Mert csókot is lehet lopni

A Turner-család könyvtára egy kis  belső parkból nyílt London egyik eldugott  utcácskájában. Charlotte tekintete megakadt a babakocsit tologató nőkön a parkban. Elállt az eső, s a napfényt minden londoni azonnal kihasználta. Charlotte felfogta a szoknyáját és felsietett a Turner-könyvtár lépcsőjén.

-          Kint megvár – szólt az inasra Charlotte.

-          Igenis kisasszony – ült le az egyik árnyas padra az inas beletörődőn. Charlotte  biccentett a mosolygós teremőrnek és tekintetét végighordozta a mennyezeti ablakokkal megvilágított tágas könyvtáron. A magas boltozat messze méterekre nyúlt fel a magasba, és három szintes volt a könyvtárrész.  Charlotte már kitapasztalta, az alsó szinten vannak a legunalmasabb könyvek. Csupa antik mű, eddig a legszívdobogtatóbb olvasmánya is talán a Shakespeare össze lehetett. Egy könyvesboltban sem árultak a mai irodalomból szóló izgalmasabb köteteket. Vagy éppen csak Charlotte-nak nem voltak hajlandóak elárulni, mi van a raktárban, vagy a pult mögött.  Charlotte elhúzta a száját, ahogy felfelé haladt a keskeny falépcsőkön. Az eső után még kevesen voltak a könyvtárban.  Charlotte az ajkába harapott és az egyik létrára hágott.  Végigfuttatta szemét a kötetcímeken. Amin nem volt felirat, azok közül is kiemelt egyet és belelapozott. Semmi. Unalmas növénytani elemzések. Hát ez rémes! A legizgalmasabb mű egy német munka volt J.G. Mendel : Versuche über Pflanzen-Hybriden. Verhandlung des Naturforschenden Vereins in Brünn. Ez egy új kiadás volt, és a virágok beporzásáról szólt, illetve az öröklődésről az ivaros szaporodású fajoknál.

-          Ivaros szaporodás – lapozgatta Charlotte, s ajakbiggyesztve összecsukta a könyvet.  A  könyvet a melléhez szorítva folytatta útját az emeleti kerengőrészben.  Az egyik polcsor mögött egy férfi guggolt az ablakmélyedésben, és egyértelműen megzavarta a lány felbukkanása.

-          Ó elnézést, bocsánat – mondta Charlotte és kikerülte a férfit. Már méterekre továbbhaladt, amikor megállt. Ha egy férfi ennyire összerezzen attól, hogy egy nőt meglátott egy könyvtárban felbukkanni a háta mögött… akkor garantáltan tiltott irodalmat olvas! Olyanokat, amik… Charlotte ajkai enyhén szétnyíltak és csak egyetlen másodpercig gondolkodott, hogy helyes-e amit tesz. Aztán sarkon fordult és visszalépett a sorba a férfihoz.

-          Bocsánat, hogy újfent megzavarom a magányát, de… - a férfi  a zsebébe süllyesztette a kezét és felállt, hogy szembenézzen a nővel. – Egy könyvet keresek – felelte fülig vörösödve Charlotte. A férfi körbenézett a Turner-könyvtár hatalmas gyűjteményében.

-          Igen,  mindjárt gondoltam – mondta ironikus rekedtesen lágy hangon a férfi.

-          Nem, Ön nem ért engem. Nekem nem akármilyen könyv kell. Talán maga tudna nekem segíteni – rebbent fel Charlotte szemhéja zavarában. S felpislogott a magas férfira. Találkozott a tekintetük és Charlotte eltátotta a száját. Az a szempár! Whiskyszín aranylón ragyogó, nem létezik! Nem lehet, hogy ezen a héten lépten nyomon ilyen szemszínű férfiakba botlik. Istenem! Tényleg az az álarcos férfi az személyesen? Álarc nélkül? – Charlotte idegesen kapta a szemét ide-oda a polcokon, s végül egy lépéssel közelebb lépett a férfihoz, s a kezét a férfi felé nyújtotta.

-          Bocsánat, még be sem mutatkoztam és letámadom itt a polcsorok közt. Charlotte Powell – tartotta a kezét a férfi elé. Tudta, hogy kényszerhelyzetbe hozta a férfit, sőt egyenesen kiprovokálta, hogy mutatkozzon be neki. Hivatalos körökben ilyen nem is történtetett volna, valakinek be kellett volna mutatni őket egymásnak. Nem csak így a férfi elé állni és letámadni. De hát ha ez a férfi tényleg az a férfi, akkor igenis jár egy visszavágó! Elvégre a minap ő támadta meg. A bemutatkozása talán fölösleges is. Ez a férfi tudta, hogy arra fognak kocsizni, tudta, hogy a Powell-örökösnőt rabolja ki! Ez a férfi tudja, hogy ő kicsoda! Ő is tudni akarja, hogy ki a férfi! Ennyi igazán jár neki! Elvégre magával vitte anyja legkedvesebb nyakláncát! Tudni akarja, hogy ki volt az!

-          Lionel de Noir, szolgálatára hölgyem – szorította meg a nő kezét meleg mosollyal Lionel, s egy leheletnyit közelebb hajolt, miközben suttogóra fogta: - És igazán nem támadott le a polcsorok közt – húzta pimasz mosolyra a száját. Charlotte elvörösödött.

-          Tehát tudna nekem segíteni, maga bizonyára olvasott már… - Charlotte elharapta a mondat végét és csak bámulta azokat az igéző whiskyszínű szemeket.

-          Tudok olvasni, ha ez a kérdés – felelte az most már leplezetlenül mosolyogva a lányra.

-          Ne nevessen ki, de mutasson nekem egy olyan könyvet, amit… - Charlotte akaratlanul is de bizalmasan közelebb lépett, hogy véletlen se hallja senki, amit mondani akar - … amit csak férfiak szoktak olvasni – suttogta Charlotte, s bár érezte, hogy lángba borul az arca a borostyánszín szemeket nem eresztette a tekintetével. A férfi talányosan végignézett Charlotte-on, tekintete megakadt a Mendel művön, az öröklődés, szaporodás, genetika és ivaros szaporodás kérdését boncolgató köteten, majd szeme laposan rebbent, s ellökte magát a polctól. A kötetet, amit ő olvasott visszacsúsztatta a helyére, s megkerülve Charlotte-ot egy másik polcrészleg felé lépett, majd a legmagasabb polcról leemelt egy kötetet, s a lány orra elé dugta.

-          Tud franciául? – kérdezte Lionel felvont szemöldökkel.

-          Öhm igen, persze – nyögte Charlotte.

-          Fel sem merült magában, hogy francia irodalomban keresgéljen? Mirabeau gróf írt a témában, de nem volt szemérmes La Fontaine, Diderot, és Montesquieu sem. Én általában Crébillont és d’Argenst, illetve Sade márkit szoktam olvasni – nézett a szeme sarkából laposan a lányra Lionel. Charlotte bele akart lapozni, de Lionel sietve rátette a kezét s markával tartotta. – Az Isten szerelmére ki ne nyissa itt! Még lángra kap a ruhája! – pillantott az aula felé Lionel. – Ezekben illusztrációk is vannak.

-          Komolyan? – hűlt el Charlotte.

-          Hát persze. Erotikus illusztrációk, pornográf képecskék, és igen sikamlós leírások – suttogta halkan, elsötétedő aranybarna szemekkel Lionel. Charlotte még közelebb húzódott és összedugták a fejüket a könyvtár polcai közt.

-          És… mondja csak… pozitúrák is…. vannak benne? – sütötte le a szemét Charlotte teljesen kivörösödve. De még mindig inkább egy idegennek tette fel a kérdést, mint bárkinek az ismeretségi köréből.

-          Igen. de… nem túl fiatal maga… hogy ilyeneket olvasson? Egyáltalán,… nő ilyesmit… nem is illendő hogy kezébe vegyen – jegyezte meg csábító mosollyal Lionel.

-          Huszonkettő vagyok. Más az én koromban már hat gyereket szült! – vágta rá Charlotte felvetett fejjel.

-          Egy felvilágosult nő – ingatta a fejét Lionel. – Semmiben sem akar különbözni a férfiaktól igaz?

-          Miért kellene? Egy nő miért nem olvashatja azt, amit egy férfi. Hogy lehet, hogy eltiltják a nőket ennek az ismeretétől, holott a nászágyban a feleség is ott fekszik vagy nem? Ha feleséggel teszik az csak a gyereknemzést szolgálja? – kérdezett rá megemelt szemöldökkel Charlotte. – a nőknek tudatlanként kell férjhez menniük, hogy azt se tudják mi vár rájuk?

-          Charlotte maga túl okos! Egyszer még veszélybe fog kerülni a gondolkodása miatt – figyelmeztette Lionel.

-          Maga mit gondol az olyan nőkről? – súgta Charlotte. – Akik ilyesmit…olvasnak? – nyelt egyet Charlotte. A férfi a könyveknek dőlt, selyemkendő nélkül sokkal barátságosabb az arca - állapította meg Charlotte. De a szeme, ugyanolyan nyugtalanító!

-          Az a nő, aki erotikus irodalmat olvas, az maga is nagyon erotikus nő lehet – kacsintott rá Lionel olyan pajzán, ugyanakkor lángra lobbantó tekintettel, hogy Charlotte beleremegett. – Nekem mennem kell Charlotte! Jó olvasást! – suttogta, s mielőtt gondolkodhatott volna Lionel átkarolta, a derekánál fogva magához húzta  a lányt és lehajolva hozzá ajkaival beborította a lány meglepetten szétnyíló ajkait. Könnyedén siklott végig a nyelve a lány fogsorán, ajkainak meglepett ízén, még érezte a tea fűszeres zamatát a lány szájában. Mit művel itt ő? Ízelítőt ad a londoni fruskáknak lopott csókokból? De a lány ajkai rákaptak a csókolódzás ízére. Charlotte ujjai beletúrtak hátul összefogott hajába a tarkójánál, rózsaszín ajkai készségesen szétnyíltak és buján akár egy puha nedves kehely várták az ő kemény nyelvcsapásait. Charlotte nem nyöszörgött és nem sóhajtozott, hanem mohón csatlakozott nyelvük játékához, csupa buja nedves puha lágyság volt a nő, igézően szédítő a csókja. Sőt inkább bátorító volt a csókja, mintha többet is akart és engedett volna. Lionel megemelte fejét a csókból, és fátyolos whisky-színű szemeivel kábultan közelről nézte a nő sötétkék tekintetét. Charlotte szétnyílt ajkakkal felpillantott rá, s mielőtt még őrültséget művelne Lionel ellépett és magára hagyta a nőt a könyvtárban.