Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2015. június 24., szerda

Legyőzve, s meggyőzve

Shana kigombolta a ballonkabátját és zavartan nézett körbe a hatalmas szalonban. Nem tréfa. Ő egy kastélyban van. Drága szőnyegen lépked. Olyan értékes keleti szőnyegen, amiből valószínűleg tíz évre is ki tudná fizetni a bérleti díját a sorházi lakásának. ezüst kiskanál, és keleti porcelán az asztalkán. Brüsszeli csipke a teázóasztalon.  Kevint a babakocsiban hagyta. Békésen rugdalódzott a ruggós kocsiban a gyerek. Nézte a kristálycsillárt a feje felett.
Fabian de Noir feketében volt.  Ujján drágaköves gyűrű. Értékes mandzsettagombok, Finom kelmeanyag. Sugárzott róla, hogy arisztokrata.  Shana sem volt szegény, de Forest-en soha nem érezte ezt hogy fényévekre van kettejük családja. Fabian de Noir ad a külsőségekre. Kutatva nézegette, méregette. Shana kelletlenül tűrte a férfi pásztázó tekintetét. Fabian de Noir végigmérte fentről le, aztán vissza. Lentről fel. Járatta rajta a szemét. Shana kényelmetlenül feljebb csúszott a bársonyhuzatú széken, megigazgatta a haját. Mit bámul rajta? Kétszer is fogat mosott. Kifésülte a haját.  Dzsörzé kosztümöt varrt. Konzervatív szoknyahosszal. Bézs színben.
Fabian de Noir még csak rá sem nézett a gyerekre. Nem, ő őt nézi. Shana Price-t. Istenem, csak meg ne kérdezze így nyiltan, hogy lefeküdtem-e a fiával! Máris vörösödni kezdett a gondolatra!
-          Bocsánat, ha kellemetlenséget okoztam…
-          Nem okozott.
-          Késtem? Csakis a baba miatt volt. Kevint nem tudtam megnyugtatni. Nem akartam, hogy úgy érkezzünk meg, hogy sír a kicsi. Ne haragudjon, a levelemért, nem akartam zaklatni vele.
-          Nem zaklatott.
-          Mármint felzaklatni. Tudom, hogy mennyire idegen ez az egész dolog. Úgy sajnálom. Már bánom is, hogy egyáltalán írtam.
-          Ne tegye.
-          Nem is tudom mit mondjak, köszönöm, hogy válaszolt, nekem már ez is sokat jelentett, és hogy fogad én… nem is tudom mit mondjak. Nagy önzetlenség öntől.
-          Nem, nem az.
-          De igen! Nem is… nem is tudom mit mondjak. Tele vagyok hibás döntésekkel és lépésekkel, sosem tudtam jól megállni a helyemet a helyzetekben.  – Shana hevesen gesztikulált. Zavarában egyre jobban belehevült a mentegetődzésbe, a beszédbe, annyira zavarta, hogy a másik csak nézi őt, szinte pislogás nélkül és még csak meg sem szólal érdemileg. - Még… még Foresttal szemben is… mindig csak hagytam magam… hagytam, hogy…. hogy megtörténjen.
-          Azt elhiszem.
-          Én… én nem úgy értem.  Forest annyira szuggesztív tudott lenni.  Olyan… lehengerlő. mindig mindenről megvolt a maga kis véleménye. Aztán csak cselekedett. Kérdés nélkül. én meg…. ellent kellett volna mondanom. Olyan… olyan ostoba voltam – rogyott magába Shana kifulladva. Teljesen magába zuhant. Össze-vissza locsogott. Mit gondolhat róla ez a szerencsétlen férfi? Bizonyára ideggyengének tartja? Vagy talán elmebetegnek?
-          Lenyugodott? – kérdezte hűvösen Fabian.
-          Bocsánatot kérek… annyira ideges vagyok. Egészen a levele óta nincs nyugalmam – suttogta megsemmisülten Shana.
-          Jól utazott? – kérdezte csevegő hangnemben Fabian.
-          Ez a vidék… meseszép. Mesébe illő. Nagyon tetszenek a fák! Milyen hatalmas fenyvesek vannak erre, én még sosem jártam itt északon.
-          A fiam utálta az erdőt – húzta el a száját Fabian.
-          Nem utálta. Csak nem tudott mit kezdeni vele – mosolygott zavartan Shana.
-          Ezt mondta magának? – pillantott fel rá Fabian.
-          Igen. emlékszem, egyszer beszélgettünk az otthonunkról. Azt mondta, van egy fenyvese. De olyan haszontalannak érzi. Mit kezdjen ő egy erdővel. Azt mondta, hogy ha egyszer megörökli, akkor… egy faipari vállalatot akar rá építeni – harapott az alsó ajkára rémülten Shana. – Ugye nem kellett volna kikotyognom? – kapta az ujjait a szájára Shana.
-          Nekem is mondta – legyintett Fabian. -  Mindig azt mondta, új idők jönnek apám. Vállalkoznod kéne. A halászat már nem kifizetődő. Itt ez a nagy erdő. Tele fával. Miért nem kezdesz vele valamit. Alapíthatnánk egy céget. DeNoir faipari vállalat. ez volt az álma. Én meg veszekedtem rá: Nem engedem hogy kivágd a fákat az erdőmből, hova gondolsz Te! A De Noiroké az egész erdő! Ősidők óta! A szomszédainkkal is harcoltunk érte! Küzdöttünk érte! Még házasodni is készek voltunk miatta! Te meg fognád és eladnád aprófának?! Értékesebb ez az erdő mint TE vagy én! – nosztalgiázott Fabian is elérzékenyülten. – Milyen hülye bolond voltam. Forest halála világosított fel rá. Hogy nem volt a fiamnál értékesebb nekem. Túl későn jöttem rá. S mindig csak szidtam. Talán, ha vállalattá alakítom át, akkor abban megtalálta volna önmagát Forest is. Akkor nem röpködött volna a háborúba. Beszállító lehetett volna. Fára mindenkinek szüksége van. Még a hadseregnek is.
-          Kár, hogy nem ismertem meg jobban Forestet – nézett maga elé lehangoltan Shana.
-          Nem igazán adott rá lehetőséget senkinek. Nem engedett közel magához még engem sem – bólintott Fabian. – Ő gyereknek is ilyen volt – Kevin nyöszörögni kezdett a babakocsiban. Shana sietve tologatni kezdte a babakocsit. A fia elhagyatottnak érezte magát. A tologatásra megnyugodott. Itt vannak, tudnak róla. Fabian felemelkedett a székből és a bárszekrényhez lépve erősebbet töltött magának. A whiskyspohárral a kezében futólag lenézett a csecsemőre.
-          Stramm gyerek – biccentett Fabian.
-          Igen, az – mosolygott zavartan Shana.
-          Forest inkább az anyjára ütött. Sírós gyerek volt. – Fabian kortyolta az italt. – Annyira fiatal volt. Tizenkilenc évesen gyereket csinált? Ezért akkora nyaklevest kapna ha még élne – sóhajtott Fabian.
-          Igen… én… sajnálom – hebegte Shana.
-          Nem csak a maga hibája. Forest mindig értett ahhoz, hogy felbosszantson – fintorgott Fabian. – el akarta neki valaha is mondani?
-          Nem tudom.
-          Hümmm – Fabian grimaszolt. – Gondolkodott rajta, hogy elvetesse?
-          Én…
-          Ha volt esze akkor igen – biccentett Fabian. – Kész csoda, hogy ez a gyerek megszületett. A maga helyében…
-          Igen, tudom… a szüleim is ezt mondták  - hajtotta le a fejét megadóan Shana. – Butaság volt. De… nekem egyébként sem volt semmim Foresttől. Buta módon én… ezért ragaszkodtam annyira ehhez a gyerekhez. Szerelmes voltam Forestbe és úgy tekintettem, ez a gyerek egy titkos kis ajándék nekem, ami csak az enyém. Belőle. Tőle. Én… azért is nem közöltem vele… mert arra vártam, hogy majd ő… keres engem. Ha többet akart volna, akkor… elmondtam volna neki. De aztán… már sosem tudtam meg, hogy a háború után akart volna-e tőlem bármit is. Vagy csak egy ütközet erejéig tartott az érdeklődése irántam. Próbára akartam tenni. Ha kiállja a próbát, megismerheti a fiát. Ha nem. Akkor… nem is érdemli meg, hogy megismerje.
-          Hát… úgy látszik a fiam sem a maga, sem az élet próbáját nem állta ki – ürítette ki a poharat Fabian.
-          Sajnos nem – rázta a fejét Shana. Fabian nézte a lány lehajtott fejét. Olyan egyszerű ez a lány. Annyira átlag. Tényleg szinte érthetetlen, hogy Forestet mi motiválta, amikor mégis vele töltötte azt az éjszakát. talán még Forest sem értette önmagát. A kicsi hatalmas sötétkékes szemeit rávetette és bátortalan babamosollyal és rúgkapálással fogadta Fabian tekintetét. életerős gyerek. Az egyetlen értelmes dolog, amit Forest kreált életében. Egy eleven, élénk, egészséges kisfiú. Fabian beismerte, tetszik neki a gyerek. A fő de Noir vérvonal hát ebben a gyerekben került letétbe.  Fabian kinyújtott mutatóujját elkapta a gyerek és erősen megszorította. Nyálas cuppanással fejezte ki elégedettségét, hogy sikerült elkapnia nagyapja ujját. Forest! Forest! Te ostoba fiú! Mennyi meggondolatlanság és bölcs előrelátás volt minden lépted, amíg csak éltél!
-          A szerelem furcsa dolgokat művel velünk. Igaz, Miss Shannon Price? – kérdezte halkan Fabian, miközben a kisfiút nézte. – Gyönyörű ez a gyerek! Lehetetlen nem szeretni – suttogta elmerülten Fabian.
-          Köszönöm – nézte a fiát mosolyogva Shana. Óvón követett minden mozdulatot a tekintetével. Fabian megsimogatta a csecsemő kerek kis fejét, átsimította a határozottan emelkedő és süllyedő mellkasát. A rúgkapáló erős, apró lábakat. Érezte a puha bababőrt az ujjai tapintása alatt.
-          Egyezzünk meg abban, hogy néha ellátogatnak hozzám Kevinnel. S idővel elgondolkodunk azon, hogy milyen lépéseket is tehetnénk az ügyben – nézett fel az anyára Fabian. Shana meglepődve, megilletődve és hitetlenkedve nézett fel rá. Ez a lány képtelen lenne ármánykodni. hiányzik belőle minden ravaszság. ez a lány nem csábította el Forestet sem az biztos. Ami kettejük közt történt, azt Forest is akarta, ez már biztos. Teljes egészében benne volt Forest ebben a dologban. Talán Shannon Price nem is sejti, hogy milyen mélységekben lehetett mégiscsak fontos Forestnek. Sőt, egészen bizonyos, hogy minden, ami kettejük közt történt, azt Forest akarta. Megrontani ezt az ártatlan, szende, szerény lányt. Aki nem tehetett arról, hogy beleszeretett az ő fiába.
-          Köszönöm a nagylelkűségét, és hogy fogadott minket – állt fel Shana, s kezét a babakocsira tette.
-          Én köszönöm, hogy megkeresett. S hogy láthattam a kicsit – fogott kezet a lánnyal Fabian. – Örülök, hogy megismerhettem Shannon.
-          Részemről az öröm és megtiszteltetés – tolta ki a babakocsit Shana.

-          Minden jót. Vigyázzon magukra – búcsúzott Fabian. Nézte ahogy a várkapun kívül is a  lány elsétál az unokáját tolva a babakocsiban. A fia nője! Hát hihetetlen! – támaszkodott a korlátnak Fabian, ahogy nézte a távolodó alakot. Mik ki nem derülnek Forestről!


8 megjegyzés:

  1. Te jó ég, Callie, már komolyan nem tudom, mit mondhatnék! Imádom Fabian-t, amilyen gondolatai vannak, hát az fergeteges. "A fia nője! Hát hihetetlen!" - Elnevettem magam. Kevin a legcukibb. Nekem is kell egy gyerek!!! Látod, Callie, 14 múltam, de miattad már gyereket akarok... Hát ezt magyarázd te meg a szüleimnek! ;) :DD Shana meg olyan imádnivalóan zavarban volt, csodálom, hogy Fabian nem nevette el magát. Imádom ezt a sztorit. :D
    Nem értem, hol a többi olvasód, és miért nem kommentelnek, mert ez a történet zseniális. Minden betűje, úgy, ahogy van.
    Már úgyis tudod a módit: követelem a folytatást!
    Puszi: Lau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lau!

      Fabiant én is szeretem. Éppen azt állapítottam meg, hogy Fabiant a saját történetében nem szerettem, de minden más szerepben, amikor mellékszereplő volt, ott viszont kedveltem. :) Most is így van ez.
      Kevint imádom. Ennivaló kisbaba. Olyan akit egész nap ölben tartana ez ember és csak puszilgatná.:)))
      Azt hiszem vissza kell fognom magam a kisbabákról írásban, mert veszélyes vagyok a tinikre .:))))
      A többi olvasómat én is nagyon hiányolom...de nélküled még ijesztőbb lenne a csend...
      Folytatása következik ;)
      Puszi: Callie

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Ez a rész sem okozott csalódást, nagyon tetszett. Imádom a pici Kevint, annyira aranyos! Shanáról mindig a félénk kis őzgida, vagy a ma született bárány jut eszembe. :) olyan kis megszeppent, zavart. Fabiant még mindig imádom, nagyon bírom a szövegeit :D egyszerűen csodásak ezek a részek, nagyon örülök, hogy el kezdtet írni Forest történetét. És egyre jobban érdekel, hogy Forest végülis mit érzett Shannon iránt!
    Sajnáltam, hogy ma nem raktál föl részt, azért remélem nem bűntetsz sokáig minket a néma, fejezet nélküli hallgatásoddal! ;)
    Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A tegnapi nap elég zsúfolt volt. De végülis sikerült feltenni még egy fejezetet itt a sötétség leple alatt. :))) De úgy látszik hallgatással kell kicsikarnom az olvasóim reagálását, tehát lehet, hogy bevetem ezt az újonnan felfedezett trükköt és várom a reakciókat. :)
      Egyelőre Forestnél tart a rendület, remélem ez marad is, mert nem szeretném elveszteni őket szem elől.
      Örülök, hogy írtál! :)
      Pusz: Callie

      Törlés
  3. Szia Callie!

    Mint látom, Shana nagyon félt ettől a találkozástól. Ha Holly nem veszi rá, még mindig titok lenne a gyermek is. És így még nagyobb fájdalmat okozna Fabiannak a kérdés, hogy ki legyen az örökös.
    Mint látszik, ma már a De Noirok sokkal fényűzőbben élnek, mint a régi időkben. De még mindig vannak gondok, itt az örökösödési kérdés. És a beszélgetésből úgy tűnik, hogy Shana, és egy törvénytelen gyermek nem valami várt fordulat, egy kis ellenségeskedés tűnik látszani Fabiannál. De egy idő után, miután Shana is megnyugodott kevéssé, a gyermekre terelődik a szó, és Fabian enyhülni kezd. A végére nagyon is megtetszik neki a kiskölyök. És látszik, hogy szeretné a kisfiút örökösnek.
    Az érdekelne, a mostani időben hova tűnt Corinne? Kezd hiányozni, azzal a nagy anyáskodással.
    Várom a fejleményeket :)

    Üdvözlettel: Nita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nita!

      Naná, hogy azért tartott ettől a találkozástól Shana. És szerintem örülhet, hogy Holly támogatta és bátorította ebben az egészben.
      Fabian. Hát azért kiharcolt ő magának ezt azt, ha emlékszünk még a fenyőrigó énekére. Tehát nem véletlen, hogy Fabian igen gazdag lett. Kiharcolta a várat, nagyon jól házasodott. És bár lehet, hogy Fabian élete kevésbé volt boldog, vagy sikeres, az tény, hogy a családnak ő adta meg az anyagi stabilitást. Ha nincs Fabian biztos vagyok benne, hogy a de Noirok a 20. és a 21. században sem lennének ott, ahol majd látjuk, hogy lesznek. Tehát Fabian most kiélvezi mindazt a gazdagságot, amit megszerzett magának. Fabian és Forest története a család szempontjából kulcsfontosságú. Majd meglátjuk miért is.
      Fabian meg naná, hogy két kézzel kap a kisfiú után.
      Corinne is itt van, csak hát az első hivatalos találkozásoknál mégsem akarja odatolni az orrát. :)
      Üdv: Callie

      Törlés
  4. Szia Callie!
    Nagyon rég hallattam magamról, néha olvasás közben azon gondolkodom, emlékszel-e még rám? :)
    Bizony régen kommenteltem, de itt voltam és olvastam, csak hát megfogadtam, hogy nem írok, csak ha utolértem az eseményeket, de akkor majd mindenről... de az idő és a tanév idén nagggyon ellenem dolgozott blog-téren (ez az enyémen még csúfosabban látszik...). Egyszer már majdnem sikerült utolérjem a történéseket, valahol még Charlotte és Lionel története előtt, vagy annak a legelején... már nem is tudom pontosan.
    Na de ennyit a szabadkozásról, a lényeg, hogy a "nagy elemző" kommentemet tényleg a végére fogom hagyni, de azt nem bírom megállni, hogy ide most írjak... :)
    Annyira eszméletlen, milyen utat bejártál a de Noirokkal! Én ilyen messzire szerintem sose merészkedek, bár a tied után nem is lenne hiteles :D másolni meg nem akarlak :) hihetetlen jó, hogy látjuk, hogy alakul a sorsuk. Fabian nekem továbbra is a kedvencem, kicsit nehéz elfogadnom, hogy így eljárt felette az idő, azt meg még nehezebb, hogy így rászedte az élet :/ Nem igazán kíméled :)))
    Bevallom őszintén, voltak kétségeim, ugyanis nehéz volt elképzelnem a "modern De Noirokat", de be kell vallanom, jól működik. Amikor az első fejezetet olvastam, jócskán megzavarodtam. Sőt, először azt hittem, Robin/Maria temetése lesz... apropó, róluk mit tudni? Élnek még? Hát Lionelék? (Bár gondolom nemigazán.)
    Az oka, hogy ehhez a fejezethez mindenképpen írni akartam az az, hogy egyszerűen elvarázsolt ez a nagyapa-unoka egymásra találás :) kicsit meg is hatódtam :)))
    Shana nagyon szimpatikus lány, és szerintem Foresttel nagyon jó páros lettek volna. Kár, hogy Forestről magáról ennyire "kevés" lesz/van (bár tény, még nem értem a végére :D)
    Lenne egy kérdésem; Corinne és Armand fiának, Dylannak szánsz-e külön történetet? Róla olyan keveset tudni, és engem nagyon is érdekelne! :)
    Sőt, igazából a lányág is izgatna, róluk aztán pláne alig tudni. :D Na de ne legyek telhetetlen, igaz? :D
    Igyekszem a nyáron beérni a történetet, és visszakúszni az állandó kommentelő státuszba! :)
    Eltünedező, de mindig visszatérő, hű olvasód,
    Phoebe :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Eltünedező Phoebe! :)))

      Még emlékszem rád, bizony.:) A régi szép időkből...eljárt itt a de Noirok felett is az idő.:))) Sokszor én is eltűnődök, hogy mennyi mindent megírtam itt a de Noirokkal kapcsolatban és mennyi élet volt itt az erdőben:)) Egészen együtt nőttem fel velük, meg együtt öregszem is velük meg minden ilyesmi.:)))
      Fabiant én is mindig szerettem, még akkor is, ha azért nem adtam neki könnyű életet, vagy boldog életet... kicsit sajnálom is tényleg, de valahogy a fejemben ez jutott neki.
      Tudom a "régi" generáció kommentelői nagyon vonakodtak a modern 20-21. századi de Noirokkal kapcsolatosan. Pedig két történetet is tavaly nyáron elkezdtem írni ami 21. századi. De mivel mindenki inkább a Robin-Maria korszakhoz ragaszkodott ezért azokhoz kezdtem el írni és feltölteni. Tehát még mindig itt vannak a belekapdosott ,elkezdett és félbehagyott 21. századi storyk is a gépemen... Igazán nem tudom miért féltetek tőle, mármint sokan azt írták, hogy... sok ilyen regényt olvasnak, és a de Noirokról nem kell modern történet, ők jól megvannak a 19. században és maradjanak is meg ott. :)
      Robin és Maria haláltusáját és temetését semmi esetre sem akartam megírni... valahogy ez jobban fájna mint Forest elvesztése, pedig vele is kemény tortúrákat éltem meg. Robin és Maria már nem élnek. Lionel sem. Charlotte viszont még igen. Bár már ő is eléggé őskövület és konkrétan csak futólag kap itt említést. Majd a további fejezetekben látni fogod, ott le lesz írva... Kevin sok mindent kérdezget azért.
      Fabian és Kevin nagyon sok ilyen jelenettel tud jó alaposan megrígatni. Engem legalábbis kellően ki tudtak facsarni.
      Shana... és Forest. Ahogy haladtam előre a történettel egyre jobban megszerettem őket. Ami azt jelentette, hogy egyre nehezebben tudtam elengedni őket, mert én is azt éreztem, hogy ők ketten... annyira jó páros lehettek volna, ha Forest hazajön a frontról... és én is sajnáltam, hogy Forest egy nagyon rövid kis fejezetecske ebben az egész nagy műben, hiszen minden arról szól ebben a történetben, hogy ő nem fog visszatérni. Hogy minden amit tesz csak átmeneti állapot. A végén nagyon magam alá zuhantam ettől az egésztől, engem kifejezetten megviselt ez a történet. sőt már szinte bántam, hogy így elbántam Foresttel is. :/ Csak valahogy... Forestnél ez volt az alapmotívum, ő ettől volt... más... különleges... egyedi... nem tudom ,senki másnál nem jutott eszembe az alternatív folytatás eddig, na Forestnél eszembe jutott.:)))

      Dylannek eredetileg volt tervezve egy saját történet. Ugye ő sarkkutató lesz és kicsit ez az Amundsen-Scott szál lenne benne, azzal a kivétellel, hogy ő inkább a szigeteket keresi fel északon. akkoriban derengett is valami szerelmi szál meg minden, amit majd megalkotok neki... egyelőre Dylan most elég csendes a fejemben...
      A lányág... hááát....egyelőre (most nem tudom, hogy Loveday-re vagy a Fabian lányokra gondolsz-e... egyelőre nekik nincs konkrét terv. Egyetlen lányági tervem van, amit lehet szintén elkezdtem már írni, ez a 21. századi de Noir lány, aki végülis a vármúzeum igazgatónője. De hát ugye a 21. század ellen tiltakoztatok, tehát ott a három történetet csak elkezdtem írni, a magam szórakoztatására, aztán nem kerültek elindításra itt a blogon.
      Remélem sikerül utolérned a történetet, és akkor már ismét köszönthetlek a kommentelőim közt. :)
      Jó olvasást!
      Callie

      Törlés