Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2014. június 24., kedd

Asszonyi praktikák


A falu egyetlen textil és ruhaüzletében Maria a kis létrán állt és a függönyanyagok között válogatott. Charlotte az alsónemű választék között keresgélt csipkék és fodrok közt futottak az ujjai. Charlotte bizonytalanul nézett körbe.

-          Nem ilyesmire gondoltam – nézett az eladóra. A telt keblű nő tudta, hogy kik válogatnak nála. A hölgyek a de Noirok közül valók. Az igényeik is magasabbak, mint a környékbeli egyszerűbb embereké.

-          Érkezett néhány egyedi darab is, de ezeknek borsos áruk van, egyenesen a kontinensről érkezett, francia csipkeanyagok -  a pult alól egy zárt dobozt tett Charlotte elé, és felhajtotta a doboz tetejét. Csupa sejtető csipke, és harisnyatartók. Drága francia kelmék.

-          Igen! Erre lesz szükségünk! – csillant fel Charlotte szeme és máris vett két öltözetet Maria és a maga számára is. – Maria! – kiáltott a lányra izgatottan Charlotte. – Ezt most rögtön fel kell venned! Én nem is bírom kivárni! – remegtek meg Charlotte ujjai a finom kelmét markolva. – Gyere! Ugye felvehetjük? – tette le a fontokat a pultra Charlotte. A hátsó szobában adtak helyet a két nőnek. Charlotte izgatottan oldozta le a régi ruháit és mohó tekintettel öltözött új szerzeményeibe.

-          Nem értem miért kell most ez – bizonytalankodott Maria.

-          Ugyan, hiszen nincs is váltás ruhád sem. Igenis le kell cserélned a lányos ruhatáradat Maria! Most már asszony vagy! Ha érted mire gondolok – hunyorított Charlotte elmélyülő hangon. – Amíg lány voltál nem volt lényeg, hogy milyen fehérneműd van. De egy feleség! új praktikákhoz kell hogy folyamodjon! A feleség a fehérneműjével hódít otthon! Ezt ne feledd! Ha nem akarod, hogy Robin rád unjon ezt tartsd észbe! – okította fiatal sógornőjét Charlotte.

-          Tessék? Már miért…? – háborgott Maria, miközben régi még Holdszálláson viselt ruháját vette le magáról.

-          Jaj Maria! Az első hevület gyorsan elmúlik majd meglátod! Robin megkapott. most már minden éjjel ott vagy neki! A lázas izgalom eltart néhány hétig, de aztán vége! Tartsd melegen az ágyat Maria! Vagy elhagy! Ezt ne feledd! – sürgette Charlotte.

-          Robin nem olyan!

-          Minden férfi olyan! Szerinted Robin hol szerezte első ismereteit a nőkről? Hát a kocsmában! És a kocsmában mindig van változatosság, ha érted mire gondolok! Ne akard, hogy Robin is ott kössön ki, miután unja az ártatlan feleségét odahaza mindig ugyanaz a hálóing, mindig ugyanaz az alsónemű! Vedd fel , gyerünk! – dobta Maria mellkasához a parányi, pókhálószerű puha anyagot.

-          Ilyen fajta tanácsokra nincs szükségem! – tiltakozott Maria.

-          Dehogyisnem! Kezdő feleségek szabályai, íme Maria! – nevetett Charlotte. – Na milyen érzés?

-          Mintha… semmi nem lenne rajtam a szoknya alatt – motyogta Maria zavartan tapogatva a combját a ruha redői közt.

-          Pont ez a lényeg! – kuncogott Charlotte.

-          Robinnak nem fog tetszeni! – tiltakozott a fejét rázva Maria.

-          Maria! Minden férfi egyforma, már mondtam. Hidd el tetszeni fog neki, és alig várom hogy az élménybeszámolóddal megerősítsd ezt! – húzta ki magát Charlotte és megigazgatta a szoknyáját. – Gyere Maria! Már fizettem! – tolta maga előtt a fiatal lányt Charlotte.

-          Sikerült felrakni mindent a fogatra? – nézett a rakodófiúra Charlotte.

-          Igenis asszonyom! – Charlotte felhessegette a fogatra Mariát és a lovak közé csapott.

Már alkonyodott, amikor Maria a függönyanyagokkal visszatért a vadászházba. A csomagokat az előtérben hagyta és úgy döntött az étkezőben kezdi meg a függönyök felfüggesztését.

-          Asszonyom éhes, egész nap nem is evett – lépett be Francios egy nagy tálca pogácsával. Az illatra megkordult Maria gyomra.

-          Francios ez mennyei! – szimatolt nagyokat Maria, s leemelt egy tenyérnyi pogácsát a halom tetejéről.

-           Francios gondja, hogy a házban legyen meleg étel – mosolygott rá melegen Francios és egy fapohárban tejet nyújtott Mariának. – Most még szerény a készletünk, de állítólag holnap vadászat lesz. Ó micsoda vadhúsvacsorákat készíthetek majd!  - nézett végig az üres termen Francios. Maria csak majszolta a meleg pogácsát és mosolygott.

-          Milyen finom – mormolta Maria.

-          Parázson sült – düllesztette ki a mellkasát elégedetten Francios. Egyik kezében a fatálat tartotta a másikban a fapoharat. Nem volt asztal, amire letegye a dolgokat. Csak Robin trónszéke uralta az üres szobát és egy létra árválkodott ott, amit betoltak az előtérből. Maria állva nyeldekelte a finom pogácsát, le sem ült Robin székébe se. Elfeledkezett róla, hogy mennyire éhes volt. Pedig egész nap csak jött-ment. Ez a sok új élmény és izgalmas vásárlás elvette a napját.

-          Úgy döntöttem ide fel is teszem a függönyöket, hogy ne lássanak be a szobákba legalább itt lent.  Segít nekem Francios? – kérdezte Maria.

-          Természetesen asszonyom – fordult vissza a konyhába Francios a tállal. Ahogy visszatért a létrát az ablakok felé húzta. – A fiatalemberek mindenről gondoskodtak, nézze milyen remek fakarikákat készítettek a függönyöknek – mutatott fel az ablak felé Francios és felmászott. Maria mellé húzta a szoba közepéről a trónust és ő is felállt a székre, hogy onnan adogassa a függönyt.

-          Milyen finom anyag! És új illata van! Tetszik ez a bordó szín – nézegette a függönyt Maria. Alig egy órával később, még mindig a függönyökkel voltak elfoglalva, amikor lódobogás hallatszott. Francios oldalt nézett az ablakon kikukucskálva, de  semmit nem látott.

-          Ez Robin lesz – nyugtatta Maria. Szavai igazolására nem is kellett sokat várnia. Robin berobbant a vadászházba és rögtön a szalonban meglátta a függönyökkel ügyködő házban tartózkodókat.

-          Francios! Gyújtson gyertyákat! – dobta a lépcsőkorlát gombjára a kalapját Robin és a trónszéken álldogáló Mariára nézett.

-          Későn jöttél – figyelte Maria a közeledőt. Francios hangtalanul tűnt el a szalonból.

-          Látom sikerült vásárolni – figyelte a függönyöket és Maria új rend öltözetét Robin. Maria lenézett a ruhájára.

-          Tetszik. Szeretem a bordó színt – lépett elé Robin. – Mára elég volt a házdíszítésből! – emelte le Mariát a trónszékről. Ahogy keze súrolta Maria szoknyáját érezte a ruha alatti csipke új mintáját. A halcsontok finoman követték Maria derékvonalát. – Mh… mi van rajtad ma… - mormolta a kezével végigkövette a finom anyagokat egyre lejjebb. – Nincs… nincs rajtad harisnya? – csillant meg Robin szemében a fény.

-          De… van – pihegte Maria s érezte, hogy közben egyre jobban elpirul. Robin kutató keze már a combján volt és türelmetlenül húzta fel a szoknyaanyagot. – Jézusom mi van rajtad? – simította át Maria lábát, s eltolta egy kissé Mariát, hogy teljes panorámájában lássa Maria lábait az új szerzeményben. Robin szárazon nyeldekelt, s Mariát derekánál fogva visszahúzta a karjaiba.

-          Robin! Én… - Maria érezte, ahogy Robin meleg, feszes combja, hozzásimul. Robin forró tenyere bejárta a combjain a harisnya csipkeanyagát, és fel a harisnyakötőknél Robin megérezte Maria meztelen bőrének hűvösét. Robin lehunyta a szemét és vontatottan fújta ki a levegőt.

-          Hercegnőm! Ma igazán különleges meglepetéssel szolgáltál – mormolta, ahogy ujjaival Maria apró csipkealsója alá nyúlt és ujjaival gyengéden átsimította Maria nőies szirmait. – Marie! Annyira tökéletes vagy és az enyém vagy! Egészen az enyém! – lehelte Maria ajkára. Maria a függönynek szorult. Tehetetlenül vergődött Robin mohó ostromában. Robin ajka szomjasan újra és újra lecsapott rá. Őrjítő vad táncba kezdett. Nem volt lassú és körülményes. Ellenkezőleg fékezhetetlen és vad volt. Mint az erdő gyermeke.  Maria karjaival kapaszkodott Robin erős vállaiba. Robin Maria lábai közé nyomta a combját és ujját becsúsztatta Maria forró, nedves ölébe. Maria zihálva támasztotta meg a fejét a függönyön. Robin ajkai lecsúsztak Maria vékony nyakára, sápadt bőrére. Ajkai a vörös hajszálakat is nedvezték, amik Maria nyakára és vállára simultak. Még egy ujját becsúsztatta az ölelő forróságba és Mariából elfojtott nyögés tört fel.

-          Ó Marie! Annyira jó érzés ez, szeretlek megujjazni mondtam már?

-          Robin ne mondj ilyesmit – suttogta szégyenpíros arccal Maria, s ujjait Robin ajkára tette, hogy elhallgattassa, de Robin csak ajkai közé vette és nyelvével végigsimogatta minden ujját, s megszívta az ujjperceit. 

-          Nem tudok tovább várni, annyira kívánlak! – mormolta Robin és kirántotta az ujjait Maria csatakos öléből, és helyébe sietve Mariába lökte vesszejét. Maria felsóhajtott, ahogy Robin teljesen kitöltötte. Robin tenyere Maria finom harisnyaanyagára simult, Ujjaival belemarkolt Maria combjába és fenekébe. Maria zihálva hajtotta a homlokát Robin vállának. – Csodás vagy, olyan nagyon, hogy most rögtön gyereket akarok tenni beléd! Igen! – Maria felsikoltott a gyönyör hullámain, s Robin csendesen követte.

-          Marie de Noir, szívem hercegnője, igen – nyomott futó csókokat Maria arcára Robin.

-          Marie? – kérdezte Maria.

-          Franciásan – simogatta meg Maria állát Robin.  Maria lábai még mindig reszkettek a kimerültségtől. S Robin kezét fogva pihegett az étkező üres termében.

-          Tetszett, ahogy ejtetted – mosolygott fel rá Maria.

-          Tényleg? – húzta maga után az emeletre Robin.

-          Nagyon – biccentett hozzá Maria. A lépcsőfordulóban találkoztak össze Franciossal, aki diszkréten lesütötte a szemét.

-          Uram, a fürdővizet elkészítettem a hálószobába – lapult meg a fal mellett Francios.

-          A kút köveit lerakták? Iható a víz, rendben van minden vele? – kérdezte sietős türelmetlenséggel Robin.

-          Igen uram.

-          Nagyszerű. Köszönjük, mára nincs más Francios! – csapott könnyedén Francios vállára Robin. Ahogy tovább lépkedtek a lépcsőfokokon Maria visszapillantott a szakácsra.

-          Ugye… ugye nem látott minket? – vörösödött el zavartan Maria.

-          Nem tudom. Nem is számít. Mit szólnál egy közös fürdőhöz? – húzta maga után Robin a hálószobába.  A szobát uraló tömör franciaágy előtt  ott állt a gőzölgő fürdővíz. Maria  a karját összefonta maga előtt. Robin vetkőzni kezdett. Áthúzta ingjét a fején és egy szál nadrágban megállt Maria előtt.

-          Vetkőzz! – szólt a lányra Robin.

-          De én… - illegett bizonytalanul Maria. – Itt még spanyolfal sincs!

-          Maria! A férjed vagyok! Láttalak már meztelenül, ne most kezdj el szégyenlősködni! Mutasd magad – lépett hozzá Robin és ruhája megkötőit  kioldva lefejtette Maria válláról a ruhát tartó pántokat. A finom selyem lesiklott Maria karcsú lányos testén és felfedte az alatta rejlő sokat sejtető fehérneműt. Robin elismerően füttyentett és Maria lányos, szűziesen piruló testén legeltette a szemét.

-          Ah, ezer ördög és pokol, ez aztán a kilátás – dülledtek a szemei és nadrágján máris látható dudorodás jelentkezett.  – Ejha hercegnő! Ma éjszaka nem lesz pihenő! – vigyorgott fel Maria arcára élveteg tekintettel.

-          Ne nézz így rám, zavarban vagyok én nem is akartam igazán ezt a fehérneműt – próbálta karjaival eltakarni magát Maria és összezárta a lábait. Robin egyetlen lépéssel Maria mellett termett és elhúzta a lány karjait a remegő teste elől és csak a bugyit húzta le Mariáról. Sem a fűzőt, sem a harisnyát nem. Egyetlen lendülettel megemelte Mariát és a vízbe tette, majd magáról is lehúzta a nadrágot és átlépett a dézsa magas falán. A víz meleg volt, csodálatosan lazító, és finom levendulaillatot árasztott. Maria le akart guggolni, hogy legalább a víz takarja a  testét,  de Robin megakadályozta ebben.

-          Ne olyan sietősen Hercegnő! Had segítsek a mosakodásban – mormolta Robin és a dézsa széléről leemelte a mosdókesztyűt, s a vízbe mártotta, majd Maria kebleihez nyomta. Figyelte, ahogy a vízcseppek végigcsorognak Maria mellkasán, eláztatják a fűző rejtekében megbújó mellbimbókat.  Robin közelebb lépett, egészen Maria testének dörzsölve a sajátját, s Maria háta mögött a vízbe mártotta a szivacsot, majd Maria fenekéhez nyomta. Maria zihálva, kitágult szemekkel nézett fel rá. A pára kicsapódott a testükön. Maria mert egy kis vizet a fürdővízből, és Robin mellkasánál lassan csorgatni kezdte lefelé. Figyelte, ahogy a vízcseppek megakadnak Robin mellkasszőrzetében. Robin újramártotta a mosdószivacsot és Maria hátán végigsimított vele, majd fel a vállai vonalába. Összenedvezte Maria hátára omló göndör vörös tincseit.  A tincsek a nedvességtől kissé elnehezültek, mély burgundivörös színt öltöttek és lágyabb hullámban lengtek a levegőben.  Robin Maria hófehér kebleit bámulta, ahogy a fűző puha halommá nyomta őket. Nedvesek és párásak voltak, s egy rakoncátlan nedves hullámos tincs tapadt hozzá. Robin két ujja közé fogta a tincset és  elhúzta onnan, majd forró ajkaival váltotta fel, s megszívta a mellek íves halmát. Maria reszketve túrt Robin hullámos hajába. Háta ívben feszült, hogy testével még közelebb legyen Robinhoz. Robin vágya a hasát nyomta, keményen, acélos férfierővel.  Robin vágyának egyértelmű jelétől Marián végigfutott a borzongás és  érezte, hogy lábai közt nedvesség csordogál.  Robin egyetlen lendülettel megfordította és Maria a mozdulattól, a dézsa szélén kellett hogy megkapaszkodjon.  Vörös, nedves tincsei előrebuktak, a levegőben hintáztak elnehezülve. Robin félresöpörte az egyik oldalra Maria haját és mellkasával szorosan Maria hátához simult.

-          Iszonyatosan jó lenne elhúzni ezt, de túlságosan kívánlak ma Hercegnőm! – zihálta Maria fülébe Robin.

-          Ne, ne várass! Robin! Én is akarom! Most! – mélyesztette a dézsa szélébe a körmeit Maria és  hagyta, hogy Robin egy határozott mozdulattal megragadva a csípőjét, hátrébb húzza a fenekét és beléhatoljon.  Robin is egyik tenyerével a dézsa szélére támaszkodott, a másikkal Maria csípőjét tartotta. S lassan felvette az ősi ritmust.

-          Istenem Maria! Nem bírok betelni veled! Olyan finom vagy és annyira szoros! – remegett Robin hangja és egészen mélyről jött a vágy bársonyos simogatásával a hangjában. Maria hátravetette a fejét. Vörös tincsei Robin erős karját csiklandozták a levegőben, minden egyes lökésnél előre-hátra hintáztak. Ahogy Maria nedves feneke Robinnak csapódott, majd eltávolodott. Robin átsimította Maria karcsú lányos derekát, és rezgő melleit. Ahogy nedves ujjai közt morzsolta az érzékeny mellbimbókat Maria nyöszörögve döntötte a fejét Robin vállának, s tenyerét rászorította Robin erős kézfejére. A két karikagyűrű puhán koccant az érintéstől. Robin ajkai Maria nedves hajtövénél futottak. Robin forró lehelete csiklandozta Maria fülét, nyakát és arcát.

-          Robin! – pihegte aléltan Maria, s  erőtlenül a dézsára támaszkodott ismét, miközben Robin keze lefelé indult és ujjait szétterítette Maria lapos hasán.

-          Maria! Had tegyek ide egy kisbabát! – szorította az ujjait Maria feszes bőrére. – Szeretném látni, ahogy az én gyerekemtől változik meg a tested egészen! Annyira szeretlek! Istenem Maria – ujjaival lejjebb simítva beletúrt Maria vörös háromszögébe, s rátalált a lüktető nedves szirmokra. Ujjbegyével lágyan körözött rajta, s Maria sikítva szorította a dézsa szélét. Robin néhány erőteljes lökéssel kísérte és  a karjával tartotta Mariát, aki neki dőlve erőtlen lábaival szinte összeesett előtte. Együtt merültek el a fürdővízben. Robin ölében Mariával  hátát a dézsa falának támasztotta. Mindketten kimerülten pihegtek a forró vízben, teljesen elernyedve.

10 megjegyzés:

  1. Helló Callie!
    Asszonyi praktikák! hát ennél jobb címet nem is adhattál volna ennek a fejezetnek. ;) A kis friss házasok,és Robin máris a gyerekre gondol? Hm... :)
    Ah, Charlotte, Charlotte. Olyan, mint egy ravasz kis keresztanya ahogy terelgeti Maria-t. De legalább van valaki aki melléáll mikor a szívét követve meghoz egy döntést! Mellesleg, úgy érzem, ő az, aki támogatja is a házasságukat.
    Ez egy nagyon különleges rész volt...hmm:) Na, de hát ilyennek is kell lenni néha.
    Várom a következőt. :)
    pusz: Gréti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Gréti!

      A címadás mindig egy kaland. Mert sosincs időm túl sokat gondolkodni rajtuk. Van amikor kreatívabban megy van amikor kevésbé, de nekem se jutott most jobb ide. Robin nem késlekedik, máris tervei vannak :) Mariával... Úgy érzem az ifjú házasoknak most igencsak szükségük van a támogatásra, és jó, hogy nem kell magukra maradniuk, van aki felkarolja őket. A különleges részek színesítik a történetet, most ilyen hangulatban voltam... De visszafogom magam... tényleg most már.
      Pusz: Callie

      Törlés
  2. Szia Callie!
    Szokás szerint lenyűgöztél. Erre már nem tudok mást mondani, csak azt, hogy folytasd, és minél előbb. :)
    Puszi: Lau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lau!
      Emailt megkaptam. Válaszoltam. Kicsit elszaladt velem most aló, nagyon romantikázós hangulatban voltam, és akartam egy kicsit Robinéknak is ilyesmit. Igyekszem a folytatással.
      Pusz:Callie

      Törlés
  3. Kedves Callie!

    Nagyon tetszett ez a fejezet is :) Igazán szenvedélyesre sikerült :) Egyébként én nagyon kíváncsi lennék Lionel és Charlotte történetére is , nagyon örülnék neki ,hogyha úgy döntenél ,hogy megírod :)


    Millió puszi:


    Natalie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Natalie!

      Igen. elég szenvedélyes lett. Most valahogy ez jött, remélem nem nagyon hoztam senkit sem zavarba a jelenettel. Igyekszem visszafogni az erotikus fantáziálgatásaimat róluk :)))
      Már eldöntetett, hogy megírom Charlotte és Lionel történetét. A sorrend a kérdés most ismét. Tehát Robinék vége felé ismét felteszem majd a nagy kérdést, hogy miről olvasnátok legközelebb. De addig még van időnk... most élvezzük egy kicsit Robinék főszereplését.

      Puszi: Callie

      Törlés
  4. Szia Callie!
    Hát huh.Ennyit tudok mondani. Nagyon jó kis írás lett ebből. Robint,mint ismerjük,nem hagyja magát.
    Charlotte,Charlotte. Tudja ám, mi kell Robinnak!
    Már várom az APA-FIA küzdelmet.
    Üdvözöllek: Anita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia a Nita!

      Na de még ilyet. minél közelebb érsz ahhoz a bizonyos utoléréshez annál inkább megkurtítod a kommenteket. Ez nem igazság! Tiltakozni fogok!

      Egy érett nő, mint Charlotte, már igazán tudja mi kell egy férfinak. Maria még olyan kis butus, sokat kell tanulnia az idősebbektől ;)

      Üdv: Callie

      Törlés
  5. Szia Callie!
    Dehogy kurtítom! Csak kevesebb a mondanivalóm. Tisztul számomra a kép. De ezt ha akarod, megnyúúúúúúúúúúúúúúúúúújjjjjjjjjjjjjjjjjjjtommm :)

    Charlotte és Lionel! Emlékeztetnek minket Mariára és Robinra.
    De nem?

    Mert Charlotte is ilyen városi leányka, aki semmit se tud az életről,aztán huss.Belekerül ebbe az egészbe. Szerintem neki is mindent teljesen az elejétől kellett kezdenie.
    Lionel -mint Robin- nem hiszi el, hogy mit is vállalt magára, de azért nem bánja meg. Miért is tenné? Hisz ők a szívük választottjai. De jó lenne, ha ez a valóságban is megtörténne!


    Veled amúgy ez mind megtörténik,vagy csak egy kis része valóságalapú? Ez engemet nagyon,nagyon,agyon érdekelne. Remélem,nem sértelek meg nagyon a kérdésemmel. Szeretném, ha erre válaszolnál. Ez ugye nem lett kurta? :D

    Üdvözöllek : Nita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Nita!

      Hát.... hááááááát. nem. Engem nem emlékeztet Charlotte Mariára és Lionel sem Robinra. Bár vannak hasonlóságok az elemek közt, a városi-vidéki nemes de szerintem teljesen más karakterek ők. Ráadásul Charlotte szerintem elég sokat tud az életről. Messze többet mint Maria vagy bárki ebben a történetben a nők közt. Azt hiszem Charlotte az egyetlen nő a történetben aki önálló és magabiztos.

      A bizonyos nőrablásnál sem az ártatlan és naív Charlotte-ra gondolok, hanem aki már nagyon le akart lépni otthonról. Lionelt nem is ismerte és hozzáment! Mi ez ha nem az önálló háztartást akarok önálló nő akarok lenni és csak egy férjjel az oldalamon valósíthatom meg önmagam??? Ráadásul Charlotte amikor férjhez ment már kb 22 éves volt. Ő már tudta hogy mi a helyzet, ő nem a gyermeki Maria.

      Lionel. hát ő sem egy Robin. Főleg azért mert Lionel az én szememben ez a poénból nősültem mert jó móka. Persze tetszett neki Charlotte. de hát azért még nem szerelmesedett bele mert kb egyszer látta a piacon. Lionel sem drámázta túl ezt a házasság ügyet. De majd jobban megismerjük őket, ha megírtam az ő történetüket és akkor talán jobban is értjük őket.

      Ettől függetlenül tényleg Charlotte- és Lionel lesz egymás szíve választottja, csak a szív később kapcsol mint az ész mindkettejüknél. :)

      Nos nem voltam nőrablás áldozata ha ez a kérdés :))) és nem is házasodtam meg 16 évesen. Tehát nem ilyen elemekre kell gondolni, amikor azt írom, hogy bizonyos helyzetek megtörténtek velem. De nem is így kell értelmezni, hogy miután férjhez mentem még mindig nem tudtam főzni :)))

      Bizonyos részei valóságalapúak. De ezek általában maguk az érzések és a benyomások, amelyeket néha át is tudok vetíteni a történetbe. De ugyanígy ha vmi hatással volt rám, vagy vmi tetszik azt szívesen leírom.

      Na erre elmesélek egy storyt példaként:

      Holdudvarban jártam: Zöld fenyőtoboz kivonat.
      Itt ugye megkóstoltatják Mariával a de Noirok ezt a bizonyos mézízű fenyőkivonatot, amit nos történetesen azon a héten vettem a boltban és olyan különlegesnek találtam hogy hú! Fenyőtoboz kivonat! Azta!!! Egyből beugrott, hogy na a de Noirok tuti ilyet ennének. Na akkor nekem most itt ki kell próbálni. Szóval hazajöttem és pirítós, vaj, és rá a fenyőtobozkivonatom. Hát olyasmi íze van mint a méznek, de mégsem. Bevallom nem jött be a zöld fenyőtobozkivonat. Még ma is ott van a polcon, pedig már jó pár éve írtam azt a fejezetet.

      Tehát amikor azt írom, hogy velem is megtörténnek, vagy valahogy mégiscsak az életemből van merítve, nos valahogy vmi ilyen metaforikus, illetve adatátviteli folyamaton esnek át a dolgok.

      De van olyan is, hogy igazán sehova se tartoznak, de írtam egy fejezetet :)))
      Ettől függetlenül szerintem a jobb fejezeteimhez tartoznak vmi érzéki benyomásaim.
      Nem lett kurta, remélem a válaszom sem .:))))
      Üdv: Callie

      Törlés