Magasan járt a nap,
amikor végeláthatatlan dörömbölés és kiabálás harsant. Robin fordult egyet az
ágyban és karját lustán áttette Maria derekán. Maria csipkehálóingjének fodrai
lágyan simultak a férfias tenyér alá. Maria csípőjének évén ráérősen húzta
végig a tenyerét. Maria kéjesen nyögdécselt rá.
Robin még mindig bágyadtan fúrta az arcát a párnába, miközben ujjaival felkutatta az utat Maria nedves szirmai közé.
Maria combjai összezártak, megrezzent az érintésre, és visszafojtott sóhaj tört
fel belőle.
-
Robin? – búgta álmos hangon Maria.
-
Szia Hercegnőm! – mosolygott csukott
szemmel Robin és homlokát Maria vállának döntötte. Maria buján ledöntötte a
combját Robin fenekére, hogy a férfi jobban hozzáférjen az érzékeny remegő
részéhez. Robin enyhén megemelte a fejét, hogy hallja az ordibálást a vadászház
elől. Kétségtelenül férfihangok. Klántársak. Robin erőtlenül visszaejtette a
fejét a párnára.
-
Kik ezek? – motyogta Robin felé fordítva a párnán a fejét Maria.
-
Csak a klán - morogta vissza Robin félig a párnába formálva
a szavakat.
-
Szerintem téged keresnek – jegyezte meg
Maria bizonytalanul.
-
Na nem mondod – dünnyögte vissza álmosan
Robin. kicsit összemosódtak a napok. Igazán fogalma sem volt, hogy nappal van
vagy éjszaka. Hogy hány nap telt el azóta, hogy Lionel világítótoronybeli
házától eljöttek. Nem számított semmi. Csak Maria. Akivel ki sem keltek az
ágyból. Együtt mosakodtak, egymást etették. Csak Francios és Shadow volt a
csendes társ mindezen ágy nélkül töltött időkben. De szinte ki sem másztak az
ágyból. Kétségtelenül mézesheteknek láttak neki. Robin nem bírt betelni a
meztelen Maria látványával. Csak köntös volt rajtuk, ha lementek az étkezőbe.
De Robin előbb-utóbb azt is lehámozta róla. Már úgy ismerte Maria testének
hajlatait, sápadt bőrének színét a kandallótűz fényében, vízcseppesen,
izzadtságtól harmatosan. Robin érezte, hogy már a gondolatra is ismét
olthatatlan vágy gerjed benne.
-
Ki az! – ordította le Robin megemelve a
fejét.
-
Lionel de Noir áll az ajtóban uram! –
kiáltotta fel Francios zavarodottan.
-
Jaj nekem – ásította Robin. – Megyek
lerendezem a fiúkat Hercegnő, mindjárt jövök – paskolta meg Maria combját Robin
és az ágy mellett a földön a köntöse után keresgélt. Ásítozva rángatta magára a
köntös ujjait, s mielőtt ajtót nyitott megkötötte a köntös övét.
-
Na végre, hogy kinyitod! Mi a fene van
veled!? Napok óta nem láttunk, azt hittük orvtámadás ért! – rontott be mellette
a vadászházba Lionel.
-
Jól vagyok – vakarta a tarkóját álmosan
Robin. Lionel végigmérte a borzas hajú, álmos tekintetű, de levakarhatatlan
vigyorú Robint.
-
Azt látom – morogta Lionel. – Oké, hogy
ti egymást faljátok, de a klán többi része még attól éhes marad – felelte rá
Lionel. Maria baktatott le az emeletről, mezítláb, köntösben, kibontott hajjal,
álmos szürke szemekkel.
-
Baj van? – kérdezte bizonytalanul Maria
és Robinhoz bújt.
-
Nincs baj Hercegnő, csak vadászni
szeretnének a fiúk! – mérte végig a vadászház ajtajában toporgó klántagokat Robin,
akik mind őket nézték, hiányos öltözetüket, zilált hajukat és kisimult arcukat.
-
Ó, ne menj vadászni! – kapaszkodott rá
Maria.
-
Édesem, napok óta… kettesben vagyunk –
simogatta meg Maria állát Robin.
-
Ne hagyj itt! – csimpaszkodott bele
Maria. Robin feszengve felnézett a többiekre akik kíváncsian figyelték a
fejleményeket, meg a Maria fenekébe bevágó köntöst.
-
Eredj, öltözz fel Hercegnő! – csapott
Maria fenekére játékosan Robin és karba
tett kézzel visszanézett.
-
Nem, nem engedem! – csapott le azonnal
Lionel.
-
Én vagyok a klánvezér!
-
Én meg leszarom! Nem fogsz nőt hozni a
vadászatra! – csattant rá Lionel.
-
Nem hagyom magára!
-
nem fog belehalni! Mindenkinek otthon
van a felesége! Nőt nem hozunk alapszabály!
-
Nem érdekel!
-
Robin! Térj észhez! Teljesen az ujja köré
csavart!
-
Egy frászt!
-
Robin! Az unokabátyád vagyok, vér a
véredből! Ha nekem nem hiszel kinek igen? Napok óta csak keféltek! Nemcsak a
kamránk kong de a gyomrunk is! Szóval szedd ki a farkad a Hercegnőd puncijából
és húzzál le vadászni, mert hús kell az asztalra! – szólt rá erélyesen Lionel.
-
Francios! Egy öltözet ruhát! – kiáltotta
Robin és csak állt a klán előtt, Lionel dühös tekintetének kereszttüzében.
-
Lionel, semmi baj nem lesz. Jól
elleszünk, lövünk néhány őzet hazahozzuk, jóllakunk ennyi – rángatta fel a
lábaira a nadrágját Robin, majd a csizmát ráncigálta magára. Ledobta a köntöst
magáról és fején átbújtatta az inget.
-
Colt! – tartotta a kezét Franciosnak,
aki sietve vette ki a kendőbe bugyolált fegyvert és átadta Robinnak. Robin megnézte, hogy meg van-e
töltve és épp a nadrágja korcába csúsztatta, amikor Maria megjelent
egyszerű halványzöld ruhában. Lionel
morgott valamit az orra alatt. Robin csókot lehelt Maria ajkaira és magával húzta.
Ahogy elhaladt Lionel mellett az utána lépett.
-
Állj! – Lionel megragadta Maria karját
és maga felé rántva lehajolt, hogy belehajoljon Maria hajába és nyakívének lágy
hajlatába.
-
Mi van? – nézett rá sötéten Robin.
-
Mosd ezt le! – nézett Mariára
rosszkedvűen Lionel. Robin is Mariára nézett.
-
Beparfümözted magad? – lépett Maria mögé
Robin, s már ő is érezte az édeskés, nagyon intenzív virágillatot.
-
Igen. Miért? – kérdezte meglepetten
Maria.
-
A parfüm megvadítja az állatokat.
Különösen a vadállatokat – magyarázta Robin.
-
Ó ezt nem tudtam – hebegte Maria.
-
Könnyen rád támadhatnak. Parfümmel sose
menj erdei sétára Hercegnő! – mosolygott rá Robin. – Siess, mosd le a bőrödről!
– küldte vissza a lányt. Lionel türelmetlenül mérte végig kettejüket. Ahogy távozott Maria, Robin visszanézett
Lionelre.
-
Most mi bajod?
-
Csak a gondunk van vele, ennyi – felelte
rá haragvón Lionel.
-
Kitől kapta a parfümöt? – kérdezett
vissza harciasan Robin.
-
Charlotte azonban sosem bóklászik az
erdőben – rántotta meg a vállát közönyösen Lionel.
-
Mert leszarja az egészet, ahogy a de Noirokat
is.
-
Ez nem igaz.
-
Ugyan már – legyintett Robin.
-
Szerintem ne kezdjük el összemérni a
fütyink hosszát rendben? – jegyezte meg Lionel morcosan.
-
Csak azt akartam mondani, hogy a te
feleséged sem különb – vágott vissza Robin.
-
Ezen értelmetlen vitatkoznunk – lökte el
magát Lionel. – Szeretem a feleségem és nem fogok rá semmit mondani.
-
Én is szeretem a feleségem! –
kakaskodott Robin.
-
Remek. Akkor ezt talán megtarthatnád a
hálószobádban, ahogy én is teszem – felelte rá gúnyosan Lionel.
-
Pukkadj meg!
-
Fiúk fejezzétek már be! – szólt rájuk
Lucien.
-
Visszajöttem, nincs parfüm – mosolygott
a fiúkra Maria.
-
Hadd nézzem – szólt rá Lionel.
-
Majd én leellenőrzöm – szimatolta meg
Maria bőrét Robin.
-
Te azt sem vennéd észre, ha
macskahúggyal lenne körbepisálva, engedj – lökte félre Lionel, s Mariához akart
lépni.
-
Azt mondtam nem.
-
Te nem érzed úgy az illatát, mint én! –
húzta össze a szemöldökét Lionel.
-
Ezt meg honnan veszed?
-
Totál tompák az érzékeid Robin. Mariával
szemben meg különösen – csattant rá Lionel. – Engedj!
-
Ne szaglászd a feleségem! – tartotta
vissza karjánál fogva Robin.
-
Nem fogom egy fának döntve megbaszni, ne
pattogj már! – kiáltott rá türelmét vesztve Lionel.
-
Robin, semmi baj – nyugtatta Maria és
Lionel elé lépett. – Tehát? – nézett fel ártatlan szürke szemekkel Lionelre,
aki morcosan lehajolt és beleszippantott a levegőbe Maria válla fölött
néhányszor.
-
Rendben lesz – biccentett Lionel és
sarkon fordulva otthagyta őket. – Fiúk indulás az erdőbe! – kiáltotta Lionel és
a csapat élére állva megindult az erdőbe.
-
Utálnak igaz? – súgta Maria Robin kezébe
kapaszkodva.
-
Dehogy, csak furcsa nekik, hogy egy
lánnyal vadászunk. Ezt elméletileg tiltja a klánszabályzat – magyarázta Robin.
-
Komolyan? – kerekedett el Maria szeme.
-
Aham – biccentett Robin. Maria rá akart
kérdezni, hogy ugyan miért. De a fiúk mozdulatokkal és füttytrillákkal elkezdtek
szétszéledni az erdő különböző pontjain. – Most már csendben kell lennünk –
súgta halkan Robin.
-
Jó – lehelte vissza Maria és kíváncsian
figyelte a klántagok mozgását. Olyan volt, mint egy szervezett színházi
előadás. Mindenki tudta, hogy mi a dolga, hova kell mennie. Valami ilyesmi
történhet a díszletek mögött is a nagy előadáson. Csendben, hangtalanul
dolgoznak a háttérben, mert az előadás megy a színpadon. Vadat láttak. És a vad
van a reflektorfényben, minden más csak körülette zajlik. Maria izgatottan követte Robint.
-
Ne csapj zajt oké? Oda lépj ahova
mutatom és ne tégy hirtelen mozdulatokat – utasította Robin. Maria hangtalanul
biccentett és kikerekedett szemekkel figyelte, hogy mi történik, mire
utasítják. Gyorsan mozogtak a fák közt az avarban, a cserjés és a lombok
takarásában. Sietni kellett. Robin húzta maga után rendületlenül. Le-fel
hajlongtak, madarak csiripeltek, avar zizzent. Robin lenyomta az avarba és
némán pihegett. Maria meghökkenve nézett Robinra. Robin a két lába közé vonta Mariát és halkan előre mutatott a
bozótoson túlra. Gyönyörű lágybarna őz legelészett a mezőn. Karcsú lábain
nézelődve hegyezte fülét, körbenézett.
-
Istenem milyen szép! – lehelte Maria.
-
Az – motyogta Robin visszafojtott
hangon. A fiúk jelzésekre körbevették a
tisztást. Robin lövő-pozíciót vett fel. S coltját könnyedén kibiztosította.
Maria visszatartotta a lélegzetét. Nézte a békésen, ártatlanul legelésző kis
őzikét a tisztáson. S hallotta, ahogy a biztosíték kattan. Robin mutatóujja a
kakasra görbült. Maria a mellkasához kapott és riadtan nézte az őzikét. Nem…
nem teheti. Mit ártott nekik az az őz! Miért kell megölni! Szegényke hiszen
olyan védtelen, olyan kis békés jószág itt az erdőben! Meg kell állítania!
-
NE! – lehelte Maria, s Robin kinyújtott
karjára tette a kezét, ujjait Robin kézfejére csúsztatva.
-
Mi? – nyögte Robin.
-
Kérlek, ne öld meg! Had legelésszen!
Olyan kis békés – motyogta Maria bizonytalanul. Robin egy ideig még a colt
mellett fókuszált. Várta, hogy szembeforduljon az őz és egyenesen a két szeme
közé lőhessen. De aztán… Maria keze még mindig a kezén nyugodott. a megfeszült
idegeken a könnyű női kéz súlya. Maria ártatlan bőre, riadt, lágy szürke
tekintete, s Robin a fák fölé emelte a
coltot és az ég felé lőtt.
-
A francba! – rázta a fejét Robin. A
lövés dörrenésére az őz megriadt és úgy elfutott, hogy a többi készenlétben
üldögélő klántag is lemaradt róla.
Lionel futott hozzájuk.
-
Mi a fasz volt ez? – csattant rá Lionel.
Robin felegyenesedett és felhúzta magához Mariát is.
-
Nézzétek meg a csapdákat. Talán fogtunk
néhány nyulat – szólt a többieknek Robin. Lionel haragosan bámulta unokaöccsét.
-
Miért nem lőtted le? Totál jó helyzetben
voltál! Mi tartott vissza? – lökte vállon Robint Lionel. Megrázta a fejét. –
Hülye kérdés igaz? Valójában inkább ki tartott vissza?! – nézett lopva Maria
felé Lionel.
-
Én tehetek róla, megsajnáltam azt az
őzet – lépett Robin mellé védekezőn Maria.
-
Megsajnáltad? – csattant rá Lionel. –
Nem voltál még sohasem igazán éhes, ugye Hercegnő? Akkor tudnád, hogy a
természetnek vannak törvényei! És az ember a legfelső ragadozó ebben a
táplálékláncban! – Robin jobban a fejébe nyomta a kalapját, de nem szólt
semmit. Göndör fürtjeibe veszett sötét szembogara, ahogy Maria ránézett.
-
Hagyd Lionel! – szólt halkan Robin.
-
Nem! A kis Hercegnődnek nem nőtt még be
a feje lágya! Hát én majd megsegítem a növekedést! Tudod Hercegnő, ezért
találták ki ősidők óta a klánszabályokat! Nőt nem viszünk vadászatra! Mert
minden lány ilyen! Megsajnálnak minden állatot! A nők ilyenek! Ezért nem való
nő egy vadászatra! Érted már Hercegnő?!
Maradj otthon és ha csak a tányérodon látod azt az őzet, akkor lesz
hozzá étvágyad és gyomrod is! Minden mást meg hagyj a férfiakra! Most nézz meg
minket? Üres lesz a tányérunk odahaza! Miattad! Minket nem sajnálsz? Ha éhen
döglünk? Neked az mindegy? Csak egy őzzel több éljen az erdőben?
-
Lionel! – szólt rá Robin.
-
Békén hagytam! Ezt akartad Robin? Igazán
ezt akartad? – nézett rá provokálón Lionel, majd szitkozódva távozott az
erdőben. Robin megigazgatta a fején a kalapját.
-
Legközelebb inkább Shadowt hozom, rá még
annyira nem akadtak ki – jegyezte meg Robin.
-
Úgy sajnálom Robin! – lépett hozzá
szánakozva Maria.
-
Nem a te hibád Hercegnő! Megpróbáltuk,
ennyi!
-
Igaza volt, nem vagyok vadászatra való.
Most már tudom. Robin ez a te világod és én nem akarlak elszakítani a klántól.
Nem akarom, hogy miattam harag legyen köztetek. Nem jövök többet vadászatra.
Rendben? – nyújtotta a kezét Robinnak Maria.
-
Pedig bíztam benne, hogy menni fog –
sóhajtotta Robin, s elfogadta Maria kezét.
-
Lionelnek igaza van. A szabályokat nem
véletlenül találják ki sosem az emberek. Ha valami szabályt alkot, annak oka
van, és a szabályokat jó betartani. Megértettem a klánszabályt. Nő nincs a
vadászaton – bólintott határozottan Maria. – Egyébként tényleg sosem
gondolkodtam még el azon, hogy hogyan kerülnek a húsok az asztalra – vallotta
be Maria. Robin fanyarul elmosolyodott.
-
Az én feleségem – karolta át Maria
derekát Robin. – Mindennek tudni akarja az eredetét és egy szabály elég, hogy
megállítsam. Jó tudni. Maria otthon is szabályokat fogunk bevezetni, mert úgy
látom azokat komolyan veszed.
-
Miféle szabályokat? – nézett fel rá
hátrahajtott fejjel Maria.
-
Például, reggel tízig tilos felöltözni
és délután hat után minden ruhát le kell dobni magunkról – mondta nevetve
Robin.
-
Robin, te olyan pajzán vagy! – kacagott
fel Maria. – A szabályok felállításához legalább ketten kellenek és nekem ez a
szabály nem tetszik.
-
Tudtam, hogy nem fog könnyen menni –
sóhajtott fel mosolyogva Robin. – De azért még próbálkozok bevezetni – szorította meg Maria kezét Robin.
Szia Callie!
VálaszTörlésNa,most én leszek az első kommentelő.
Nagyon jó formában vagy,azt meg kell hagyni :D ilyen gyorsan és ilyen sokat? :D
Mariára nagyon megharagudtak a klántagok. Főképp Lionel.
Remélem,nem lesz nagy perpatvar. Maria,többet ne menj a vadászatokra,másképp meglehet,hogy lelőnek!
Vigyázz Callie magadra és Robinékra is :D
Üdvözöllek:Nita :D
Szia Nita!
TörlésSzeretem az első kommenteket, mert máris felváltva a nincsenek megjegyzéseket :))))
Mondtam, jött az ihlet. Jaj annyira jött az ihlet, hogy tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy lesz idő egy nap mindezt kiírni magamból. Én már látom a The End feliratot is, vagyis végigvittem ezt a történetet, van eleje vége közepe mindene van. Teljes alakos. Hát hogy a végéhez mit fogtok szólni... hűhűhhűűű... hát... nem tudom... nagyon kíváncsi leszek milyen lesz a tolerancia és egyéb tűrőképességetek a témában :))))
Magamra azt hiszem jobban vigyáztam most, mint Robinékra, de hát az írónak is kell valami élvezet. Előre is bocsi érte, de a történet így fog maradni, ahogy gépre vittem :)))
Üdv: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésSzokás szerint tökéletes fejezet lett, és már erre sem találok szavakat. Nekem nagyon-nagyon tetszik, épp ezért is ez a kedvenc blogom - nem mintha olyan sok blogot olvasnék, de akkor is. xD Hát igen, ebből is látszik, hogy mennyire kilógok a sorból... Szerintem én nem sajnáltam volna meg azt az őzet. Ez is azt mutatja, hogy elmebeteg vagyok, mi? xD Na, mindegy. Folytasd, de hamar ám, mert türelmetlen vagyok már! :D
Puszil: Lau
Szia Lau!
TörlésÓ igen egyenlőre még tökéletesek a fejezetek a Robin és Maria szálban, remélem nem fogom elvenni a kedvedet és nem okozok a kedvenc blogodban tartós károkat a történettel. Én nem tudom sajnáltam volna-e szeretek vadőzeket nézegetni azt tudom:)))
A folytatások most már folyamatosan csordogálni fognak ;) Van ihlet utánpótlás igazi zápor-zivatar volt, sőt ihlet-cunami öntött el, tehát nincs probléma, kilábaltam az írói válságbetegségből, teljesen jól vagyok, fürge és kiolthatatlan.
Puszi: Callie
Szia Callie!
VálaszTörlésHát igen köztudott volt Mariaról hogy szereti az állatokat! :)
Én biztos nem vállaltam volna el hogy elmenjek egy vadászatra,mert én is ezt tettem volna! Nem tudtam volna végig nézni ahogy megölik szegény őzikét!
Úgyhogy csak így tovább! :)
Puszi: Cyca
Szia Cyca!
TörlésIgazán nem értem miért panaszkodtál az elején. Mint láthatod alapvetően egészen jól megy neked ez a kommentírás. Nyugodtan írd meg, hogy mi jó és mi nem, mit olvasol szívesen és mire lennél kíváncsi, ez nekem is könnyebbé teszi az írást.
Puszi: Callie
Szia Callie!
TörlésTudod hogy mindig megírom és írok mindegyikhez :) csak azért nem ment mostanában mert épp hogy elolvastam az új fejezetet arra még volt időm,de írni már nem mert nagyon mozgalmasak a napjaim és az írásra már nem jutott idő,mert nekem kell a nyugalom hogy nyugodtan megírjam a kommentemet,de itt nagyon ritkán van nyugalom! :)
Puszi: Cyca
Szia Cyca!
TörlésA nyugalom, az nekem is elég ritkán adatik meg. Pedig az az igazán jó dolog. Az én napjaim sem egyszerűek, és ennél már csak bonyolultabbak lesznek. Jól jönne egy wellness hétvége :)))
Puszi: Callie