Tolldíszek

Egymásba folytak a napok. A nap fénypontját az a néhány lopott óra jelentette. Mariával. Robin ideje nagy részét a lányra várva töltötte és ezért minden más teendőjét elhanyagolta. Főként a vadászatokat. A klántagok morgolódása nem maradt el. Robin bár nem közölte a klánnal, hogy mivel tölti a napjait, egyre inkább megsejtették, hogy csakis nő lehet a dologban, és az elégedetlen felhangok nem maradtak el. Nehezteltek rá, kevés időt tölt a klánnal, pontosabban: semmit. Mégiscsak ő a vezetőjük és ez jár bizonyos kötöttségekkel, legalább annyival, hogy néhanapján lássák. Ehelyett naphosszat a tisztáson téblábol és vár egy lányra. De Maria nem akármilyen lány! Fontosabb lett bármi másnál.




Maria gurgulázón nevetett, ahogy Robin lágyan végigsimította a nyakát egy szép ezüsttollal, amit a kabátjából húzott ki. Megborzongott a csiklandozó, de bizsergető érzéstől és végigfutott a hideg a testén. Robin nem ért hozzá csak a tollal és a legváratlanabb pontokon. Maria lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést. Teljesen rábízta magát a fiúra, tegyen, amit csak akar. Robin pedig nem volt rest. A tollat végighúzta Maria keblei közötti völgyben és közben figyelte, hogy a lány bőre libabőrössé válik, ahogy a toll végighalad a területen. A lány fölé könyökölve pörgette ujjai közt a madártollat. Maria zihálva csapta le Robin kezét.

- Hagyd abba! – tolta el Robin karját és felnézett a föléjük tornyosuló fa sötét komor sziluettjére. Kihúzta a fiú ujjai közül a szép hosszú tollat és megforgatta az ujjai között.

- Mit jelentenek a tollak? – kérdezett rá váratlanul Maria érdeklődéssel a hangjában. Természetes kérdés volt, s egyben mindkettejüket meglepte. Hiszen semmit sem tudnak egymásról. Maria mindig is kíváncsi volt, hogy ugyan miért vannak ezek a tollak Robin ruhájára tűzve és mi lehet a tartalmuk. Most itt volt a lehetőség. A fiú vele van, ennyit igazán tudhat róla. Robin kihúzott a válla feletti rendezett káoszkompozícióból egy másik tollat és néhányszor végigsimította az ujjaival, hogy a hártyák szépen szálirányba fussanak.



Felmosolygott Mariára. Már hetek óta együtt vannak, de…alig beszélgettek. A találkozásaiknak egyetlen célja volt. S ettől képtelen volt visszafojtani egy kis kaján mosolyt. Igaza van a lánynak. Néha beszélgetniük sem ártana. Megtudni egymásról dolgokat. Hiszen szinte nem is ismerik egymást. Ő sem tud semmit Mariáról, a lány sem róla.

- A tollak jelentését kérdezed? – suhintotta meg a levegőben a madártollat Robin.

- Igen. Talán nem szabad? – nézett rá Maria meglepetten.

- Minden toll, egy megszerzett nő – hunyorított rá Robin. Maria elvörösödött, de közben el is sötétedett a tekintete és haragosan nézegette Robin vállához tűzött peckes tollakat, hiszen legalább két-három tucat toll van Robin vállán! Ez szégyenteljes! - Neked valami vörösbegy tollra gondoltam – tett rá egy lapáttal, miközben igazgatta Robin is nagy komolysággal a tollakat a vállán és közben huncutul Mariát figyelte a szeme sarkából.

- Nem beszélek veled többet! – pattant fel Maria és Robinhoz vágta a kezében tartott madártollat. Robin nevetve kapott a lány keze után és visszarántotta. Maria elvesztette az egyensúlyát és Robinra zuhant.

- Imádom amikor felháborodsz! – nevetett hasból a fiú. – Semmi köze sincs nőkhöz a tollaknak Hercegnőm!

- Inkább azt imádod, ha gúnyt űzhetsz belőlem! – nézett rá dacos sértettséggel Maria. – Jól esik, hogy ilyen naivnak és hiszékenynek tartasz? Muszáj ezt kihasználnod?

- Édes ártatlanságnak nevezném ezt nálad és egyáltalán nem gúnyolódom, de olyan bájos vagy, amikor kislányos felháborodásodban az első adott szónak is hiszel. Ismerj meg Maria! Komolyan ezt gondoltad rólam? Légy egy kicsit józan belátással!



Maria homlokráncolva viszonozta Robin komoly tekintetét. Nem tudta mit higgyen a fiú felől. Robin a szemében olyan férfi volt, aki minden esztelenségbe beleugrott az első gondolatra, és bátran véghez is vitte képtelen terveit. Különben hogyan valósíthatnák meg ezt a titkos kapcsolatot? Robin szavainak tényleg olyan könnyen és gyorsan bedőlt, akár egy gyerek és ezen nem győzte restellni magát.

- De valami jelentésük csak van, igaz? – kérdezett rá újból Maria.

- Igen. Rangjelzés – magyarázta Robin. Futólag oldalt lepillantva a vállánál ékeskedő tollak bokrétájára. Maria is követte a tekintetét. Halvány emlékeiben derengett, hogy valóban a többi klántagnak nem volt ilyen sűrű a tolldísze mint Robiné. Vagyis…

- A tollak mennyisége jelzi, hogy te vagy a klán vezetője? – lepődött meg Maria.

- Ez sokkal összetettebb dolog, mint ahogy ezt te gondolod Maria – felelte Robin az ujjai közt simogatva a viaszos tollhegyet és a finom vízhatlan hártyát. – A klánvezetőség nem születési előjog. Illetve nem csak az. Nem elég az, hogy az apám fia vagyok. Rátermettség is kell. Ha nem lennének vadász-sikereim sosem vehetném át a klán vezetését.



Maria megbűvölten hallgatta a fiút. S egyben szívdobogva is. El is felejtette, hogy választottja elsősorban vadász. Nem csak rablóvezér és útonálló. Az inkább rosszfiús kilengés volt részükről. De valójában Robin a fenyvesekben vadász volt. Fogalma sem volt milyen egy vadászat és hogyan zajlik, de kevés ismerete alapján is úgy ítélte meg, hogy meglehetősen veszélyes tevékenység. Robin talán mindennapi veszélyben van?

- Mond Robin a vadászatok igaz nem csak csapdaállításból állnak? – kérdezett rá gyanakvóan Maria.

- A csapdaállítás nem vadászat Maria. Az igazi vadászat több órás időtöltés és általában nagyon fárasztó is. Rengeteget kell menni, amíg egy vadat találunk, állandó figyelem és természetismeret, úgy kell ismerni az állatokat, mint magadat. S egy állat általában menekül, ha megneszeli, hogy vadásznak rá.

- És megölitek? – szeppent meg Maria ajkai elé kapva ujjait.

- Maria édes ártatlanságom, hát a vadászat erről szól! – szorította meg az ölében a lányt, ahogy könnyedén felnevetett.

- Ó de borzasztó! – sopánkodott Maria. – És…fegyvert is használtok?

- Magától értetődik, valahogy le kell lőni a vadat – felelte rá a maga természetességével Robin.

- Te is! – hördült fel Maria. Robin csak bólintott rá. Maria magába roskadva ült Robin ölében. Egy felől az állatokat sajnálta, másik oldalról viszont Robinért aggódott. Robin amint éles lőfegyverekkel vadászik, hiszen Maria is olvasott már vadászbalesetekről. S ettől halálra váltak remegett a fiú ölében. – És ez nem veszélyes?

- Nem lennék a fenyvesek legjobb vadásza, ha nem tudnék célozni Maria – nyugtatta meg Robin és visszaigazgatta a tollakat a többi közé. – A tollak egy-egy nemes és igazán nehezen becserkészhető madártól származnak. Amelyeket elejtettem, de egyben vadász-szimbólumok is. A legsikeresebben kivitelezett vadászatok, a legbátrabb vadásznak van a legtöbb ilyen tolla. A klánban ez jelzi, hogy a többiek fölött állok és vadászati tapasztalataim alapján az én szavam előbbre való bárki másénál. Egy vadászat kimenetele az én irányításom alatt zajlik. De tény, hogy mindezen érdemeimet nagyrészt annak köszönhetem, hogy az apám fia vagyok, az apám mellett nőttem fel és úgy ismerem az erdőt és a vadászat csínját ahogy a klán többi tagjának esélye sincs. Rátermettség és tapasztalat. De ez elvárás is Maria. Nekem kell a legjobban ismernem a saját erdőmet és nekem kell a legjobb vadásznak is lennem a saját erdőmben. Érted amit mondok? Ezt is várják el tőlem, és ezen elvárásoknak kell megfelelnem. Szégyen lenne, ha erre képtelen volnék. A tollak azt jelzik, hogy rangban a többiek felett állok, minden egyes toll kiérdemelt, egy különösen veszélyes vagy sikeres vadászati érdem fizikai megjelenése. Szimbólum és rangjelzés.

- Akkor te egy igen nagy vadász lehetsz Robin – állapította meg Maria s arckifejezésének komoly mégis félénk rezgései Robint megmosolyogtatták. Maria figyelmesen hallgatta a beszámolóját és látszott rajta, hogy szeretné megérteni őt. Megérteni azt, ami motiválja, ami az erdőhöz köti. Egy kicsit talán szeretett volna jobban belelátni Robin életébe és mindennapjaiba. S Robin kész volt megadni neki a válaszokat. Megnyílni a lány előtt. Úgy ahogy még egy nő előtt sem. Igen, Mariát szerette volna megismertetni a saját világával, a fenyvesekkel, úgy, ahogy még egy nővel sem tette. Maria más volt, mindenben más. És Maria tényleg érdeklődött az ő ügyei iránt. Pedig a lány éppen eléggé városi volt ahhoz, hogy érdektelen legyen az erdő és Robin dolgai felől. Most mégis rákérdezett. Mert tudni akarta, mert meg akarta ismerni.



De Robinnak be kellett látnia, hogy azt, amit Maria oly nagyon szeretne azt ő maga nem tudja megadni a lánynak. Robint akarta megismerni a maga közegében és a maga valójában. És ehhez csak egy kiskapu volt a tollak jelentése a vállán. Robin mélyet sóhajtott és fürkészte a lány komoly arcát. Maria feltűzött hajjal olyan tiszta, szép és komoly tudott lenni. Eléggé ahhoz hogy az érdeklődését komolyan is vegye. Márpedig Robin pontosan tudta, hogy ha igazán meg akarja ismerni, ahhoz nem elég, ha az erdőben látja. Nem a saját környezetében kell, hogy bemutatkozzon, hogy beavassa a lányt. S hogy ezáltal Maria is megismerje egy kicsit jobban őt és a klánt. Ehhez pedig az kell, hogy a klán is megismerje Mariát.



Robin felállt és megigazította csípőjén a nadrágja övét. Maria meglepődve meredt a fiúra, ahogy felállította. Robin tekintetében elszántság tükröződött. De ezt a fajta elszánt tekintetet még nem ismerte tőle. Robin szembogara alig volt kivehető a rájuk ereszkedő sötétségben. Maria bizonytalanul nézett fel a feléjük boruló égboltra, már feltűntek az első csillagok az égen. Rájuk ereszkedett az este. Haza kellene már mennie. De Robin mozdulatain egyáltalán nem az látszott, hogy kész a sötétben végigbotorkálni vele Holdszállásig. Pedig sötétedésre minden este hazakísérte a fiú. Igaz az utóbbi időben ez egyre inkább áttolódott az éjszakába. Az elválás egyre nehezebben ment, Robinnak nem akaródzott elengedni a lányt és Maria sem igazán vágyott vissza Holdszállás unalmas mindennapjaiba. Robinnal lenni sokkal izgalmasabb volt. S még nem is tudta, hogy milyen ajánlat vár ma rá.



Robin magában mindent végiggondolt, majd eltökélt arccal Mariára nézett. Csak a telihold fénye sütött rájuk, megvilágítva és ezüstös fénybe vonva arcvonásaikat.

- Nos? Kész vagy megismerni az erdei éjszakai életet? – nyújtotta a tenyerét Maria felé Robin.

Maria kitágult szemekkel, döbbenten nézett Robinra. Pontosan tudta, hogy milyen súlyú a kérdés és milyen súlyú lenne a visszautasítása. Robin felajánlotta neki, hogy megismerteti valamivel, amivel még soha senkit és amivel Maria még életében nem találkozott. Új és izgalmas ismeretekkel bővülhetne az élete Robin oldalán. De ez azt is jelenti, hogy ma éjszakára egyértelműen, végérvényesen kimarad otthonról. A döntése súlya több volt egy egyszerű igennél vagy nemnél. Ha igent mond, felejthetetlen éjszakának néz elébe, és Robin tudtára adja, hogy történjen bármi vele tart, és igenis meg akarja ismerni a fiút és mindazt, ami Robinnal jár, és otthon alapos fejmosást kap az éjszakai kimaradásért. Ha nemet mond, akkor Holdszálláson a nyugalmas, unott békés élet várja, de Robin talán eléggé megbántva érzi majd magát, hogy soha többet ne tegye fel ezt a kérdést. Robin ultimátumot nyújtott elé egy egyszerű, mégis kettejük kapcsolatában világrengető kérdéssel. És a döntés Marián volt. Vállalja Robint és az éjszakai ajánlatát, vagy lemond mindkettőről és ezzel valami csodálatos és különleges dologról is az életében.

Robin nem sürgette a válaszadással. Türelmesen, kinyújtott kézzel, de acélos keménységgel nézte a lányt, és arcvonásaiból semmilyen érzelmet nem lehetett leszűrni. A lány nem láthatta a hátának megfeszült izmait, ahogy pattanásig feszült idegekkel várta a lány válaszát. A kérdés feltétetett. De ezzel kész tények elé is állította a lányt. Vagy vele jön, vagy…talán itt véget ér a kapcsolatuk is, ha Maria nem találja érdekesnek az erdőt és fontosabb számára a biztonság Holdszálláson. Ugyanakkor valamit olyasmit ajánlott a lánynak, amit még tényleg senki másnak. Egy lányt visz a klán elé. S maga sem tudta, hogy miért határozott ilyen hirtelen erről és miért érezte ennyire magabiztosan azt, hogy jól döntött. Ismerje meg a klán Mariát ahogy Maria is a klánt. Ha igazán akarja. De ezzel kitárta Maria előtt a szívét, hogy beledöfje a tőrét. Mert ha Maria visszautasítja az invitálását az Robin életében is törés lesz. Az első és talán az egyetlen nő, akit a klán elé akart vinni: az Maria volt és lesz örökké. A kérdés, hogy elfogadja-e ezt az invitálást.



Komoran bámulták egymást. Anélkül, hogy egyetlen szót vagy érzelmet is mutattak volna kétségeikből és bizonytalanságaikból egymás felé. Mert Robin kérdése válaszút elé helyezte őket, Maria válasza pedig mintegy ítélet lebegett a fejük felett a kapcsolatukat illetően. S éppen ez volt a legmélyebb érzés közöttük, hogy mindketten tudták bármi is lesz a válasz, azzal közöttük is minden eldöntetett. Átérezték mindketten a jelentőségét a pillanatnak. Maria hatalmas levegőt vett, olyan mélyet, mely tele volt a fekete erdő minden fenyőjének illatával, és melybe minden gondot és minden bajt szeretett volna felszippantani, hogy aztán hosszan kifújva el is fújhassa őket kettejüktől, s szóra nyitotta ajkait.

- Igen, Robin. Kész vagyok megismerni, az éjszakai életet itt az erdőben – mondta ki tisztán csengő komoly hangján Maria, s apró kezét Robin széles tenyerébe helyezte.