Helyzetjelentés

Még mindig érkeztek a várhoz a postai levelek. Royal Mail. Fabian utazgatott és bolyongott. Minden levelet a Holdföldi postacímre továbbítottak.  Corinne egy héten egyszer sétált el a várhoz, hogy megnézze érkezett-e posta. A tenger felé sétálgatva bontogatta a leveleket. S átfutotta mi a fontos, mi a kevésbé jelentős.  Újabb levelet tépett fel, s léptei egyre lassultak, ahogy a levelet olvasta.

Tisztelt Fabian de Noir,

hónapok óta gyötrődöm azon, hogy egyáltalán írjak-e. S ha igen, akkor mit. Mi tehetné hihetővé az én történetemet az ön szemében. S számít-e ez egyáltalán bármit most a tények fényében. Az újságokban mindig olvastam az elesettek névsorát. A fronton szolgáló katonák közt oly sokáig nem szerepelt az a név, akiért imádkoztam. Míg… néhány hónappal ezelőtt mégis ott volt, fekete nyomtatott betűkkel az, amit sohasem akartam ott látni. Nem ismertem őt igazán jól. Sőt, szinte alig. Nem dicsekedhetem azzal, hogy lelki társak voltunk. Vagy hogy egyáltalán szerelmesek lettünk volna egymásba. Nem álltunk kapcsolatban. Semmilyen formában. Még csak levelet sem váltottunk soha. Nem is akartam volna kapcsolatba lépni vele. Mert… mindegy, hogy miért. Nem éreztem indokoltnak, hogy tudjon bármit is erről az egészről. Arról, ami velem kapcsolatos. Szerettem a fiát. De, hogy ez lehetett-e volna kölcsönös, az sosem derült ki. Kevés volt az időnk. S milyen kevés ehhez mérten az ő ideje. Nincs értelme magyarázkodnom, vagy mentegetnem magam, vagy csak indokolnom bármit is. Háborúban másként mennek a dolgok egyébként is, mint békében. Találkoztunk. Néhányszor. S néhány hét múlva kiderült, hogy terhes maradtam. Tőle. Nem értesítettem. Nem kerestem. Nem kezdtem el őrült módon levelekkel ostromolni a családját, vagy őt kint a fronton. Kövezzen meg érte, ha akar, de nem tudtam elmondani neki. Még akkor sem, miután megszületett a fia. Futólag találkoztunk, alig néhány mondatra, késésben volt, nem volt érkezésem egy ilyen hírt közölni vele. Főleg, egy ilyen kapcsolatra. Egy ilyen semmilyen állapotra. Amiben mi futólag érintkeztünk. Úgy halt meg, hogy nem tudta, született egy fia. Sok álmatlan éjszakán gondolkodtam azon, értesítenem kellett volna, közölnöm kellett volna vele, amikor volt rá lehetőségem? Vagy jobb volt neki így? Hogy nem tudta?  Változtathattam volna a dolgokon, az életén? A halálán? Ennek már egyikünk sem a megmondhatója. De úgy érzem az a tisztem, hogy ha nem vet meg érte, akkor tájékoztassam, a fiúunokája jelenleg fél éves, Kevin Price-nak hívják. S kettőnkön kívül egyedül a barátnőm és egyben fiam keresztanyja tudja az apa kilétét. Megértem, azt is, ha nem válaszol. Azt is ha nem hiszi el. Nincs bizonyítékom. Nyilván még a nevemet sem ismeri. Legalábbis nem hiszem, hogy Forest beszélt volna rólam a családja körében. Nem voltam olyan jelentős az ő életében. Ha a fiam keresztanyja nem erőszakoskodik annyira, ezt a levelet sem írom meg.

Üdvözlettel:

Shannon Price

-          A nő lehet, hogy egy szélhámos – paffogta Fabian.

-          lehet.

-          Lehet, hogy csak pénzt akar kicsikarni belőlem – morogta Fabian.

-          Lehet.

-          Biztos tudja, hogy hogyan állunk pénzügyileg. Megkreálta ezt a kis történetet, bemutat nekem itt valami gyereket és aztán elvárja, hogy olyan életük legyen, amilyet bizonyára meg sem érdemelnek.

-          Biztos.

-          Forest soha nem beszélt erről a nőről. Egyáltalán kicsoda ez?

-          Te is apánknak mesélted el a nőügyeidet?

-          Nem, persze, hogy nem.

-          Akkor meg? Forest nyílván nem beszélt neked egy nőről, aki egyértelműen a levélből is süt, hogy csak egy alkalmi kapcsolat lehetett. Egy egyéjszakás nő. Egy bizonytalan kimenetelű együttlét.

-          És egy ilyentől született unokám? Egy ilyen egyéjszakás nő… nyilván nem is érdemelt többet. Nem is érdemes arra, hogy a fiam összefeküdjön vele. Lehet nem is volt köztük semmi.

-          Lehet.

-          Corinne! Ne kezd ezt! Látom rajtad, hogy mosolyogsz rajtam. Kinevetsz! holott ez komoly dolog. A fiam magánügyeit kell nekem rendezni? Hány zabigyereket csinált?

-          Fabian. Az istenért! Ne szennyezd be a fiad emlékét. Egyáltalán nem biztos az, hogy Forest nem érzett valamit a nő iránt, hiszen mégiscsak együtt volt vele. Csak a nő állítja, hogy bizonytalan. A háború alatt jöttek össze, hát mi lehet biztos a háborúban? Lehet, hogy Forest sem akarta hitegetni egy háború kellős közepén. A fiad nyilván érettebb volt ennél. Mi az esély a hazatérésre a frontról? Semmi. Persze, hogy nem kezdett egy lánynak sem jövőről beszélni. Fabian, gondolj már bele egy kicsit!

-          S miért várt eddig? Elhallgatta a fiam elől is. Micsoda nő az ilyen? Aki titkol egy gyereket! Mégiscsak tudatnia kellett volna vele, hogy apa lett!

-          Fabian valld be, hogy kíváncsi vagy a gyerekre.

-          Ha az unokám – vakkantotta Fabian.

-          Miért nem próbálod meg kideríteni, ha ennyire bizonytalan vagy?

-          De hogyan? – nézett tanácstalanul Corinne-ra.

-          Forestnek sok barátja volt. Olyanok, akik a fronton is vele voltak. Olyanok, akik két támadás közötti szünetekben, a halálfélelemben, a bizonytalanságban elsuttogott szavakat is ismerik. Szerinted ők nem tudhatnak valamit? – biccentette oldalra a fejét Corinne.

-          Arra gondolsz, hogy faggassam körbe a barátait, hogy mit tudnak a lányról?

-          Pontosan.

-          Igen, ők talán többet tudnak mindannyiunknál. De hogyan érem el őket?

-          Tudtommal a Royal Airforce  vadászpilótái most itthon vannak. Írj rájuk, hívd át őket. Ők is szívesen beszélgetnének Forestről, akinek az elvesztése nekik mélyebb nyom az életükben, mert ők a saját szemükkel látták is lezuhanni.

-          Nem tudom készen állok-e erre? – habozott Fabian.

-          Mire?

-          Olyan dolgokat fogok megtudni a fiamról, amit lehet, hogy nem is akarok. Amit lehet, hogy Forest sem akart az orromra kötni, megosztani velem.

-          Talán csak úgy gondolta, nem értenéd meg. S tőle nem tudnád elfogadni. De lehet, hogy valaki más, egy harmadik személy tolmácsolásában mindez más megközelítést nyer. Nem apa-fia beszélgetés lenne, hanem egy személyről több szempontból megalkotva megérthetnétek a nagy egészt. Forest összetett személyiség volt. Nem szeretnéd megismerni igazán a fiadat és megérteni őt, s ezáltal esélyt kapni arra, hogy feldolgozd ami történt vele? Nem akarnod megismerni az unokádat?

-          Na és mond csak, megvan valahol azoknak a fiúknak a címe? Volt az a Beau, meg Dave… és Patrick? Az egyikőjük csak tud valamit erről a lányról. Igazam van?

-          De igen. Igazad van. És még minden meghívottnak megvan a címe. Meg is keresem őket a listán. Áthívom őket egy teára. Mit szólsz hozzá?

-          Tedd, ahogy jónak látod.

-          Meglátod, nem fog ártani, ha jobban megismered Forest múltját. Talán jobban megérted őt, talán el tudod fogadni őt végre, olyannak, amilyen volt.

-          S az a gyerek?

-          Az unokád?

-          Mi van, ha tényleg… ha tényleg Forest fia?

-          Előbb ismerd meg a részleteket, és bölcsebb leszel.