Tűzugrás

- Jöhet a tűzugrás? –intézték a kérdést Robinnak. Robin a húst rágva a fogai közt csak a tekintetével jelezte, hogy részéről mehet a dolog. Maria tágra nyílt szemekkel pislogott a de Noirokra, akik most egymás után felálltak a tűz mellől és rendezkedni kezdtek. Florian megpörgette tenyerével a dob hártyáját. Robin is befejezte a vacsorát és csatlakozott a férfiakhoz. Maria épp, hogy kiitta a kulacsból az utolsó csepp vizet is, amikor utolsóként ő is felemelkedett. Maria értetlenül figyelte a mozgolódást, elképzelni sem tudta, hogy mi fog következni. Solange fogta meg gyengéden Maria karját és elhúzta a tábortűz mellől a bámészkodó lányt. Maria már épp rá akart kérdezni a nőtől, hogy vajon mire készülnek, amikor Lionel és Charlotte kettőse elsőként kezdte meg a tűzugrást. Tisztes távolból nekiiramodtak és kéz a kézben egyszerre elrugaszkodva és dobbantva ellökték magukat a földről, hogy a tűzrakás másik oldalán földet érjenek. A fiúk nagy része egyedül ugrott és némelyikük örömtáncot lejtett utána a tűz körül. Maria tátott szájjal nézte az egymás után suhanó de Noir fiúkat akik mind mind éles kurjantásokkal és rikkantásokkal kísérve rugaszkodtak el a talajról. A bőr csizmák és nadrágok természetesen nem kaptak lángra, és a fiúk minden erőlködés nélkül ugrották át a tüzet.




- Szeretnéd te is kipróbálni – szólalt meg mellette váratlanul és csendesen Robin, aki mosolyogva figyelte a klántagokat. Maria felnézett a fiúra.

- És ha lángra kap a ruhám? – kérdezte bizonytalanul Maria, s végignézett hosszú szoknyáján, ami a fiúk bőröltözéke mellett egyértelműen gyúlékonynak volt nevezhető.

- Nos igen, ehhez egy kicsit fel kell húznod a szoknyád, de ne aggódj, úgyis mindenki tudja már, hogy gyantázod a lábad – vigyorgott rá Robin.

- Ilyesmit nem illik, hogy idegenek lássák a lábam – hebegte riadtan Maria és hátrált Robintól egy lépést.

- Ne légy már ennyire prűd! Akarod vagy sem? – kérdezte türelmetlenül Robin. Maria vágyakozva pillantott a tűz felett ugrálókra. Igen, szerette volna kipróbálni. Még sosem csinált ilyesmit, olyan izgalmasnak és vadnak tűnt, olyan merésznek az egész. És nagyon tetszett neki. Kíváncsi volt, hogy milyen lehet a tűz felett átugrani. Maria visszanézett Robinra.

- Hát jól van – adta be a derekát Maria. Robin futó mosollyal a lányhoz lépett és megragadta Maria dús szoknyaanyagát, segített Mariának felcsavarni a szoknyáját, s még néhányszor átlendítve az anyagot Maria karjára csavarta.

- Hogy érzed, biztosan tartod? – nézegette a vörösbársony anyagot Robin és még meg-megrántotta, hogy stabilan tartja e a sűrű szoknyát Maria. Vékony lábszára világított a sötétben, fekete kis bőrcipője kecsesen simult a lábfejére.

- Ühüm, igen. Mi lesz a feladat? – nézte a tűzugrásnak újra és újra nekilendülőket Maria. Ahogy Robin még mindig Maria körül járkált, hogy tűzbiztosra igazgassa a szoknyát, Maria már a nagy tűzpróba izgalmaival figyelte a farakást.

- Innen kellő távolságból nekifutunk és amilyen magasra csak tudsz felugrassz, felhúzod a lábad és a lendület át is visz a tűz felett. De ne aggódj, én is veled ugrom, ha máshogy nem sikerül, átlendítelek felette – nyugtatta Robin. Maria hevesen bólogatott, miközben a tűz felett lendülőket nézte. Egyszerre olyan izgalom lett úrrá rajta, mint még soha. A tűz olyan veszélyes és izgalmas volt és még sosem ugrott át tűz felett. Milyen lehet? Robin nem hagyott gondolkodási időt. – Ugrás közben kívánni is szokás valamit! – jegyezte meg mellékesen Robin, majd megragadta Maria kezét és magával rántva nekiiramodott. Maria sokára ért egy szintbe vele, hogy lépést tartsanak. Amikor Mariának úgy tűnt, hogy karnyújtásnyira vannak a tűztől Robin elkiáltotta magát.

- Most! Ugorj! – rikkantotta, s felugorva elrugaszkodtak a talajtól. Maria érezte a fiú erős rántását, meleg tenyere szorosan tartotta a kezét, nehogy kicsússzon belőle Maria apró kis tenyere. Néhány csodás másodpercig szinte repültek mindketten a levegőben. Maria érezte, hogy a lábszárát melegíti alulról a tűz, és szinte a fenekéig átforrósította ez a meleg, megvilágítva bearanyozta vékony, fehér kis lábszárát a fény, s tenyere úgy izzadt, hogy attól félt kicsúszik a keze Robinéből, de Robin határozottan markolta és egyszerre értek talajt s a lendülettől még néhány lépést futottak. Maria kipirulva, szanaszét hullámzó csapzott hajjal Robinra nézett, szürke szemei csillogva tágultak.

- Robin! Ez eszméletlen…jó volt! – kapaszkodott kifulladva Robin két karjára Maria és közben fel-felugrált izgatott örömében. Magával ragadta a tűzugrás szokatlan élménye, a meleg a fény, az izgalom, a hangulat. Robin nevetve tartotta a lányt alkarjánál fogva.

- Jobb mint a szex? – hajolt le Robin Maria fülébe duruzsolva. Maria pihegve pofon akarta csapni a fiút, de most az izgalomtól még ahhoz is gyenge volt, hogy felemelje a kezét.

- Újra, újra akarom! – ugrált Maria lelkesen. Robin a fejét ingatva derekánál fogva ölbe kapta a lányt és a magasba emelte.

- Hihetetlen vagy ugye tudod? – rázta meg könnyedén a levegőben, s Maria nevetve rúgkapált a fiú karjaiban. Robin visszaengedte és megkerülve a tüzet újra nekiszaladtak a tűznek. Maria visított, ahogy Robinnal a tűz felett röppentek át. S semmi mással nem foglalkoztak. Mindenki izgatottan újabb és újabb ugrást sürgetett, csak Lucien dobálta a fahasábokat a tűzre.

- Még egyszer! – rángatta meg Robin karját Maria. Robin aki számtalanszor ugrált már át a tűzön csak bazsalyogva figyelte, hogy Maria mennyire fellelkesült a lehetőségtől. Maria kipirulva, pirospozsgás arccal, élénken csillogó szemekkel, és begöndörödő vörös fürtjeivel olyan volt akár egy izgatott kis erdei tündér, Robin szebbnek látta ma, mint valaha. Florian mellé Lucien gitárakkordjai is felcsendültek és a három hölgyet megforgatták a tűz körül. Maria alig tudott lépést tartani, Robin olyan lendületesen forgatta valami ősi ritmusos, körbeugrálós táncra, páros lábbal, szökkenve a tűz körül és Maria csak Robin karjába kapaszkodva igyekezett lépést tartani a fiúval. Kifulladva és kimelegedve szökdécseltek. Maria újra a tűzugráshoz unszolta Robint, de a fiú már nemet intett.

- Nem, már új játék következik! – tiltakozott Robin. Maria kapkodva nézett körbe és a fiúnak igaza volt. A klántagok pillanatok alatt átrendezték a terepet, a tüzet ketté bontották és a közepébe a tűz eloltásához előkészített hatalmas dézsa vizet húzták.

- Ez mi célt szolgál? – simítgatta a homlokából csapzott tincseit Maria, miközben a fiúkat figyelte.

- Figyeld csak! – guggolt le Robin kimelegedve. Az egyik klántag nekifutott a tűznek, és párducos könnyedséggel fellendült, a dézsa fölé hajló faágra csimpaszkodva új lendületet kapott és átlendült a másik tűz felett is.

- Jesszus! Ez kivitelezhetetlen! – pislogott Maria.

- Hát egy lány sem tudta eddig még megcsinálni – bólintott Robin gunyorosan.

- Nem?! – Maria a megjegyzést kihívásnak tekintette és ügyet sem vetve Robinra ott hagyta és a tűz másik oldala felé indult.

- Ne Maria! – kiáltott utána Robin. De a lány ügyet sem vetett rá. Robin feladva, hogy megállítsa a lányt intett Lionelnek, hogy menjen vele. Lionel azonnal értette a célzást és lassan haladva megindult a dézsa másik oldala felé Robinnal párhuzamosan. Maria futásba kezdett, kicsit távolabbról, hogy nagyobb lendületet vegyen és teljes erőből futni kezdett, majd dobbantó lábával elrugaszkodott, már az ugrásból érezte, hogy valóban tévedett. A tűz másik vége még rettenetesen messze volt és az ugrási magasságával nem érte el azt a faágat, amit a de Noir fiú könnyedén csimpaszkodásra használt. Már megint Robinnak volt igaza! Persze erre későn eszmélt rá.



A fellendülő lányért egyszerre nyúlt Robin és Lionel és két oldalról mindketten a feléjük eső karját megragadták, majd mindketten egy határozott mozdulattal a fenekénél fogva átlendítették a dézsa felett. Maria még magához sem tért, már a második tűz után ért talajt a lendülettől. S fogalma sem volt háborodjon fel, köszönje meg a segítséget, vagy csak élvezze, hogy sikeresen égés és alapos vízben mosdás nélkül megúszta a dolgot. Végül az utóbbinál maradt és lelkesen pihegve mosolygott vissza a két fiúra. A fenekén még mindig érezte Robin és Lionel erős tenyerének érintését és most úgy érezte, szinte perzseli a bőrét a két fiú érintése. Elpirult, hogy Robinon kívül egy másik férfi is ilyen intim érintéssel ért hozzá, ami nem lett volna illendő. De Lionel csak kamaszos vigyort küldött felé és finoman kacsintott hozzá. Maria zavartan simogatva a szoknyába bugyolált fenekét lehajtotta a fejét. Úgy tűnik a de Noiroknál nem érvényesek a városi illemszabályok és törvények. Senki sem botránkozott meg azon, hogy csupasz lábszárral áll közöttük és a szoknyája nem takarja a lábát, és egyikük sem bámulta meg ezért, az ő felfogásukban ezen nincs semmi, hogy segítségként megérintik egy nő fenekét.

- Én is! – viharzott el Maria mellett Charlotte és már el is rugaszkodott. A két fiú sietve kapott a lány után, mielőtt még a dézsának esik.

- Ööö! Basszus Charlotte azért máskor rúgd el magad rendesen! – roggyant meg Robin, ahogy szinte át kellett vonszolniuk a jóval magasabb, erősebb csontozatú és ezért jóval nehezebb lányt a dézsa felett. A két lány a dézsa mögött egymásba karolva mosolygott a fiúkra. A két városi lány, akik az erdő fiainak egyikébe szerettek bele, s most Maria is megérezhette, hogy ezekben a fiúkban tényleg megbízhat. Robin, aki az erdeje területén figyelemmel kíséri a lépéseit, hogy biztonságban legyen.

- Mi is! Mi is! – röhögcséltek a de Noir fiúk és besorakoztak a tűz mindkét oldalára. Lionel Robinra kacsintott és Robin bólogatva jelezte hogy vette a célzást. A fekete bőrszerelésben megérkezett az első de Noir, aki természetesen a faág segítségével akart átlendülni, de Robin hamarabb ugrott, s lerántotta a faágat a fiú elől, aki így hoppon maradva zuhant lefelé, és Lionel belenyomta a vízbe az érkezőt. Egy pillanatig elnyelte a dézsa hideg vize a fiút ahogy Lionel lenyomta a fejét a víz alá, majd prüszkölve állt meg és kapaszkodott a dézsa falába. A de Noirok harsány hahotába kezdtek.

- Ti rohadékok! – sziszegte nekik és előbb Lionelt rántotta be a dézsába. Lionel haja szétbomlott a lófarokból és csapzottan nedvesen hullott az arcába, miközben hasát fogva röhögött még mindig. Robin hiába hátrált a két fiú kiugrott érte és felkapva behajították a dézsába. Robin prüszkölve jött ki a vízből és a három fiú nevetve csapta egymásra a vizet. Maria levegő után kapkodva meredt a fiúkra.

- Ne aggódj, csak bolondoznak! – hallotta meg a háta mögött Solange megnyugtató hangját Maria. Maria tétlenül bámulta a fiúkat, ahogy röhögve hancúroznak és pancsolnak. Hamarosan a klán összes tagjáért hajtóvadászatot indítottak, hogy mindenkit legalább egyszer megfürdessenek a dézsában. Solange meleg mosollyal figyelte a férfiakat, ahogy víztől csöpögve, kimelegedve, nevetve rohangálnak.

- A mende-monda szerint, ha egy de Noir tüzet ugrott át egy lánnyal, azt utána feleségül kérte – jegyezte meg sokatmondó tekintettel Charlotte, aki Lionel és Robin kettősét figyelte.

- Mindketten Charlotte –al így voltunk ezzel – bólintott Solange megerősítőleg.

- Maria kezdhetünk kebelbarátnővé válni, ugyanis Robin és Lionel elválaszthatatlanok, ezt tapasztalatból tudom – sandított a mellette bámészkodó lányra Charlotte.

- Mert igaz kívántál valamit ahogy átugrottad a tüzet? – kukucskált ki Charlotte mögött Solange. Maria nem válaszolt, csak kicsit elvörösödött a két nő tekintetének tüzében. A tűz felett tényleg azt kívánta, hogy bár örökre Robinnal maradhatna, s ehhez kétségtelenül a legbiztosabb módszer a házasság. – S hidd el, mi is ugyanazt kívántuk – bökte oldalba Charlotte-ot Solange.

- Csak a magad nevében beszélj! – húzta fel az orrát Charlotte.

- Nincs mit tagadnod, tudom, amit tudok – tette karba a kezét pocakja felett Solange. – Sosem vallaná be, ti városiak mind ilyenek vagytok – legyintett Maria felé Solange. Maria lehajtotta a fejét, ami egy beismerésnek is elfért volna. A két nőt és itt a de Noirokat úgysem lehet megtéveszteni, túl mindenen, azt hogy ma este Robinnal megjelent a klán előtt, egyértelmű jelzésnek vette mindenki.