demontiváló, mivel ő inkább a levegőben, nem a fák között érzi jól magát. Őket is elérte a változás szele. És hogy most így belegondolok, a halálhír után ez a történetrész nagyon valóságosnak, szívszorítónak hatott a részemről. most hogy elvesztettük Forest-et, megint kapunk belőle, és megtudunk sok dolgot az eddigi életéről.
    Csak azt az egyet nem tudom megérteni, miért mondja el egy számára idegennek, hogy mit tervez, de a barátnője erről nem is tud semmit. Ezt nem tudom felfogni, megérteni. vagy ők ketten már régebb óta ismerik egymást? De most azt írtad, hogy soha nem mert odamenni hozzá Shana, még nem is nagyon beszéltek. Ez nekem most nem tiszta.
    Elképesztő rész volt, folytasd az írást, és szép nyarat és időtöltést! :)

    U.i. : Majd egyszer, ha ráérsz, kaphatnánk egy családfát? Hogy tudhassuk, most ki kivel, miért, és egy kis emlékeztetőül. :3

    Üdvözlettel: Nita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nita!

      Elérkeztünk a 20. századba. Most már óhatatlanul átléptünk a századfordulón, s ez rengeteg változást hoz. A történetbe is. Nem hiszem, hogy ettől kevésbé lesznek de Noirok a de Noirok, de bizonyos lépéseket már meg kell tenni. Ahogy egy család is fejlődik és változik. Ami egy generációnak fontos volt, az egy másiknak már nem. Forest maga a változás szele. És valóban Fabian számára sors iróniája, hogy a fia aki Forest névre hallgat, valójában szinte teljesen érzéketlen az erdő iránt. Forestet nem érdekli semmi. Ő egy szabad egyéniség. Azt hiszem ez talán pont jól van így. ( egyébként a későbbiekben látni fogjuk, hogy Forest mégiscsak kötődik valahogy ide az erdőhöz és lesz vmi értelme annak, hogy Forest az aki, és rövid élete ellenére is nagy változásokat fog ő hozni ide a de Noirok életébe, konrkétan olyat, ami a 21. századra is kihat a csaldátörténetben... de egyelőre most haladjuk szépen Forest történetével és majd idővel megtudjuk, hogy mi is ez.

      A párhuzamos történetfolyam elkerülhetetlen volt. Főleg azért, mert nem akartam Forest történetét úgy írni, hoyg közben Forest maga már nem is él.

      Az eredeti elképzelésem szerint Forest fia meséli el az apja történetét... de... nem akartam ennyire narratívra venni a történetmesélést, ezért bontottam így meg, hogy lássunk egy múltból elinduló eseménysort, és egy jelenbeli előrehaladó eseménysort, vagyis két idősík párhuzamosan halad egymás mellett és így ismerjük meg a teljes történetet. Nekem ez most nagyon megtetszett... :)
      Szerintem Shana... egy nagyon nem szokványos szereplő lesz itt, akár Forest életében, akár... úgy általában a történetek közt.
      A kapcsolatok nem fekete-fehérek. Az, hogy Forest kinek mit mond el... talán nem véletlen. Nem biztos, hogy a közvetlen kapcsolatainkban vagyunk a legbizalmasabbak... nem biztos, hogy mindenki ugyanazt tudja rólunk. Valószínűleg mindenki tud rólunk valamit, de nem ugyanazt. Ettől lesz az, hogy az egész embert csak akkor lehet megismerni, ha minden ismerőse beteszi a nagy közösbe a saját tudását az illetőről.
      Végülis Fabian - Shana - Beau is nagyjából ezt járják körül. Tudnak dolgokat Forestről. De senki sem ismeri a teljes embert annak minden mélységében. Beau barátként és harcostársként ismeri, Fabian apaként. Shana... úgy ismeri Forestet, ahogy egy nő ismerheti. Hol lehetne a három egy és ugyanaz???? Azt hiszem a Forest történetben pont ezt szeretem. Ráébredni arra, hogy mennyire másnak ismernek bennünket a körülöttünk élők, a legbizalmasabbak is akár.

      Néha úgy érzem sokkal több mélysége van egy-egy történetnek, mint amit igazán ki tudok írni és meg tudok fogalmazni.... :(

      Kívánságodra szerkesztek egy de Noir- családfát:))) és hamarosan felteszem valamilyen úton módon formában emlékeztetőül, hogy ki-kicsoda itt a fenyvesekben. :)

      Üdv és további jó olvasást és várom a véleményed!
      Callie

      Törlés
  4. Szia Callie!

    Mihelyst felnéztem az oldalra, megpillantottam a családfát, ezért meg is néztem. Bonyolult, de mégis olyan egyszerű. Nagyon szépen köszönöm :)

    Üdvözlettel: Nita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nita!

      Bonyolult a családfa? Na de miért??? Hát a kapcsolatok tán egyszerűek voltak? ;))))

      Azért remélem könnyítettem a dolgokon most már...

      Üdv: Callie

      Törlés
    2. Szia Callie!
      Igen, egyszerűbb. Csak úgy értem ,hogy a kapcsolatok is eredetileg eléggé kuszák, de így, látva egyszerűbb kibogozni a szálakat. Előzőleg rosszul használtam a szavakat. Elnézést :D

      Üdvözlettel: Nita :3

      Törlés