Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2014. június 25., szerda

Hidegvíz


Robin halk pukkanással nyitotta ki a francia vörösbort és két üvegpohárba töltötte. Maria addigra már leoldozta magáról a teljesen elázott fehérneműket és most némán nézte a meztelenül közeledő Robint. Úgy járt-kelt Robin olyan természetességgel, mint az erdei állatok, nem érezte a ruhái hiányát. Nem zavartatta magát.  Maria zavartan kapta el a tekintetét Robin lábai közt himbálódzó vesszejéről, és nedves ujjaival a homlokához tapadó nedves tincseket igyekezett hátrasimítani. Ujjbegyeiről vízcseppek hullottak az arcára. Szürke szemével Robin lángoló tekintetébe nézett és elvette a felé nyújtott poharat. Robin visszamászott a dézsába vele szemközt és karjait kényelmesen a dézsa falára támasztotta.

-          A legfiatalabb Madam de Noirra! A feleségemre! – súgta érzékien Robin, miközben a poharát Mariára emelte. Maria tudta, hogy elönti a forróság a férfi tekintetétől és zavartan belekortyolt a hűvös borba.

-          Kettőnkre! – kacsintott Robin és a forró vízben a dereka mellől felemelte a víz felé Maria lábát és a nedves levendulaillatú térdkalácsára csókot hintett. Maria leeresztett  szempillája alól Robint figyelte. A nedvesen is göndörödő hollófekete tincseit. Robin a mellkasához emelte Maria talpát, s ujjait átsimította Maria víztől fénylő lába hosszán, le egészen a dézsa rejtekébe. Tekintetével Maria szürke szemeit fürkészte. Annyira igéző volt és erotikus, hogy Maria reszketve szorította össze a fogát. Robin belekortyolt a borába és nem vette le a tekintetét Mariáról.

-          Elcsendesedtél – jegyezte meg halkan Robin.

-          Robin… mi van… ha… - Maria idegesen megnyalta a száját. – ha teherbe estem? – kérdezte aggódó hangon Maria. Robin sötét szemei kifürkészhetetlenek voltak és egyszerre némán suhantak rajta az érzelmek és a gondolatainak futó árnyalatai. Értetlenség, komolyság, gyanakvás, zavar, és düh. Keze megakadt a cirógató mozdulatban Maria lábán. S tenyerét most egy ponton tartotta Maria térde alatt.

-          Ezt hogy érted? – itta ki  nagyobb lendülettel a poharából a bort. – A feleségem vagy. Értsem úgy, hogy nem akarsz tőlem gyereket? – egyik szemöldöke a homlokán felszökött és furcsán idegen és hűvös lett a hangja.

-          Én… még nem vagyok erre felkészülve -  mondta ki komolyan, de enyhén riadt hangon is Maria.

-          Már elmúltál tizenhat nem? – kérdezte keményen Robin és a poharat a földre tette a dézsából kissé kiemelkedve.

-          Ezért vettél feleségül? – támadt neki Maria. Robin félretolta Maria lábát a mellkasáról. Maria keblei harciasan emelkedtek és süllyedtek a vízben. – Hogy szüljek neked?

-          Úgy látszik nem vagy tisztában vele, hogy mivel jár egy házasság Maria! – csattant rá Robin és dühösen kiemelkedett a vízből.

-          Csak beleugrottunk a házasságba Robin! De semmit nem voltál hajlandó megbeszélni velem! Csak kijelentetted vagy most vagy semmikor. Vagy hozzád megyek vagy felejtselek el! – kiáltotta Robin hátának Maria. Robin a csípője köré tekerte a fürdőlepedőt, s visszafordult Maria felé.

-          Házasság Maria! ne légy már ennyire gyerek! Jézusom! Mit gondoltál kötésmintákról akarok beszélgetni veled? – túrta át a haját ingerülten Robin.

-          Nem hiszem el, hogy most ezért veszekedsz velem! Egyszerűen nem hiszem el! Semmit nem beszélsz meg velem. Egyből magától értetődőnek veszed, hogy én majd egyetértek veled! – hadonászott Maria és kiemelkedett a fürdővízből. – Adj egy fürdőlepedőt! – szólt rá haragosan Maria. Szürke szemei szinte villámokat szórtak. Reszketett, ideges volt, a fürdővizet Robin nélkül egyenesen hidegnek érezte. Félt, hogy ettől a két akciótól, most teherbe esett. Iszonyatosan rettegett attól, hogy belevágjon ebbe az egészbe. Nem volt felkészülve. S Robin csak így bejelentette és már csinálta is!

-          Én nem hiszem el, hogy ilyeneken veszekszünk! Hazajövök és egy jó estét akarok a feleségemmel! Egy igazán jót! Egy állatira, kurvára szexelős estét, mindennel ami belefér! Végre nem az erdőben kufircolunk a fák alatt, a bokrok takarásában, mint a faluszéli ribancokkal, végre tisztesen ágyba vihetlek, nem titokban, nem zugdugással, de te kurvára nem tudod ezt sem értékelni! A rohadt életbe is! Neked mindig mindent el kell rontanod! – Robin felkapta a földről az üveg bort, felrántotta a hálószoba ajtaját és becsapta maga mögött. Maria  a mellkasa fölött csomóra kötötte a fürdőlepedőjét és Robin után sietett feltépve az ajtót. Robin nagyot húzott a borosüvegből és lefelé trappolt a lépcsőn.

-          Te nem értesz meg engem! Mindig faképnél hagysz, amikor visszajössz, akkor meg azonnal rámtámadsz, nekem esel! Döntéshelyzetbe állítasz, vagy csak rám erőszakolod a te akaratodat! Utállak! Gyűlöllek! Érted? utálom, hogy ezt csinálod!

-          Remek! Két napja vagyunk házasok, de már gyűlölsz, remek! – tárta szét a karját Robin és nagyot kortyolt az üvegből.

-          Egyáltalán nem figyelsz rám, nem vagy tekintettel az érzéseimre, a gondolataimra, csak mész a magad feje után, mindig, mindig ezt csinálod, pedig ha megbeszélnénk a dolgokat nem lenne ez! – kiabálta Robin hátának ahogy követte szobáról szobára. A faház kongott az ürességtől. Robin egyik szobából a másikba vonult Maria elől, de Maria követte. Megállás nélkül és csak mondta és mondta. Az éjszaka közepén, egy szál fürdőlepedőben mászkáltak a vadászház üres termeiben. Robin megtorpant s ezzel Maria majdnem beleütközött. Robin megfordult és acélos dühvel meredt Mariára.

-          Tessék hallgatlak!  Mondjad! Hozzád sem érhetek, vagy csak felcsinálnom nem szabad a tulajdon feleségem? – sziszegte Maria arcába Robin.

-          Miért nem akarsz megérteni egy kicsit? Nem látod mennyire összezavarodtam? – Maria szemét elfutotta a könny, és hangja el-elcsuklott, ahogy reszketve belekezdett. - Jézusom Robin! Elvágtattunk Gretna Greenbe, gyűrűt húztál az ujjamra, elráncigáltál a vadászházba és két nap után máris gyerekről beszélsz! Túl gyors! Érted? Fel sem fogtam még, hogy mi történt velem, és csak halmozni akarod a dolgokat. Nem tudlak követni! Nem tudom feldolgozni ilyen gyorsan értsd meg nem… nem állok még készen a terhességre! – sírta Maria, s elfordulva a tenyerébe temette az arcát.

-          A francba is! – Robin kiitta a bort az üvegből és a falhoz hajította, darabokra tört a borosüveg, a csattanásra Maria összerezzent és tehetetlenül lekuporodott a fal mentén, felhúzott térdeire hajtva a fejét. Robin félrehúzta a sötételőfüggönyöket, s csípőre tett kézzel nézte a széttört üvegdarabokat a padlón. A Hold fénye besütött rájuk. Lassan, csendesedett a szíve dobogása. A dühe már elpárolgott a kihűlt fürdővízzel együtt.  Maria a fal mentén halkan szipogott. a fürdőlepedőjébe törölgetve az orrát. Fejét a falnak vetve kiábrándultan meredt a semmibe. Ujján idegesen forgatta a karikagyűrűjét. Ide-oda tologatta a fém megakadt a bütykön, majd visszatolta. Le-fel és előre-hátra tologatta az ujján. Robin az ablakpárkánynak támasztotta a fenekét. Sziluettjét kirajzolta a padlóra a Hold fénye.

-          Rendben. Megértettem – szűrte a fogai közt, hűvösen Robin. – Csak egyet árulj el Maria: Akarsz tőlem majd valaha is gyereket?

-          Én ezen még soha nem gondolkodtam – felelte élettelen hangon Maria.

-          Remek – lökte el magát az ablakpárkánytól Robin és a lépcsőfeljáró felé vette lépteit. A lépések súlyából is sugárzott Robin nem csak, hogy megharagudott, de mélyen, nagyon mélyen megbántódott. A sértett férfi dölyfös léptei voltak, amelyek egyre távolodtak, az emelet felé.

Néhány perccel, talán egy órával később követte Maria az emeletre. Amikor már kényelmetlen volt a csupasz padló a feneke alatt. A vadászház olyan üres volt. Egyetlen kényelmes hely van, a franciaágy, Robin hálószobájában. Maria feladva a dacot, visszatért Robin hálószobájába. A szőrme alatt Robin egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasa látszott. Már mélyen aludt. Maria így óvatosan becsúszott mellé a szőrmetakaró alá. De még sokáig nem jött álom a szemére. Végül nagy nehezen elnyomta az álom. Pirkadatkor fordult az oldalára, s álmosan felrebbent a szeme. Robin már nem volt mellette az ágyban. Maria számára még mindig szokatlan volt a ház az erdő mélyén. sokkal közelebb volt a természethez, mint Holdszálláson. S sokkal kevesebb kényelme is volt, mint Holdszálláson. Ráadásul semmije sem volt. Csak az egy árva karikagyűrűje az ujján. Aminek a súlya még mindig furcsán nyomta az ujját. Robinnál sem hangszer, sem könyvtár, de még francia kézimunka sem volt. Robinnál csak maga Robin volt. Akiért mindent feladott. Akinek az elvárásait úgy tűnik, nem tudja teljesíteni. S még nem tud felnőni sem hozzájuk. Még most is visszhangzott a fülében Robin vádló hanghordozásán: Hiszen már elmúltál tizenhat! Tudta jól, a korabeli lányoknak már kérőket kerestek Londonban is. Robin is tudta. Szinte érthető volt a Robin féle felháborodás. Maria miért tagadja meg tőle, ami minden nőnek kötelessége a házasságban. Maria reszketve csúsztatta le a tenyerét a hasára. Lehunyta a szemét, s mélyet sóhajtott. Mi van ha teherbe esett? Robinnak tényleg nem hazudott. Még soha eszébe sem jutott, mi lenne, ha Robintól várna gyermeket. Pedig hát nem először voltak együtt. Jól tudta, hogy mindez, a fogantatást is szolgálja. De még sosem gondolt arra így, hogy nekik kettejüknek is lehet majd kisbabájuk. Főleg most, hogy végülis már Robin felesége. Vajon milyen lenne a gyerekük? Olyan fekete göndör hajú, szélvész mint Robin? Egy kisfiú! Robin fia. vagy… vörös hajú komoly lány, mint amilyen ő maga. Így belegondolva nem lenne rossz egyik sem. Tényleg nem. Persze majd…idővel…

10 megjegyzés:

  1. Szia Callie!
    Szokás szerint csodálatos rész lett, imádom ezt is! Örülök, hogy ilyen gyorsan hoztad! A következővel is így legyen! :)
    Puszi: Lau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lau!

      Végülis a két fejezet egy egységnek számít. Nem igazán akartam sokáig húzni a folytatást. Igyekszem hozni a folytatást is!
      Pusz: Callie

      Törlés
  2. Kedves Callie!

    Nagyon tetszett a fejezet , bár Mariát kicsit idegesítően gyerekesnek találtam.Értem , hogy még szinte gyerek de..nem tudom , csak úgy idegesített ,hogy egyetlen mondatával kizökkentett a romantikus légkörből.
    De ennek ellenére tényleg nagyon tetszett a fejezet!! ;)


    Millió puszi:


    Natalie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Natalie!
      Igazad van, oda lett a romantikázós idill, ez miatt a beszólás miatt. De hát semmi sem tart örökké még a romantika sem. Majd fognak még ők romantikázni, csak most Mariában felül kerekedett a fiatalságának a tudata. Jól belerondított a hangulatba, de hát ez már csak ilyen.
      A folytatás remélem, nem lesz ilyen bosszantó :)
      Puszi: Callie

      Törlés
  3. Szia Callie!

    Nagyon-nagyon tetszettek az eddigi fejezetek amiket Robinékról írtál!
    Egyszerűen imádtam és mindig megtudsz lepni! :)
    Újabbnál újabb ötletek pattannak ki a fejedből és öröm olvasni! :)
    Vasárnap voltam fent utoljára úgy voltam vele biztos kell 1 hét a kövi fejezet megírásához,unatkoztam felnéztem és 2 új fejezettel szembesültem úgyhogy köszönöm neked! :) Lekötöttem magam egy kicsit!

    Puszi: Cyca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Cyca!

      Ezen a héten termékeny korszakomat éltem. Egészen elégedett voltam a haladással, az ihlettel, könnyen görüdltek a sorok és valóban záporoznak az ötletek a fejemből, nagyon belelendültem Robin és Maria történetébe, most együtt lélegzem velük és ez jó érzés. Könnyebben megy az írás is .
      Örülök, hogy sikerült egy kicsit lekötnöm téged is a történettel :))))
      Puszi: Callie

      Törlés
  4. Szia Callie!
    Jó kis rész volt. Robin és Maria első vitái. Már a 2. napon vitatkoznak. Ez van. Már megszoktuk.
    Maria hogy eltudja rontani a pillanatot 1 beszólással!

    Üdvözöllek: Anita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia aNita!

      De most komolyan, hova lett a Nita??? A nők egyetlen megjegyzéssel mindent el tudnak rontani. A pasik meg a megjegyzés hiányával. Hát ez van. Íme X és Y ennyi :)

      Üdv: Callie

      Törlés
  5. Szia Callie!
    Nekem is hozzá kell szoknom még.
    Sokan, akik eddig hallották, összekeverik a NITAK KFT-vel és elkezdenek röhögni. Számomra ez nem vicces. De ha ez nekik, akkor jó szórakozást.
    Tudom őket sajnálni.

    Üdvözöllek : Nita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nita!

      Szerintem ez hülyeség, vagy akkor mond azt, aha a nevemből van a kft neve én vagyok a cégtulajdonos :)))
      Ilyen erővel minden Gáborról a Gabi babahintőpor kell hogy eszükbe jusson? Mercedesről meg mindenkinek egy sötétített ablakú fekete Mercedes kell hogy eszébe jusson?????

      HAhó jó emberek nem tűnt fel senkinek, hogy egy rakat kft és nagy globál vállalatcímek általában családnevek?????
      Nem tudom kik hallották de szerintem bunkók. és kész. ráadásul duplán azok, mert nem elég hogy ezzel nincsenek tisztában, de a hülyeségüket még tetézik is azzal, hogy röhögnek és nem veszik észre, hogy inkább rajtuk kellene nevetni.

      És neked közlöm, hogy a mai történetű de Noir történetemben is az örökös a DeNoir cégvállalatot viszi :))) szóval ezek normál dolgok így áthelyezve is az én történetembe is, csak hogy még egy példát mondhassak, hogy hogyan jelenik meg az életemben tetsző dolog a történeteimben. Mert szerintem tök jó dolog, hogy ha vki már alapít egy vállalkozást, akkor abban a neve szerepel :)

      Az ilyenekkel meg ne is foglalkozz, azért mert ők mind Jóskák, meg Marcsik hát az már az ő bajuk, abból van egy rakat az országban. de Nitából tuti nincs sok :))))

      Üdv: Callie

      Törlés