A berepülő pilóta

At hiszem ennél.... ennél jobb fejezet nem is lehetne a jubileumi bejegyzés. Mert a blogon ez a 200. blogbejegyzés. Ma mi is pezsgőt bonthatunk Forestékkel. Ideje az ünneplésnek :) Jó olvasást a fejezethez! Callie

Shana keresztbe tette sima lábait a ponyván. Forest a szemével követte a mozdulatot. Tekintete feljebb csúszott. Shana karcsú csípőjét a kockás takaró fedte, haját hátra és hátrasimította a homlokából. Még mindig enyhén nyirkos volt a haja, de már nem zavarta. Shana a pezsgőtől kimelegedett és kipirult. Ketten együtt megiszogattak egy üveg pezsgőt. Shana ráadásul annyira nem is volt hozzászokva az alkoholhoz. Érezte, hogy egyszerre lett könnyebb a feje és nehezebbek a végtagjai. Forestet alig ütötte fejbe. De ahhoz eléggé, hogy Shanát egyszerre egészen másként lássa, mint eddig valaha. Forest szeme laposan rebbent, tekintete le-fel kúszott Shana meztelen karján, a kombinéja pántján, a mellén előredomborodó pléden. a Lány meztelen lábszárán.  Shana ajkai enyhén szétnyíltak és bágyadt tekintettel nézett a fiúra. Fogalma sem volt mennyi ideje ült közéjük a csend. Mennyi ideje pásztázzák egymást el-elfúló lélegzettel. Mámoros bódulatban, a sötétlő árnyakban.  Mindig is ilyen közel ültek egymáshoz, vagy csak az elmúlt percekben hajolt közelebb Forest. Shana érezte a fiú leheletét a vállán és ettől önkéntelenül megborzongott. Pezsgőillatú volt a lehelete. Még magához sem térhetett, Forest lecsapott rá. Egy pillanat műve volt az egész. Aztán Forest tenyere a csípőjét markolta, ajkai pedig a szájára tapadtak. Shana annyira meghökkent, hogy viszonozta a csókot. Forest felbátorodva falta mohón a pezsgőízű, hűvös, rózsaszín ajkakat. s csípőjénél fogva magához rántotta erősebben a lányt.  Shana Forest karjába kapaszkodott meg, hogy ne dőljön el a mozdulattól végig a ponyván.

-          Forest! – kapkodott levegő után Shana.

-          Bocs… bocs ez… nem az amire gondolsz, máris… leállítom magam – morogta Forest miközben forró tenyere birtoklón simult Shana lábaira, fel a combján. Homlokát Shana hűvös homlokának nyomta, de a keze nem állt le, mohón siklott fel Shana hűvös meztelen bőrén a tenyere.  Enyhén szédült a pezsgőtől.  – Jézusom! Ezer éve nem voltam nővel! – lehelte Forest, ahogy kutakodó kezeitől szétnyílt a pléd, s Shana csipkés kombinéja a szeme elé tárult. – Neked is ennyire jó!? – nyomta az ajkait Shana nyakára, vállára és mellkasára. – Shana? – Shana erőtlenül hajtotta hátra a fejét, s ezzel felkínálta nyakát Forest forró csókjainak.

-          Igen… igen – pihegte bizonytalanul Shana, s tenyerével átfogta Forest tapogató tenyerét. Forest nem érzékelte a bizonytalan mozdulatot. Shana sem volt meggyőződve róla, hogy tényleg le akarja fogni a fiú kezét, amikor annyira jó érzés, az érintése.  Shana kombinéja csupa selyem és csipke volt, finom kelmék az ujjai tapintása alatt. Az anyag sikamlós a kezei alatt. Shana mellbimbói szinte átszúrták a vékony csipkeanyagot.  Forest ajkai rátapadtak a meredező mellbimbókra, forró lehelete és nedves nyelve csúszott a csipkével fedett halmokon. Shana reszketve vergődött a kezei közt. Forest kutakodó ujjai a bugyijába csúsztak.

-          Lassíts, Forest! – nézett fel Forest arcába  Shana.

-          Az nem fog menni – lihegte kifulladva Forest. – Üss le, de én nem tudok leállni! – tolta le Shanáról a bugyit Forest, s ajkaival Shana száját kereste. Sürgető és mohó volt a csókja. Shana hűvös ujjait Forest tarkójára simította. a rövid, frissen nyírt haja borzongatóan izgatta ujjbegyeit. Forest sápadt bőre szinte fénylett az éjszakában. Alkoholos leheletük keveredett a hangár nyirkos, hűvös levegőjében. De a takaróponyva szinte forró volt körülöttük. Shana kinyújtotta a karjait, ahogy Forest átemelte a derekáról felfelé húzva a kombiné selyemanyagát. Shana kábán ébredt rá, hogy teljesen meztelenül fekszik a fiú alatt. Forest lerúgta magáról a cipőjét és a nadrágját, az ingjét Shana rángatta róla, Forest kioldotta a repülős óráját és szinte azzal a lendülettel fordult is Shana meztelen, hűvös testére.  Tenyere erősen markolta Shana combjait, a feneke ívét, a csípője hajlatát. Shana vékony karjait átvetette Forest vállán, és ujjaival a fiú rövid hajának kis sörtéit simogatta a tarkóján. Forest ujjai a nedves ölén matattak. Shana riadtan nézett fel Forestre, ahogy az határozottan megemelte a feneke alá nyúlva a csípőjét és puhán beléhatolt.  Egyszerre szakadt fel belőlük a nyögés.

-          Shannon… Ez… - Forest előredőlt, s a könyökére támaszkodva megállt, sötét szemének köde mintha felszállt volna egy pillanatra. Shana zavartan megnyalta az ajkát. Érezte magában Forest feszítő, lüktető vágyát. S ez a bizalmas közelség szinte túl sok volt. Ahogy Forest rajta fekszik. Ahogy a tekintetével zavartan kutatja az ő arckifejezését. S aztán lehajol az ajkaihoz. Ahogy elmélyítette a csókot, nyelvével egyre mélyebben hatolva Shana ajkai közé, úgy hatolt egyre beljebb a lány szűk ölébe.  Forest ütemesen mozgott. Shana összeszorított szemhéjjal ölelte át, s Forest egy pillanatra megfeszült, majd szinte rárogyott. Könyökével tartotta magát Shana felett. A vállára zihálta a levegőt, majd legördült róla és a ponyvára dőlt mellette. Magával húzva a plédet is, amivel betakaróztak. Lassan csendesedett a szívük dobogása. A légzésük egyenletessé vált. S észrevétlenül álomba merültek.

Shana csörömpölésre riadt. A ponyván nem feküdt mellette senki. Forest helyét lenyomódva rajzolta ki a ponyva, ahogy megérintette az anyagot, még meleg volt.  Forest döbbenten nézte a hangár oldalában a pőre bőrét. Kétségtelenül véres. A rohadt életbe! Tényleg nem csak álmodott! Lefeküdt Shannon-nal és elvette a szüzességét! Úristen!  Most már nem csak alul volt rajta a rászáradt vér, Shannon szüzességének bizonyítéke, de dühében öklével a hangár falára csapott, s a kézfején kiserkent a vér. Remek. Forest sietve tépett le egy csík anyagdarabot és a  csuklójára és a kezére kötötte. Forest az esőben állt, zsebre tett kézzel nézett messze, a zuhogó esőfüggönybe bámulva. Lehajtotta a fejét, s a lába körül keringő pocsolyában lépdelt fel-alá. Próbálta összeszedni a gondolatait. Rendszerezni a tetteit. Nehezebb volt, mint hitte. Eső és nedves föld szaga keveredett a levegőben. Ez az illat most már mindig Shannon Price-ra fogja emlékeztetni. Meg arra, ami a hangárban történt. Forest visszasétált a hangár ajtajához és megtámaszkodott a furnérlemez vékony lécének döntve a karját. Shana a ponyva tetején ült, már ő is felöltözött és úgy nézett rá, akár egy kislány, aki nem érti mi történt vele.

-          Lefeküdtem veled igaz? Nem álom volt – kérdezte hűvös nyugalommal Forest.

-          Hát… úgy tűnik – felelte nyeglén Shana.

-          Azért eszedben volt tiltakozni, vagy csak hagytad magad? – támadt neki Forest.

-          Most ne akard már rám kenni az egészet! – csapott vissza Shana.

-          Oké, mindketten benne voltunk. De tőled azért több ellenállást vártam volna. Beittam – tette karba a kezét Forest.

-          Hát képzeld én is! – tárta szét a karját tehetetlenül Shana.

-          hát ez aztán fantasztikus! – csapott a levegőbe Forest. Értetlenül nézett a lányra. – Miért Shannon?  Miért engedted? – rázta a fejét hitetlenkedve Forest.

-          Kell azt magyarázni?

-          Hát igen, kurvára meg kellene magyaráznod! Mit gondolsz minden lány ilyen szolgálatkész?

-          Most lekurváztál? – pattant talpra Shana.

-          Nem egy francia bordélyt láttam, de még ott is alkudni kell legalább az áron! – nézte ingerülten, ahogy közeledik a lány. Shana teljes erőből pofonvágta. Forest csak az alsófogsorára harapott, ahogy az ütés erejétől félrebillent a feje, s hallgatta, ahogy Shana kopogó cipővel távozik a hangárból a zuhogó esőbe. Fáradtan simította át kendővel bugyolált kezével a homlokát. Hátrahajtotta a fejét és a hangár tetőszerkezetét bámulta. Értetlenül állt az eset előtt és tehetetlenül. Ami megtörtént, megtörtént.

-          A francba! – Forest sarkon fordult és a lány után eredt. Nem kellett sokat mennie. Shana az esőben ült. Mivel az egész mező végig hatalmas néhány centis víztengerré változott, tulajdonképpen a vízben ülve zokogott. Nyilván azt csinálta, mert rázkódott a válla. – Shannon! – kiáltotta a lány nevét. Shana hátradőlt a fűben. Hagyta, hogy az esővíz mossa az arcát. Lehunyt szemmel feküdt az esőben. Forest odaért hozzá, és felé hajolva mellé térdelt. – Shannon! – rázta meg gyengéden a lányt.

-          Menj el! Most nem tudnék beszélni veled – fordította el a fejét Shana. Forest nem tudta eldönteni, hogy a lány könnyei csorognak az arcán vagy az esővíz. Shana haja a vízbe omlott.

-          Shannon! Hiszen szűz voltál! Az istenért!Legalább mondj valamit, miért adtad nekem? Miért? – tenyerelt a vízbe értetlenül Forest a lány mellett. Shana csak a fejét rázta, de nem szólalt meg. Forest ujjait érezte a haján, a homlokán, aztán esővízzel kevert ajkai hűvösét az ajkán. Az ajkaik szétnyíltak, s a nyelvén még érezte az eső ízét,  fel sem fogta, hogy Forest felnyalábolta a vízből és cipeli vissza a hangár felé. Shana menekültként kapaszkodott belé, Feneke a hangár  falának csapódott, de a feje nem, mert Forest a tarkóján tartotta a kezét.  Reszketve engedték újra szabadjára a vágyaikat. Forest tenyere a fenekén volt, Shana lábai a dereka köré kulcsolódtak, s Forest a hangár lemezfalának nyomta, ahogy belecsapódott az ölébe. Olyan lendülettel és acélkeményen, ahogy egy repülő szeli ketté a levegőt. Shana felsikoltott, ahogy kitöltötte belsőjét Forest vágya. – Ezért? – zihálta fújtatva Forest. Shana a hangárnak vágódott, ahogy Forest újra és újra nekilendült.

-          Igen – sóhajtott fel Shana. Forest gyorsított a tempón. Shana combjai az alkarjára nehezedtek, fenekét Forest a tenyerével tartotta, s Shana elképzelni sem tudta, hogy tudta az utat így szabaddá tenni egy pillanat műve alatt Forest. De ismét olyan közel voltak egymáshoz, amennyire csak egy férfi és egy nő közel lehet egymáshoz testileg. – Szeress Forest! Még! – sikította Shana, ahogy Forest keményen az ölének csapódott. Annyira gyors volt. A kapkodó csókjaik, Forest vad vágya,  gyors üteme, az eső hűvöse, aztán a pillanatnyi megdermedés. Egyszerre érték el a beteljesülés gyönyörét.  Olyan váratlan és heves volt. Forest leeresztette a lábait. Shana alig bírt megállni a lábán, annyira reszkettek a lábai. Forest a homlokát a homlokának támasztotta. Shana érezte ahogy Forest forró nedve lassan végigcsorog a combjain. Lehunyta a szemét.

-          Ezt már nem fogjuk tudni kimagyarázni – mormolta Forest. Érezte Shana megemelkedő kezét, s sietve a hangár falának nyomta. – Mielőtt megütsz – nézett Shana szemeibe Forest.

-          Nem terveztem -  nézett fel a csuklójára, amit Forest a falhoz nyomott a feje felett. – Hogy van a kezed?

-          Minden oké – mozgatta meg az ujjait a kötésben Forest, aztán lassan, ráérősen Shana ajkaira hajolt. Nyelvével bebarangolt a lány száját, eljátszadozott a nyelvével, míg Shana bele nem nyögött a csókjukba. – Azt hiszem ránk férne egy angolreggeli – jegyezte meg Forest, s csuklójánál fogva maga után húzta Shannont.

-          Egy kiadós angol reggeli – értett egyet Shana.