Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2014. január 19., vasárnap

Házasságunk szavakban


Wayne elhúzódott, Corinne csalódottan fordult hátra. S földbe gyökeredzett a lába. Armand volt itt. Valóban. Elegáns fekete ruhában. Fabian egyik ruhájában, ebben biztos volt, mert Armandnak sosem lenne pénze egy ilyen drága ruhára. Hónapok óta nem látta a férjét, már szinte el is felejtette, hogyan néz ki. S a valóság olyan éles volt. Armand! Corinne világának kezdete és vége. Nincs még egy férfi Angliában aki ennyire vonzó lenne. Hát persze, hogy akárkit levesz a lábáról ha akar. Hát csoda, ha egy ilyen férfira tapadnak a nők? Még ott a távoli kis halászfaluban is? Armand aki most egy negyven éves férfi minden tapasztalatával és előnyével bír, sőt mi több, egy negyven éves férfi vonzerejével is. Armand srácként is nagyon helyes volt. Férfiként kifejezetten markáns arca volt. Mogyoróbarna szeme, sötét hullámos haja és laza testtartása. Ő nem a kimért úriember volt. Armand a lázadó, vad lecsúszott de Noir volt. Aki szuggesztív erővel bír. És most őt nézi, olyan hevítően, ahogy csak Armand képes rá nézni.

 

Istenem mennyit változott Corinne amióta elhagyta Holdföldét! Szinte rá sem ismerni! Nem olcsó posztóanyagokban van, hanem a legfinomabb szaténselyemben. Sosem gondolta, hogy ez a padlizsánszínbe hajló áfonyakék sötét szín ennyire jól áll Corinne-nak. Még sosem látta ilyen ruhában. Finom csipke simult tökéletes, makulátlan bársonyos bőrére. Amit úgy ismert. Amit minden éjszaka érinthetett. Ez az asszony mellette aludt, és még ma is megtenné, ha ő merő őszinteségi rohamában nem vallja be azokat a botlásokat. Azokat a dühöngő vad félrelépéseket. Haragudnia kellene saját magára. De mégsem tud. Mert így láthatta Corinne-t. Londonban. Ilyen elegánsan. Áfonyaszín selyemkesztyűjében. Hosszú földig érő estélyiruhájában, amit maga után von. Olyan volt a ruha akár egy kürt, szép kecses testhez simuló, s a lábaknál puhán szétterülő. A mindig kontyba rendezett haj. A konty, ami Corinne védjegye volt. Amitől felnőttnek érezte magát. Amitől úgy érezte, hogy felnőtt Armandhoz, s ahhoz, amit tenni akart vele. De hát Corinne igazán felnőtt. Itt van, élete virágában felnőtt nőként előtte. A fűző dúsan nyomja felfelé Corinne puha kebleit, vörös tincsek hullnak nyakára és gyémántfülbevalók ragyognak a fülében. Corinne egyenes tartással, kihúzott derékkal állt. Az ajka enyhén szétnyílt a meglepetéstől. Nem várta. Talán már el is feledkezett a férjéről.

-         Szép estét Tündérke! – mormolta furcsa rekedtes zöngével Armand.

-         Ne hívj így! – sziszegte hűvösen Corinne, s szemével követte, ahogy a férje közelebb lép hozzá.

-         Ki volt ez a pöcs? – húzta össze a szemét Armand.

-         Wayne igazi úriember, nem olyan mint te! Kétlem, hogy tudnál úgy szeretni, mint ahogy ő szerette a feleségét – vágta rá Corinne.

-         Én meg kétlem, hogy az ő csókja olyan lenne mint az enyém! – rántotta magához Armand, s meg sem várva, hogy Corinne mit reagál, ajkaival lecsapott a felesége rubinpiros ajkaira, amit az előbb egy másik férfi ízlelt. Pezsgőíze volt Corinne szájának. Corinne hiába tiltakozott, minden csupa érzelem, vadul csapkodó nyelv és nyál, és vágy és akarat volt. Armand ájulásig tudott csókolni, rémisztően szédítően még így is még húsz év után is. Corinne most is úgy érezte, hogy eltűnt a világ és csak ő van és Armand és a vágy, amivel a férfi akarja őt. Armand, igazán úgy tudott csókolni, hogy kétsége sem maradt, hiányzott neki, függetlenül attól, hogy fél napot vagy fél évet voltak távol. Hogy talán előtte más nőt csókolt az ágyban. Erre Corinne elrántotta magát a csókból. Megtántorodott, ahogy nehezen találta az egyensúlyát, hogy mi a vízszintes és mi a függőleges ebben a világban, amibe visszacsöppent.

-         - Hogy merészeled! Idejössz és nekem támadsz.

-         Mondjuk, úgy, hogy a férjed vagyok!

-         Szép kis férj! Aki trükkösen aláíratott az apámmal egy lemondó nyilatkozatot, sietve feleségül vett a legközelebbi kápolnában, mivel már félúton viselős voltam a gyerekével. Gratulálok, erre minden vadállat képes! – zihálta Corinne, a szája elé téve a kezét. Bizseregtek az ajkai, a szíve úgy lüktetett, hogy keblei hullámoztak a szoros fűzésben. – S aki ráunt a feleségére és mindenféle nőcskékkel hetyegett a tengerparton. Ez igen! Minden nő álma egy ilyen férj tényleg!

-         Nos most már van összehasonlítási alapod, melyikünk a jobb? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Armand.

-         Nevetséges vagy, nem tudom minek jöttél utánam.

-         Befeküdtél már az ágyába is? – kérdezte gúnyosan Armand.

-         S ha igen? Vagy ilyesmit csak te tehetsz a házasságunkban?

-         Kétlem hogy ki tudott elégíteni, ismerem az étvágyad Tündérkém, és tudom, hogy a szende szűz külsőd mögött kihajszolod egy férfiból az utolsó szuflát is. Egy ilyen lagymatag alakkal kétlem, hogy beéred – fröcsögte Armand.

-         Nem beszélhetsz így Wayne-ről és rólam sem! Mi a fenének jöttél utánam, mit akarsz Londonban? Miért nem maradsz a szajháddal? – kiáltotta rá Corinne magából kikelve.

-         Tudod te legalább nem láttál vele! Én meg utánad jövök és azt kell látnom, hogy egy férfi karjaiba ájulsz! – kiáltotta rá Armand.

-         Remek, legalább tudod milyen érzés!

-         Hát nem gondoltam, hogy így látlak viszont legközelebb, de legalább veszekszünk ez is valami! Végre rám figyelsz, nem csak arra, nehogy megégjen a süteményed a sütőben! – rántotta magához a nőt Armand.

-         Ezért kár volt Londonba jönnöd, hogy ezt az arcomba vágd, és miattam is kár volt jönnöd, mert jól érzem magam itt és eszem ágában sincs visszamenni veled az olcsó kis halászkunyhódba a szánalmas életünkbe, ha el akarsz válni hát csak tessék, jó hogy jössz, gyorsabban elintézhetjük és végre húsz év után hagyjál már élni!

-         Végre legalább kimondtad! – ordította rá Armand.

-         Mit? – sikoltotta vissza Corinne.

-         Hogy az egész házasságunk alatt nem hagytalak, hogy élj, végre beismered, hogy vádolsz azzal, hogy kurvára elbasztam az életünket, mert kurvára felcsináltalak!

 

Végre kimondták. Annyi év után! Húsz év gyötrelmes küzdelme után, de végre megtették. Mindketten kimeresztett szemekkel, vad indulattal, idegesen, és haragosan néztek egymásra. Így kimondva, szinte fájtak a szavak, szinte égették az egész bensőjüket, de hát mindketten tudták valahol a mélyben, a házasságuk eltitkolt néma párbeszédében, de ott volt mindez. Amit most egymás szemébe vágtak. Őrület, hogy erre ennyit vártak, hogy csak most merik nyíltan kimondani egymás előtt. Ziháltak mindketten, szinte fuldoklottak az elfojtott indulatok, vágyak, remények és soha meg nem élt életutak törtek ki belőlük most egyetlen perc leforgása alatt. Kimondták. Végre felvállalták egymás előtt nyíltan, hogy mi is volt mindig is a problémájuk egymással. Most már nem függtek egymástól, nem volt egyikük sem kiskorú, ismerték egymást. És elindult a lavina zúdult lefelé a meredek lejtőn és már nem is akarták megállítani.

-         És folytathatnád azzal, hogy az egész klánt szétcsesztük, meg a szüleinket is, és magunknak okoztuk az egészet! Igen! Elegem volt, szerinted miért nem keltem fel veled együtt mint régen? – sírta Corinne. – Mert gyűlöltem az életemet! Gyűlöltelek, hogy miért is mentem hozzád, hogy miért kell ezt az egészet mindig ugyanúgy élni tovább és tovább és már semmivel sem elégített ki az a házasság, amit éltünk, amíg Dylan velünk volt vele voltam elfoglalva, mindketten rá koncentráltunk, hogy felneveljük. Aztán Dylan nélkül…mond Armand mi tartott minket együtt? Ez a húsz év? Ez a közös múlt, néhány jó szex az ágyban? Mert ennyivel oldottad meg mindig a problémáinkat.

-         Miért talán hímzőrámára kellett volna vonnom magam, hogy téged is érdekeljelek? egyfolytában házimunkáztál, ha nem Dylan, akkor a házi teendőid, mintha a világ nem változott volna meg azzal, hogy a gyerekünk kirepült a családunkból! Halálosan unalmas voltál Corinne!

-         Te is! Mindent utánad kellett pakolnom, amikor sütöttem akkor Dylan miatt sütöttem. De te elvártad hogy legyen meleg étel az asztalodon. Besokalltam Armand értsd meg! Elegem van az életünkből, hogy csak te vagy és ennyi. Nem bírom tovább! Nem bírom elviselni, hogy mindent megtettem neked és mégis megcsaltál!

-         Jó, tudod Corinne én is besokalltam! Egyetlen kérdést akarok csak feltenni és ezért is jöttem, legyünk őszinték, ahogy én őszintén megmondtam neked, hogy félreléptem. 

-         Jaj hagyd ezt Armand hallani sem bírom!

-         Válaszolj! Megbántad?!

-         Te megbántad? Hogy lefeküdtél azzal a nővel?

-         Igen, de most te jössz! Őszintén: megbántad, vagy végigcsinálnád velem, újra? Lefeküdnél velem, ott az erdőben, ha tudnád, hogy teherbe fogsz esni? És feleségül kell jöjj hozzám és fel kellene nevelned egy gyereket szinte gyerekfejjel? Ha megváltoztathatnád a múltat, megtennéd?

-         Persze, hogy igen. Nem akartam terhes lenni, féltem iszonyatosan féltem az egésztől, a szüleinktől, tőled, a gyerektől, és folyamatosan féltem egész életemben, hogy elég jó vagyok-e anyának, feleségnek? Minden süteményemben a rettegésem volt, hogy miért tettem ezt és hol rontottam el, és hogy juthattam idáig. Féltem, hogy nem lesz valami rendben és a bizonytalanságom öltem minden ételünkbe! Ez az igazság Armand – halkult el Corinne hangja. – Belekényszerültem egy élethelyzetbe, egy szerepbe, amit vállalnom kellett és amire még nem voltam készen. És voltak pillanatok, amikor azt kívántam, bár másképp alakult volna minden.

-         Értelek. Hát ebben az egyben látod, szögesen ellentétesek vagyunk Corinne. Mert én… minden hibánk ellenére… újra megtenném. Nem változtatnék semmin. Mert szerettelek akkor is és most is. Szeretem azt a gyereket, akit nekem szültél, s Dylan volt az egyetlen az életemben, amiből tudtam, hogy megérte, hogy bármilyen is az életünk és bármit is tettünk, érdemes volt érte mindent feladni és küzdenünk. És kitartanunk egymás mellett és a családunk mellett. Csak ennyit akartam elmondani. Lehet hogy őrültség Corinne, de veled újra kezdeném ugyanezt, elölről. Mivel nincs közös vagyonunk hát azt hiszem elég könnyű lesz elintéznünk a formaságokat.

-         Jól van. Figyelj. Ne rendezz itt jelenetet. Én Wayne-el jöttem ide és Wayne-el is megyek el.

-         Rendben – fordított hátat Armand, s magára hagyta az asszonyt.

 

 

Corinne a tenyerébe temette az arcát és mélyeket lélegzett. Mély karikák ültek a szeme alatt. Amióta Armand megjelent a bálon, mintha kifordultak volna az érzelmei. Teljesen kifacsarodott és fogalma sem volt, mit kellene tennie. Fabian komoran figyelte a húgát. Kíváncsi lett volna a helyzetre, a jelentre, hogy miket mondtak, de Corinne még mindig csak szipogott.

-         Nagyon durván összevesztünk azt hiszem – nézett fel a bátyjára Corinne.

-         Szóval veszekedtetek – ismételte Fabian várakozón.

-         Igen.

-         Az jó nem?

-         Nem tudom.

-         Mh, még sosem veszekedtetek, ez az újdonság varázsa volt a kapcsolatotokban.

-         A lehető legrosszabb pillanatot választotta a belépőjére, épp Wayne karjaiban voltam.

-         Pompás, gondolom felment az agyvize – vihogta Fabian. – De megnéztem volna.

-         Kellemetlen volt. és kínos. Aztán oda-vissza vágtuk egymás fejéhez a dolgokat, a múltat, az életünket, a házasságunkat, meg a megcsalást.

-         S végül mégis Armand került ki jól az egészből, hogy csináltad te liba?

-         Nem tudom. Azt kérdezte, hogy megbántam-e?

-         Hogy hozzámentél?

-         Hát igen, meg úgy az egészet. Hát mégse kívánhatta, hogy újra szeretnék tizenévesen teherbe esni, meg ez az egész. Hiszen gyerek voltam! Persze hogy nem akarnám újra! De ő meg erre azt válaszolta, hogy szerinte mégis jó volt így minden és hát…azt legalább tudom, hogy Dylant tényleg nagyon szereti. Jaj Fabian most mi legyen?

-         Most azt várod, hogy én mondjam meg?

-         Armand utánam jött!

-         Wayne karjaiban talált, elég egyértelműen utaltál rá, hogy felejtve van ő és a házasságod.

-         Már megint véded ő meg megcsalt!

-         Ez az állításod csak Armand vallomásán alapszik.

-         Igaz.

-         Ha nem mondja, még most is ott élnél a halászházban.

-         Igen – felelte durcásan Corinne. – Minek is mondta el?

-         Corinne, gondolod, hogy ez segít?

-         Nem tudom mi segíteni. Armand azt várja hogy lépjek és indítsam el a válási folyamatot.

-         Armand azt várja, hogy dönts, vele vagy nélküle akarsz tovább élni.

-         Nem tudom.

-         Hát helyetted ezt senki sem fogja tudni hugi. Armand most James-nél van, de kétlem, hogy sokáig maradna.

-         Jól van – csipogta megszeppenve Corinne.

 

Armand a fiát nézte, ahogy a könyvek közt nézelődött James Prescott könyvtárában. Dylan a kalandkönyveket szerette és az útinaplókat, mindig ilyenekre vadászott kölyökkorában is, amikor a piacon egy-egy árúsnál lehetett könyveket venni. Armand mindig vett egyet-egyet a fiának, ha vele ment. Ezért Dylan elég sokat jött vele a piacokra. Hát ezért ismerte Gracet is. Dylan nyitott volt, megértő, kicsit olyan mint az anyja.

-         Megint láttam anyát azzal a férfival, a kávézóban – bólogatott Dylan.

-         Remek, jó hallani, hogy milyen sokféle módon szórakoztatja anyádat – vágta rá foghegyről Armand.

-         Gazdag pasasnak tűnt.

-         Igen annak tűnt, kifejezetten – morogta rosszkedvűen Armand.

-         Képzeld új expedíciós ruhákat varrattunk.

-         Az jó.

-         Figyelsz rám? – nézett hátra az apjára Dylan.

-         Fiam, ne haragudj, most nem tudok koncentrálni, gondok vannak – ráncolta a homlokát Armand.

-         Ne izgulj, anya odáig van szerintem, hogy utána jöttél – vigyorgott rá Dylan. – Mindig azt mondtad, hogy gyűlölöd Londont és most itt vagy, miatta.

-         Nem gyűlölöm Londont, csak hazudtam.

-         Aha – vágta rá Dylan.

-         Valójában Londonban akartam élni, gazdag nőt feleségül venni, és lelépni vele a nagyvilágba – felelte Armand.

-         Hát a valóság elég messze áll az álmaidtól.

-         Ja, én is mindig erre ébredek rá. Majd egy nap te is erre fogsz ráébredni fiam – vigyorgott rá Armand. – nagy tervek, aztán… - Armand csak a levegőbe legyintett.

-         Miért nem vitted véghez apa?

-         Miért, hát…anyád miatt – felelte fintorogva Armand. – Meg miattad. Hát igen. Használj mindig óvszert, különben, így jársz – bólogatott komótosan Armand. – Egy terhesség, hát… az minden számítást, minden tervet s az egész életed keresztül húzza és átírja. Onnantól örökre foglalt a táncrend érted?

-         Aham – bólogatott Dylan.

-         Anya nagyon szép lett igaz? – kérdezte hirtelen Dylan.

-         Az – felelte bágyadtan Armand. -  Ezüst fagyöngydísz volt a hajában. Ezüst fagyöngy. Azon a reggelen is fagyöngyökkel babrált én meg csak úgy beletiportam a lelkivilágába. Hát…kapitális barom tudok lenni. De már nincs mit tennem.

-         Remélem izgatott voltál miattam egy kicsit! – rontott be Fabian a könyvtárszobába. Armand felült és ránézett.

-         Na?

-         Semmi. Corinne tanácstalan és nem hoz döntést. Szerintem be kellene vetned a nehéztüzérséget Armand. Én már beleuntam a közvetítésbe közöttetek – ült a kanapéra kifulladva Fabian.

-         Nem akar válni?

-         Nem tudja.

-         Én mondtam, hogy nem fogtok elválni – kotyogott bele Dylan. – szereted őt és anya is téged. Nem tudom miért kell ezen ennyit problémázni.

-         Jaj Dylan, az élet azért nem ennyi!

-         Szerintem meg igen, otthon sosem problémáztatok ennyit.

-         Otthon, bedobtam az ágyba és kész – felelte rá Armand. Armand fásultan nézett fel James-re aki az íróasztalán nyugvó válási papírok mögött ült. Már rajtuk volt az ügyvédi pecsétje is. Csodás. Már csak alá kellene írniuk. – Vigyél egyet neki is és holnapra beszélj meg vele egy időpontot. Vacsora közben megbeszélhetjük a pontokat a Hotel Imperial étteremben – adta meg magát Armand.

-         Biztosan ezt akarod?

-         Megvárom, hogy Corinne előbb aláírja, majd utána én – vette el a saját példányát az asztallapról Armand, s összehajtotta. – Így kell lennie – nézett keményen unokaöccsére.

-         Nem, egyáltalán nem kellene… így lennie – vette el a borítékot Fabian, amit James nyújtott neki át.

21 megjegyzés:

  1. SZia!

    Nem találok szavakat.
    Corinne teljesen jól viselte a viszontlátást. Örülök, hogy veszekedtek és kimondták, amit éreznek. Armand most végre megkapta, amire annyira vágyott. A felnőtt Corinne finoman szólva elküldte. OKé, értem még szereti a férjét, de most élvezheti a jólét előnyeit, kétlem, hogy vissza akarna menni. (EZt mondta is.) Armand durván és faragatlanul viselkedett. Ő akarta, hogy Corinne válasszon, nem értem mit lepődött meg, amiért a nő lépett. Mégsem sírhat örökké a férje után.
    Dylan komolyan azt hiszi az anyja elájul, mert Armand utánajött? Fél év után. Nyilván jól esik neki, de kissé elkésett vele.
    Talán rosszul értelmeztem az egészet, sajnálom, de a vizsgáim nem hagynak :P

    Pussz: Sugi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Sugi!

      Szerintem is jót tett a veszekedés nekik. Nem igazán mondanám, hogy bármelyik szereplőm pártját fognám én megértem Armandot is meg Corinne-t is. Alkotói válságban szenvedek, és ráadásul elkezdtek bedarálni a hétköznapok, ami azt jelenti, hogy le kell állnom az egésszel. Fogalmam sincs mikor lesz időm tisztesen leülni és újra azzal foglalkozni, hogy fejezeteket írjak, szerintem a télen már biztos, hogy nem.
      Dylan persze, hogy hisz a szüleiben, meg hogy együtt maradjanak. Lehet, hogy ideje most egy kicsit nekem is átgondolnom a dolgokat, hogy hogyan is hozzam ki a végkifejletet.
      Egy kalappal a vizsgákhoz!

      Pusszantás:
      Callie

      Törlés
  2. Szia!
    Csak egy dolog jutott eszembe a végén: méééég! Ne már, hogy itt vége a fejezetnek, mindjárt szétrobbanok, a nyű essen belé, folytasd! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lau!

      Hát sajnos ennek most itt lesz vége :) mert nagyon nincs időm fogalmazni, leülni és stb. annyi papírmunkám van, hogy azt se tudom hova kapjak, kezdenek összecsapni felettem a hullámok, tehát most el kell kezdenem egy kicsit úszni az élet vizében. Azt kérem tehát, hogy türelmesen várjatok, amint lesz időm írok én, de most muszáj a feladataimat végeznem...:(
      Callie

      Törlés
  3. Amúgy túl nagy kérés lenne, ha tennél be képeket a szereplőkről? Csak mert Robin, Maria és a csecsemő Fabian óta nem volt kép a szereplőkről. Tudom, ezt mindenkinek magának kell elképzelni, de úgy érdekel, szerinted hogy néznek ki. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ok majd idő közben kerítek valami képeket, nem lesz könnyű, mert ahogy a fejemben kinéznek, hát nehéz lesz ahhoz hasonlatosat kicsikarnom valahonnan, de majd szétnézek, hátha találok vmit. És akkor felteszem őket. erre talán jobban lesz időm, mint irogatni...ahoz elmélyültség is kellene...szóval igyekszem...

      Törlés
  4. Üdv Callie! Remélem tudod hogy nem én voltam mert én sosem tennék ilyen ráadásul még ha írok is és megnézik az emailt is akkor remélem tudd hogy nem igaz mert remélem azért annyira jóban vagyunk amennyiből irogattunk hogy nem hiszel el ilyen idiótaságokat nem én voltam erre esküszöm! és ha más írna a nevemben akkor annak üzenem hogy gondolkodjon el egy kicsit magéban és gondolja el hogy neki hogy esne ez remélem hogy tudod hogy nem én voltam és majd úgyis tudod hogy mikor én írok és mikor nem mert annyira már ismerhetsz egy kicsit ebből nos addig is üdv és remélem hogy meglesz a tettes viszlát!
    Utóirat és ezentúl nem fogok a chatbe írni mert sosem tudni hogy milyen alattomos alakok mászkálnak ott! remélem hogy majd felismersz és tudod hogy ki ír neked addig is további jó töténetírást Üdv!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Moon!

      Tudom nem szokásod aláírni, de jólesne, meg az azonosítást is könnyítené, most itt a fantomok világában. Természetesen gondoltam, hogy nem te írtad, már csak azért is mert két -három bejegyzéssel sosem érted be :)))) szóval ha nem elég hosszú valami, akkor már tudom, hogy nem te vagy. Továbbá mindenkinek megvan egy saját nyelvhasználata, a tied szerintem elég jellegzetes, és ezt elég könnyű azonosítani is.
      Mindig vannak ilyen internetkalózok, sajnos elkerülhetetlen, csak engem inkább már fárasztanak az ilyen gyerekes dolgok, annyi idióta gyerekkel, meg emberrel kell foglalkoznom nap mint nap, hogy nem vágyom arra, hogy hazajöjjek és a saját oldalamon is ezt kelljen kezelnem.
      Kezdek kifacsaródni, és most kemény hónapok várnak rám...a végére szerintem jobban fogok hasonlítani egy idegroncs zombihoz... felnézek azért rátok. Meg az internet fantomjaira is!
      Beteljesült szerelmeket kívánok addig is!

      Üdv:
      Callie

      Törlés
  5. Üdv Callie,Hát akkor megvagyok nyugodva és nagyon szépen köszönöm a szavaidat.Reményledtem benne hogy tudod hogy nem én voltam az és örülök is hogy tudod.Én ezért sem nagyon szeretek ilyen chates dolgokba írni mert ki tudja hogy miféle módon akarják átverni az embert és ilyen dolgokat tenni.De hát ilyen az élet vannak ilyen emberek pedig ennél vannak sokkal értékesebb dolgok is.Most ez egy kicsit eltér a témától de amgy meg én mostanság bisszaolvasom a történeteidet és ilen kérdés felelet dolgokat és olyan jó kicsit visszacsöppeni a régebbi regényekbe is és elmerengni bennük.Amúgy meg simán ki lehetne adatni könyveben is mert elég jó ahhoz meg különben is izgalmas történésekkben is gazdag.Már előbb is meg akartam ezt írni neked és meg is írtam csak nem tudtam elküldeni mert kitörölte ez a nyavalyás gép de ami a lényeg a lényeg gond nélkül ki lehetne tenni ezt a könyvet a könyvespolcra is.A zserzői jogok meg ezek hát ezek miatt meg nem kéne aggódni lehet bonyolult lenne egy kicsit de a jó dolgkra várni kell.De szerintem így is jó ha így megmarad mert ez itt pont jó helyen van.Meg mondjuk amúgy sem más kedvéért kell írni hanem azért hogy ez minket boldoggá tegyen ezt egyzser te ondtad még nekem és meg is fogadom.Hát akkor nagyon örülök hogy végre rendeződött ez a dolog.De amúgy meg miért várnak rád nehéz hónapok?Történt valami?Nem muzsály elmondani csak tudod én nagyon kíáncsi ember vagyok.Nos mindenesetre sok sikert hozzá és további szép napot nektek Üdv! :)

    VálaszTörlés
  6. Üdv!
    Elkezdtem írni, kiadásra, csak elbizonytalanodtam magamban meg a műben, és most félbeszakadt az egész. Meg most úgy egyáltalán, aludni se nagyon van időm.
    Besűrűsödtek a dolgaim, korábban írtam már, hogy doktori felvételire készülök, tegnap is éjfélig kutatási tervet írtam, miközben gyakorlatra járok nonstop és fél lábammal mindig egy másik országban vagyok. Szóval egyik nap itthon, másik nap már külföldön, és közben egyszerre három dolgozatot kellene írnom. Sok mindent kellene egyszerre csinálnom, és ide-oda kapok.
    Szép estét nektek, is most megyek jó lenne éjfél előtt ágyba jutni.
    Üdv: Callie

    VálaszTörlés
  7. Üdv újra Callie,akkor hét sok sikert kívánok neked a műveidhez és sok sikert a folytatáshoz.És légy biztos magadban mert hidd el nincs miért ezen gondolkodni.Eddig minent nagyon jól csináltál és fogsz is csak higgyj benne! És tudod nekem is ezt kéne tennem és azért írom mert szeretek és ez engem boldoggá tesz.De ht még kell gyúrni az önbizalmon még egy kicsit és menni is fog.Tehát bízz mindenben és minden a doktorid is sikerülni fog.Ha ez esetleg megnyugtatna téged akkorremek író vagy és ember is bár még nem ismerlek igazából de biztos az lehetsz aki ilyen szeretetre méltó műveket képes íri és szeret uis ilyeneket az rossz ember nem lehet. Nos további jó sok sikert és életet kívánok neked Üdv:Tudod ki :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Mind Tudjuk ki!

      Köszi a bíztatást. Most egyelőre igyekszem túlélni egyik napot a másik után, meg úgy túljutni ezen az egészen, nem igazán szeretem ezt a hajtást ami most van, nem vagyok önmagam és nem tudok gondolkodni sem...nagyon várom a májust, még soha nem vártam ennyire, hogy május vége legyen...
      Üdv: Callie

      Törlés
    2. Üdv ismét hát akkor sok sikert kívánok ismét és elnézést hogy megint ily formában írok csak ez már megszokott n de ez most mindegy,csak annyit szeretnék mondani hogy ha végre sikerült túljutni a megpróbáltatások végén akkor további sok sikert kívánok az íráshoz és sok kitartást a terveidhez.Tudod ne feledd:Mindig akkor jön el a fény amikor már úgy érzed hogy nincs remény vagyis minden alagút végén ott van a fény még s legsötétebbén is.Ó é képzeld amikor most úton voltunk Macedoniában és Bulgáriában akkor ott mindig a te töténeteiden gondolkoztam és azon hogy mi lenne ha így meg úgy történnének a dolgok mert tudod ahogy olvasom a történeteidet mindig olyanokat találok benne amire nem számítottam volna vagy boldogságot vagy nagyon nagy dolgot amit nem vártam volna vagy csalódást vagy szomorúságot vagy valami nagy bajt.És tudod tetszik a történet amit írsz csak nekem tudod hogy néha sok és nem tudom elfogadni a benne történteket és jó bár tudom hogy nem én írom de akkor is tudod magamban néha át szoktam kicsit nagyon faragni hogy mi lett volna ha így történik mert én úgy szoktam alakítgatni magamban a történeteket amit jelen pillanatban érzek vagyis hát mindig.És most is az egész út során ezen gondolkoztam mert én ezeken a történeteken gyakran szoktam gondolkodni mert tudod lehet hogy nem hiszed de ez nekem már az életem részévé bált vagyis a szereplői és magam is benne vagyok az általam elgondolt világban és mindig végig nézem vagy élem a történt dolgokat.tudod mostanság nekem is most sok dolgom és néha gondom van vagyis ilyen lelki eredetű de az csalódás vagy inkább szomorúság.Mert tudod ezen a úton lelkileg megerősödtem és rájöttem még jobban hogy mi számít és és hogy kinek a véleménye számít és hogy mi.Mert tudod engem sokan piszkálnak azért mert nem azt szeretem mint k és mert más vagyok.De én erre büszke vagyok mert ne is akarok olyan lenni int ők és ugyanazt szeretni.Mert minden ember ettől szép hogy más.És lehet hogy ez kicsit öntelten hangzik de én örülök hogy olyan vagyok amilyen és különlegesnek érzem maga de ezt nem kell ám annak venni hogy most nagyra tartom magam mert nem.Mert én is ugyanolyan ember vagyok mint a többi ugyanannyi eséllyel és más egyéb dolgokkal mint a másik csak én is más vagyok ahogy te is más vagy ahogy mindenki más.És tudod nekem most olyan szomorkás napjaim is vannak amikor különben is szoktak lenni de mos is vannak ahol csak a történetekben tudom kiélni kiadni a bánatot érzéseimet és ezért szeretné megírnia majd a sajátomat amit elterveztem történetet.De tudod mondtam hogy tovább szoktam gondolni én is a te történeteidet és máshogy alakítani az eseményeket.És most is ezt tettem vagyis ki adtam magamból azt a bánatot és szomorúságot ami bennem volt de van benne azért vidámság is vagy legalább egy kibúvó..Vagyis csak az szeretném mondani hogy nekem van egy ötletem a további történet folytatásához de tudom hogy nem fogod meg írni és nem is kell csak szeretném neked ezt elmondani.Mondjuk ez inkább tényleg fantasy alakú történet de a lényege a szerelem és a szomorúság de benne a remény és úgy van ez az egész hogy pont bele van építve a mostani történetedben de majd ha kíváncsi vagy rá akkor elmondanám ha nem lenne baj és ha csak érdekel csak ezt szeretném majd neked elmondani valahogy.Ha ez a levél majd ha eljut hozzád akkor remélem hogy jó fülekre talál itt is és türelemmel várom a válaszodat.Akkor további sok sikert és jó tanulást kívánok ha kell a doktoridhoz is meg a többi dologhoz akkor Üdv

      Törlés
    3. Szia Holdacskám!

      Kíváncsi vagyok, hogy milyen történetfolytatásokat gondoltál ki, biztos, hogy nagyon jók, én is mindig ötletelgetek magamban, és már nagyon várom ,hogy írhassam a folytatást. Addig még elég kemény hetek várnak rám. Most jól megnáthásodtam, úgyhogy napi 100 pzs úgy fogy mint egy nagyüzemben. Már lassan kifele lábalok a dologból, csak jó lenne ha már május lenne.
      Macedónia, jaj az olyan egy gyönyörű kis ország, tele volt ilyen kis dejó völgyekkel, zöld dombok kék patakok, olyan kis idilli tájak voltak arrafelé, legalábbis amikor én arra jártam. Most is jól néz ki?
      Mindenki különleges, úgyhogy ebben biztos lehetsz, hogy te is az vagy. Az a rossz ha valaki túlzásba viszi a különlegességét.
      Mindig is szerettem volna egy időnyerőt, ez a legjobb dolog a HP-ban és azok is mind összetörtek, mh... valahonnan be kellene szerezni egyet. Most nagyon rám férne két hét kikapcsolódás. Egyfolytában ég a szemem és ennek se eleje se vége most úgy tűnik, elég lassan haladnak a napok a végcél felé.
      Köszi a jókívánságokat! És nyugi felnézek azért még az oldalra, hogy lássam zajlik-e itt az élet. Tehát nem tűntem el, csak fejezeteket nem tudok most feltenni.
      Írd meg, hogy hogy gondolod a folytatást! :)
      Neked hogy haladnak a dolgaid?
      Nekem most minden nagyon döcögős... Sok mindent kell csinálni egyszerre és az éjfél túl hamar eljön.

      Jó tanulást!
      Üdv: Callie

      Törlés
  8. Üdv Callie és köszönök mindent :) És igen nagyon szép Macedónia mint mindig tele van völgyekkel dombokkal és sok sok szép patakkal hegységgel templommal és várral katedrával és stb,stb. Hát akkor nagyon sok jobbulást kívánok a náthát javulásához és sok sikert íz íráshoz is.Hát igen nekem is sok dolgom van és sok tanulnivalóm és most próbálom behozni a lemaradást.Hét ami az terveimet illeti most nem tudom hogy hogy van mert alakulóban van végre valami mert végre meghívott az a fiú egy találkára engem akire már régóta várok egy nyár és lassan 5 hónapja nem láttam sajnos mert ő szakmári én meg nem és 20 km-re választ el minket de ez még így is sok.Hát ami a történetet illeti az inkább nagyon fantasy eredetű és nem nagyon olyan realistább valóságos világos mint amiket te szoktál írni ez inkább fantasy eredetű mint mondtam.Ma pont a az egyik legjobb barátnőmmel néztük az ilyen geográfiát vagy mi volt a neve no de szóval a lényeg az íráselemzés és hogy milyenek vagyunk realisták vagy idealisták és én idealista vagyok és ennek örülök :) És hát még egyszer köszönöm a szavakat Callie te is különleges ember vagy mert mindenki az és ez a szép az emberekben hát nos A történetet nem tudom hogy hogy mondhatnám el mer itt nem szeretném mert az igazat megvallva már nem nagyon bízok ebben az interneteb nehogy megint egy kalóz jöjjön fel és szétvagdalja ezt az egészet és megkaparintsa nos hát nem tudom hogy hol tudnám elmondani talán csak egy valahol ha feljönnél az oldalamra akkor az nagyon jó lenne mert ott tudnék neked mutatni egy kibúvót de kérlek ne nézd az írásokat meg a formalitásokat mert még nem vagyok vele kész és nem is ezeket fogom majd írni teljesen és hát alig várom a válaszodat és szeretnék mégegyszer nektek sok siket kívánni akárhol is legyetek nos akkor mégeszer Üdv és szép további szép napot Üdv :)

    VálaszTörlés
  9. Ó és utóirat bocsi de ez még lemaradt a végéről tudod ami történeteket írsz biztos van valami alapod már mint tapasztalatod vagy történésed amiből ihletet veszel vagyis csak azt szeretném kérdezni hogy amiket leírsz azok veled is megtörténtek?Azért tudod ezeket ennyire?biztos lehet valami alapod vagy valami tapasztalat vagy csak emberi szülemény az egész no de mindegy vagy csak ezeket gondolod hogy le kell írnod no de mindegy csak megszerettem volna kérdezni ha nembak nos akkor addig is további szép napot nektek és estét Üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Moon!

      Igen, bizonyos dolgok velem is megtörténtek, azokból, amikről írok. Már írtam, hogy sokszor egyfajta feldolgozást jelent számomra is az írás. Tehát valóban sokszor személyes élettapasztalatok is benne vannak a történetben. Igaz, valahol valamelyik írásomnál kaptam egy ilyen kritikát, hogy a való életben soha nincs ilyen. Hát az illető lehet nem élte még át, de attól az az esemény például az én életemben megtörtént.

      Tehát randizol! :))) TYűha! Huh! Nagyon szorítok, hogy úgy sikerüljön, ahogy szeretnéd és hogy minden rendben legyen:))) Mesélj majd, hogy sikerült a randi! Szorítok nektek! Végülis hónapok óta erre vártál! Ó imádom amikor a legkisebb vágyak is beteljesülnek! Ez e legszupibb dolog a világon! És örülök, hogy az a fiú is elszánta magát a dologra:))) Remélem, hogy jól alakulnak a dolgaitok! Írd meg hogy ment!!!!
      Grafológia:))) Hát én is kielemeztettem az írásomat. Meg is kaptam, hogy milyen durva irányításmániás vagyok :))) És nem hagyom a férfiakat érvényesülni magam mellett, mert annyira férfias a karakterem:)))) hát valami két oldal elemzést kaptam de, úgy ez maradt meg a legjobban az egészből. Igaz nem most készíttettem, pont hét éve, és hét évenként változik a kézírás, tehát lehet aktuális lenne, új grafológiai elemzésben megnéznem, hogy milyen perverzióim törtek elő az elmúlt években:)))
      Kellemes hétvégét! Nekem egy csomó minden felhalmozódott erre a hétvégére is! De jövőhéten jön a Klonedike és Augustus szóval van ami még tartja bennem a lelket! Remélem nézitek majd!:))
      Üdv: Callie

      Törlés
  10. Üdv Callie : Már értem akkor hogy honnan tudod a dolgokat így leírni mert már sejtettem azért valahonnan de persze minden író a saját életéből és életeseményeiből ihleteiből meríti a dolgokat.Igen És én is ami történetet fogok majd írni abban én is csak onnan tudok venni dolgokat mert máshol nem tudom magamat kifejezni hanem csak ott és ott tudom magamból kiadni a z érzelmi terheket és gondokat.És nos hát ez a randi hát nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat de sajnos ez még nem az mert egészen máshogy értendő.Ez az egész mégpedig úgy van hogy már hónapok óta nem láttam sajnos és egy nyár elteltével mert amikor jártam röpladázni ő s oda járt és együtt jártunk edzésre.De ahogy sajnos jött s közeledett a nyár és az iső is múlt vége lett és elment.És én pedig egy nyár erejéig nem láttam és nagyon rossz érzés volt szó szerint fájt és egyszer akkorát dobban a szívem hogy már jobban érezni lehetett.Aztán eljött a szeptember és elérkezett a paprika nap napja is és volt lehetőség nyílt a sportolási versenyek kipróbálására és ott láttam meg megint újra egy nyár után és annyira izgultam hogy azt hittem hogy ott helyben nem tudok meglenni de persze ő nem látott meg így megint csak én láttam őt egy rövid ideig.Aztán elkezdődött az iskola és egészen mostanáig nem láttam.Viszont az interneten bármennyire is nem szeretem az ilyen modern közösségi oldalakat mint a facebook na de mindegy ott tudok csak vele beszélni é és tudakozódni.Mert egyszer az egyik barátnőm volt olyan okos hogy ráírt amikor én is ott voltam náluk és akkor elkezdtem vele beszélgetni de azt hittem hogy leütöm a barátnőmet.Aztán végülis egészen jól ment a dolog mert mindig beszéltem vele mert csak így tudtam tartani a kapcsolatot máshogy nem igazán és egy nap amikor megint beszéltünk már sokadjára akkor egyszer csak elhívott teniszezni hogy van e vele kedvem.Én annyira boldog voltam hogy azt hittem hogy legördülök a székről este mert már 9 óra volt és persze egyből rá vágtam hogy igen Aztán kutakodtam egy kicsit ez után dolog után és végre megleltem egy számot ami által lehet hogy tudunk edzésre járni és megkértem anyut hogy hívja fel.De ez még tavaly decemeberben volt és anyu még azóta sem hívta fel azt az embert és ez miatt most szomorú vagyok de nemsokára felfogja hívni végre több mint egy hónap elteltével csak azt remélem még hogy még áll e az ajánlata annak a fiúnak és hogy van e velem még elmenni. Hát ennyi lenne az én történetem ezen része.Nos ami a munkát illeti nyakig benne vagyok a tanulásban és el kéne már kezdenem de még ezeket gyorsan megírom.Ó és még valami tudod a történet ami mondtam hogy el szeretném neked mondani akkor majd valamikor elmondhatom?Mert már nagyon ki szeretne belőlem bújni a folytatás és kíváncsi vagyok hogy mit szólsz hozzá.Bár mondjuk szerintem igencsak eltér majd a te gondlat világodtól de hát nekem ez az.És ez inkább tudd nagyon Fantasy eredetű és kíváncsi vagyok rá hogy te hogy vélekedsz erről mond.Hát akkor most csak ennyi lett volna a mondanivalóm.Akkor ismét további sok sikert és további szép napot nektek Üdv :)
    Utóirat:Sajnos nincs discoverynk és nem tudom megnézni és ez nagyon elszomorít hogy még a képernyőn sem láthatom nem hogy élőben és ráadásul még egy nyamvatt hasonló csatorna sincs ahol lesugároznák és ez nem jó :( no de hát valahogy csak meg tudom oldani de kérlek ha valami segítséget tudsz adni akkor kérlek szépen segíts nekem mert nagyon fontos lenne hát előre is akkor megköszönném mindent és akkor további sok sikert nektek üdv :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv! De hát veled akar teniszezni!!! HÚ! Ez egy fiútól szerintem elég nagy dolog, nem egy haverjával... hanem veled! neked akarja passzolgatni a labdákat! Ó de édes! Menten megzabálnám! Imádom az ilyen tökös kis srácokat. És a barátnők nagyon is hasznos dolgok, ha az első lépést megteszik helyettünk titokban, úgyhogy örülök, hogy van egy ilyen jó barátnőd, aki előre lendíti az ügyeidet. Nagyon szorítok, hogy anyud végre kedvet kapjon beiratni téged is teniszre. A tenisz olyan elegáns szuper kis sport, szerintem nagyon jól meglesztek kettesben egy szép tágas teniszpályán a kiszemelteddel. Hát... nekem máris beindult a nyálelválasztásom a gondolatra, ahogy együtt izzadnék a nekem tetsző sráccal és közben bámulhatnám a háló túloldaláról tisztes távolból, amint passzolgatja nekem a labdát. De hogy milyen őrült lassan telnek a dolgok tinikorban. Már el is felejtettem, hogy akkoriban a hetek, hónapok és évek semmit sem számítottak, csak a rajongás. Időtlenül. Igen, tényleg ilyen volt. Türelmesen várakozni. és néhány szívdobbanásra fellángolni, jaj de jó is volt. Na majd írj a fejleményekről, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy haladnak a dolgok és hogy sikerült-e összehozni végre azt a randit.

      És írhatod a fantasy történetedet, elolvasom:) Na megyek, ma igazi rémálom napom van, már folyamatosan amióta lefeküdtem hajnalban, és már kezdődik is a nap...utálom az egészet. Sőt az egész hetet. holnap megint utazás, és még a mai nap... ami sosem akar véget érni.
      Üdv! Callie

      Törlés
  11. Szia Callie!
    Nem tudom,a doktorid már sikerült-e, de remélem,igen. :D Dr. Callie! Na,ez jól hangzik :)

    Na,térjünk vissza a valóságba. Armand és Corinne ténylegnem vitatkoztak még? Mert akkor ebben a vitában mindketten kiadták az összes haragjukat. Elöntötte őket a méreg, nem gondolkoztak tisztán. Remélem,nem lesz válás, ne hozd rám a szívbaj, Callie!

    Fabian nagyon összetartja a "családot". Dylan megint Armand pártján áll. Pedig Corinne - t is meg lehet érteni valamelyest.

    Ebből mi fog kisülni?!

    Várom a kommentedet és nagy lendülettel olvasok tovább.

    Üdvözlettel: Anita :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Anita!

      Mh, hát a Dr. Callie nekem is nagyon tetszene, de bizony addig még nagyon nagyon hosszú út van előttem. A hónap végén lesz a felvételim, addig még ráizgulok egy kicsit. Köszönöm az érdeklődésed, nagyon jól esett. Ha jut időd, akkor majd szoríts, hogy jól menjen.

      Szerintem általában nem a vitatkozás volt Armand és corinne történetében a lényeg eddig a pontig. A válásról még semmit, majd a továbbiakban úgyis látod.
      Szeretem, amikor Fabian az összetartó erő, Dylan meg továbbra is fiú, aki valamiért nem az anyjáért rajong,
      remélem még mindig nem fogyott ki a lendületed és olvasol és írsz nekem.
      Addig is üdv: Callie

      Törlés