Szerelem és más dolgok

Amikor hazaérek ismét pályázatokat figyelek. Kinéztem egy Építőipari nívódíjat, amit szeretnék megpályázni, de Liam beleegyezése nélkül nem lehet pályáznom. Az ő cége, még ha én is terveztem. Itt a Tóvédik Nemzeti Parkban az egyi kilátó az én érdemem. A pazar kilátáshoz három túristaútvonal is vezet. S igazán azért érzem ezt az egyik legjobb munkámnak, mert egy ilyen kilátótoronyban érvényesül a legjobban az én stílusom. Vagyis ahogy haladunk felfelé, körben a falépcsőkön a csigavonalban, úgy tárul ki előttünk a panoráma. Az egész a DeNoir erdő fájából épült és nagyon ügyeltem arra, hogy megfeleljen minden az időjárási viszonyoknak és sokáig ne szoruljon felújításra. Fenyőfából készült faszerkezet és rozsdamentes acél. A kilátó amúgy látványelemként is nagyon szépen néz ki a távolból. Bizonyára elfogódott vagyok, de az egyik legjobb munkámnak tartom. Tájépítészetileg egy csillagos ötös. Egy A+ és nagyon meg akarom mérettetni ezt a kilátómat.

Nem mintha én magam nagy túrázó lennék, mert ezerszer inkább közlekedem autóval. Gyorsabb, kényelmesebb és a kocsiban nem lehet megázni. De ettől függetlenül szeretem a szép tájakat.

Ismét végiggörgetem a pályázati anyagot és úgy döntök, hogy kitöltöm és úgy átdobom Liamnak.

MUNKA HELYE: Tóvidék Nemzeti Park

TERV: Alex Goodwin

Csörög a telefonom. Már megint Angela az.

• Szia Hugi! Mizu?
• Már megint csöpög a csap - jelenti be.
• A konyhában?
• Igen. Az egész szekrény rothadt faszagú. Undorító!
• Alul csöpög?
• Igen! Már a múltkor is mondtam!
• Mikor a múltkor?
• Még Skócia előtt!
• Angela nem tartok mindent fejben.
• Jó, de akkor feljössz megcsinálni?
• Ma?
• Hát jó lenne.
• Miért nem teszel alá egy vödröt, a héten úgyis megyek Manchasterbe.
• Miért nem laksz itt?
• Mert Kendal közelebb van Liamhez, már mondtam.
• Ez hülyeség!
• Angie! Heti négy nap Liamnél vagyok nincs kedvem Manchesterből kivezetni a tengerig. Totál szívás!
• Akkor meg gyere csináld meg, három hete folyik, ázott szagú az egész lakás!
• Hát most mást csinálok éppen…
• Van teám! Igazi, Indiából! mire ideérsz megcsinálom - sóhajtok egyet.
• Jól van másfél óra és ott vagyok - bosszankodva kinyomom és töltöm tovább a sorokat a pályázati anyaghoz. Elég sok adatot és anyagot bekérnek, még az építés fázisairól is. Nem csak a terveket,  a helyszíni felvételeket is. Átdobom Liamnak és csak egy pulóvert veszek és cipőt, s a jaguárba ülök. Már szürkület van.  Rengeteget vezetek éjszaka. Néha szoktam figyelni a körülöttem lévő kocsikat, meg hogy kik ülnek benne. Hova tarthatnak. Nőket, lányokat, párokat, házastársakat, gyerekeket. Ma is punnyadósan vezetek. Túl fáradt vagyok.

Mire felérek a húgomhoz már este nyolc. Angela cicás mamuszban, cicaharisnyában és egy hosszú pólóban fogad, amin egy kontúr női arc van, csak szemek ,állvonal, száj és orr. Kontúrrajz. A bögrém a kezében gőzölög. Hoztam felszerelést is, bár tartok egy kis barkácskészletet Angelánál is, mert sosem lehet tudni. Angela mindent kipakolt a mosogató alatti szekrényből és felmosott, még egy szivacsot is oda rakott, hogy ne a járólapon térdeljek. Szétszedem az egész csövet, s leengedem belőle a vizet. Derékig eltűnök a mosogatószekrényben.

• Keresned kéne már valami pasast, aki megcsinálja neked ezeket és nem engem hivogatsz - jól gondoltam, a tömítés ment szét. Kicserélem a gumigyűrűt és elkezdem az egész csaptelepet újra összerakni.
• Ha ez ilyen egyszerű volna. Már te is házas lennél - Angela szája szélét csipkedi.
• Hát jah.
• Mi a helyzet azzal a jogászcsajszival?
• Nem igazán tudom belőni, hogy hányadán is állunk - meghúzom jó erősen, hogy ne engedjen el. - Nyisd meg a csapot! - Angela megnyitja én meg tapogatom a csövet, hogy szivárog-e még. De a cső száraz marad. - Jó, elzárhatod. Kész vagyok!
• Szuper! Kösz - feltornázom magam és kezetmosok a mosogatónál. - Miért vagyunk mi ilyen szerencsétlenek a szerelemben? - kérdezi Angela.
• Fogalmam sincs - törölgetem a konyharuhába a kezem, s átveszem Angelától a bögrét és belekortyolok a teába.
• Alex, én megállapítottam: a mi családunk nem szerencsés a szerelemben. Nézd meg anyáékat!
• Mit nézzek rajtuk, egy percig sem voltak együtt boldogak. Fogalmam sincs miért húzták addig a válást. Annyi veszekedést én még életemben nem láttam. Már elegem volt az otthonlétből, mert mindig azt a szenvedést kellett néznem és hallgatnom.
• Hát ezt mondom, ők is boldogtalan szerelmesek voltak. Még most is azok. Elváltak, de igazán nem találták meg a szerelmet - rántja meg a vállát Angela. - A mi családunkban senki sem boldog. Nem találjuk meg a párunkat ez van.
• Pfh, figyu tettél bele valami erőset is, - tartom felé a bögrémet.-  mert ha ilyen hangulatban vezetek haza, biztos inkább feltekeredek az első fára - kortyolgatom a teát, s a bögre felett a húgomat nézem. Alapvetően tényleg nem értem mi bajuk a pasiknak vele. Angela lendületes, kreatív csaj. Nem azért mert a tesóm, de annyira tényleg nem ronda. Persze szőkíti a haját, de alapvetően ő szőke, mint én, csak inkább ez a szőkésbarna, amit ő olyan semmilyen színnek nevez.  Nem azért festi magát, mert annyira kell, hanem mert nélküle kicsit vértelen, pl, normálisan a szempillái sem látszanának, mert szőke.  Ugyanolyan kék szemünk van. Már ő is harminckét éves. Basszus! Véletlen sem említem neki, de harminc felett elkezdett nagyon szélesedni a csípője. Deréktájon kezd olyan lenni, mint anyám. Pedig nem is szült. Úgy látszik genetikailag bele van kódolva, hogy úgy fessen mint az anyám. - Nem tudom Angela. Biztos a gimiben csesztük el. Nem stoppoltunk le magunknak valakit. Még akkor is ha csak középszerű volt.
• Ja. Lehet. Ott kellett volna észnél lenni. helyébe mi történt? Vártunk, újra és újra. Alex. Engem mindenki dobott. Miért dobnak a pasik?
• Nem tudom. Engem is dobnak a nők. Látod.
• Még mindig Vanessa?
• Hát… nem tudom. Tényleg nagyon… nagyon bejött nekem Vanessa. De hát… ő Liamot választotta. Én voltam a tanúja az esküvőn. Ezek után valahogy...
• Gáz érzés lehetett.
• Jah… mintha kést forgattak volna a mellkasomban, de hát.. annak tényleg örülök, ha boldogok együtt.
• Csináltam rólatok is képet az esküvőn. Ha akarod odaadom.
• Nem, láttam, de… inkább ne. Mert belefojtom magam a ház előtti tóba - Angela is teázik. Ha ketten együtt teázunk az mindig… az mindig az otthoni ötórai teázást juttatja eszünkbe. Anyám mindig vett egy doboz teasüteményt hozzá és teáztunk. Próbáltuk elhitetni magunkkal, hogy minden rendben van a családunkban. Aztán anyám könnyei a teájába csöpögtek. Mi meg Angelával némán meredtünk az aranysárga forró italba. A tea maradt meg egyedül a családból.
• Tudod…. amikor megtudtam, hogy Liam és Vanessa összejöttek… ki akartam lépni a cégből.
• Tényleg?
• Aha… mert… úgy voltam vele,... hogy én ezt nem fogom bírni. Nem fogom végignézni. Nem akarok mások házasságának a szemtanúja lenni .Érted. Mint otthon. Ahogy végignéztük a szüleink boldog és boldogtalan perceit.
• S mégis maradtál.
• Mert Vanessa marasztalt - mély levegőt vettem és a konyhapultnak dőltem. A bögrével a kezemben. - Mindig azt hittem, hogy majd megérzem, hogy ki az igazi. Hogy majd tudni fogom. De valószínűleg hülyén állok minden csajhoz, mert vagy komolytalannak vesznek, vagy… nem is tudom… leszarnak - Angela már megint kezdi, elkattintott egy képet. - Angela!
• Bocs, de ez is állati jó Alex-kép - mosolyog rám Angela, és megmutatja a felvételt. Barnított képet csinált, régies hatású és nagyon elgondolkodó. Tényleg jó kép lett. - Az én helyes bátyám! Egy bögre teával - kacsint rám. - Tedd fel profilképnek.
• Angela! Ne fárassz!
• Mindegy, azért előhívom - rántja meg a vállát.
• Lassan megyek - teszem le a bögrét a pultra.
• Jól van. Kösz, hogy mégis felugrottál.
• De jöttem volna a héten.
• Alex. Ha Manchesterben vagy mindig Nicole-programod van. Utána meg rohansz haza.
• Hát talán mert valamikor aludni is szeretnék - húzom a cipőmet.
• Kérd meg a kezét!
• Kinek?
• Hát ennek a Nicole-nak.
• Nem is tudom, Nicole olyan...nem tudom.
• Még mindig a nagy őre vársz? Alex… lassan már mindenki házas, ha nem mindenki. Egy próbát megér nem?
• Majd elgondolkodom rajta… alkalomadtán. Lehet… nem nekem való a házasság. Hiszen…. még csak jó követendő példa sincs előttem. Nézd meg anyát és apát!
• Én már bárkinek igent mondanék… csak senki se kéri meg a kezem.
• Jó éjt Angela! - nyitom ki az ajtót.
• Vezess óvatosan - int rám Angela. Inkább nem is nézem az órát, mert csak felhúzom magam. Nagyon rosszul szervezem az életemet. Ezt érzem. Nagyon sok a fölös kör, nagyon sok idő megy és megy és nem tudom megállítani. Még csak a közelébe se kerültem annak, hogy legyen egy igazán normális kapcsolatom. Volt egy három éves... távkapcsolatom, az… majdnem lehetett volna valami. Még ott a gimi után közvetlenül. De valahogy elmentünk egymás mellett. Utána bejött a cégalapítás. a karrier, a tervek, az utazások. Valahogy nem tudtam rendberakni a magánéletem. Próbáltam arra fogni, hogy azért, mert túl sokat vagyok úton. De Angela sem talált párt, pedig ő egy helyben van. Manchesterben. Lehet igaza van a húgomnak. Az én családom nem szerencsés a szerelemben.

Az egyetemen káosz van. Délelőtt volt egy értekezlet. Állítólag az egyik mosdóban drogot árült valami hülyegyerek. Istenem nem bírom ezeket a pedagógiai nevelő programokat. Én építész vagyok, nem szeretek lelki-nevelő dolgokkal foglalkozni. Csak hát kiadták felső utasításra, hogy beszélni kell róla, mert ez rontja az egyetem hírét. Na most ezen vekeng az egész tanszék. Hogy ezek, hogy ráérnek? A tetőtérben egy szobában vagyok a dohányos Sean-nal. Ő is építész amúgy, itt Manchasterben. Az ablakon kihajolva szokott dohányozni, mert lusta lemászni innen a tetőtérből az egyetem elé. Most is az ablakban szívja és közben háborog.

• Most komolyan egész Statika órát ezzel kell töltenem, hogy itt drogoznak? - morogja.
• én sem értem. Annyira sötétek épszerből is, hogy tavaly két üveg whiskyt nyomtam le, mire kijavítottam a dogákat annyira felhúzott. S most egy csomó időt erről beszéljek el az óráról. Nem értem - Az egyetemi rendszerbe belépve megnézem a rendszerüzeneteket.
• Láttad az új francia tanárnőt? - sandít rám az ablakból benézve.
• Aham, jó bige - kattintgatok mint az őrült. Egy hét alatt jön vagy száz rendszerüzenet minden hülyeségről. Istenem ezek itt az egyetemen.
• Most jön - fújja ki a füstöt az ablakon.
• Engedj oda! - felállok és kinézek a nőre. még fentről is állati dudái vannak és mély dekoltázsa.
• Jó a rálátás mi? - röhögi Sean.
• Pszt! Meghallja te hülye - bököm a könyököm az oldalába. Kontyba fogja a haját a csajszi és néhány szőke tincs kihullik belőle, és lila keretes szemüvege van.
• Olyan mint egy szexi titkárnő egy hard core pornóból - szippantgatja a cigijét Sean.
• Jah, keress rá hátha fent van valami rövidfilmje - vigyorgok rá.
• Tudod mit? szívesen gyakorolnám vele a franciát?
• Az egyetem óta nem volt franciaórám - a telefonomból kiírom az egyetemistáknak kinézett építészpályázatokat egy lapra, mert aztán mindig elfelejtem. Egy bőrkötéses jegyzetfüzettel rohangálok mindig az egyetemen, ebben próbálom az egyetemi életemet rendszerezni. Ezt nem szoktam hazavinni, mert tuti otthonhagynám. Ez mindig csak itt jön megy velem.
• Jaj hát én se igeragozást akarnék vele biflázni. Érted - vihogja.
• Értem, de akkor se mennék franciára még egyszer - összecsapom a jegyzetfüzetem.
• Van egy jó válogatás dvd-m filmes pornójelenetekből összevágva. Érdekel?
• Amerikai?
• Aham. Persze. ott kint egy csomó filmet forgatnak, mind éles szex. Sima filmek szexjelenettel, de súrolják a pornót. Egész jók. Ezeket Európába nem hozzák.
• Ok, hagyd az asztalomon. Na megyek. Épszer három… szörnyen gyenge ez az évfolyam - húzom el a számat. Miközben a titkárnőnél felveszem a kulcsokat azon merengek, mit kellene mondanom példaértéküleg a drogfogyasztásról? Nem tanultam pedagógusnak szóval nem igazán asztalom a lelkizés. meg a nevelés sem. De utálom az ilyen hülye feladatokat! Ezeken rágom magam a folyosón, amikor nekiütközök valakinek. A szőke hajú csaj az a csoportból.
• Pardon. Elnézést! Nagyon megütöttem? - érintem meg futólag a lány karját.
• jó napot Tanár úr, nem nem történt semmi - rámmosolyog. Egyenletesek a fogai a vörös ajkai mögött és ahogy a hajfonatát babrálja látom, hogy már megint vörösek a körmei. Istenem! Beengedem a lányokat aztán én lépek a terembe a kulcsot a jegyzetfüzetet az asztalra dobom, miközben a gépet kapcsolom be és hangolom össze a projektorral emailem jön. A zsebemből kihalászom a telefont. Liam valami konstrukciós papírokat keres rajtam. Azt se tudom hol áll a fejem basszus! A slusszkulcsomról leveszem a pendrive-omat és sieve nyitom meg a diasort.
• Jó napot! Mindenki itt van? - nézek fel futólag. Amúgy hülye kérdés, mert előadás, szóval nem is kell mindenkinek itt lennie. Mindegy. Fölös körök ezek is. Ja várjunk drogtéma van! - hát… öööö… bizonyára tudják, hogy… történt egy kis… khm… incidens az egyetemen…
• Hogy bedrogoztak egy csajt és aztán egy páran alaposan megrakták?, ja hallottuk - Matt szólt be. Húha, kezdenek érdekes részletek szárnyra kapni?
• Mert Matt maga is köztük volt? - emelem meg a szemöldököm.  Utálom amikor barom pletykák terjengenek ostobaságokról. A srác elvörösödik. - Én úgy tudom, hogy csak dílerkedtek - - hülye diasor szét kellene szednem ezeket is, mert nem tudom, hogy hol jártunk. Fel kellene a diasorszámot, hogy hol hagytam abba, azt is írnom a jegyzetfüzetbe a dátumhoz, igen ez jó ötlet. Sietve kinyitom a patentot,  a bőrkötésből kihullanak a papírfecnijeim. Mindet visszatuszkolom a bőrkötéses fülbe. - Szóval… az egyetemi khm…. szabályzat szerint az egyetemen tilos tudatmódosító szerek… khm… fogyasztása. Felfüggesztéssel is járhat, de biztos, hogy fegyelmi bizottság elé kerül az ügy… a honlapon amúgy elérhető az egyetemi etikai szabályzat - elnyomok egy ásítást, istenem levegőtlen a terem. Az ablakhoz lépve megnyitom a vetítővászon melletti ablakot. Hajnal egyig pályázatokat kerestem, ma meg ki kellene találnom, hogy kiket válasszak ki a versenyeztetésre az egyetemi hallgatóim közül. Sajnos épszer háromból senki sem üti a mércét, de talán a tájépítész csoportomban van egy-két srác, akik alkalmasak lennének egy versenyre.  
• Tanár úr drogozott már? - Stefi a haját fonogatja. Fürgén járnak vörösre lakkozott körmei.
• Nem emlékszem, hogy feljogosítottam volna magánjellegű kérdések feltételére Miss Brooks - nézek a lányra metszőn. Stefi megnyalja az ajkát és elnéz.
• Csak azért csinálták, mert belőve sokkal jobb a szex. poén volt. Valaki köpött, és most az egészet felfújták - szól be Chris a sarokból. Fúh kezd melegem lenni ettől a témától. Leveszem a zakómat és a tarkómat dörzsölöm. Mit mondjak ezeknek a kis lökötteknek?
• Véleményem szerint a szex önmagában is jó dolog. Higgyék el nekem! A szex jó! Nem kell hozzá sem alkohol, sem drog - zavart nevetéssel fogadják a kijelentést. A lányok még el is pirulnak. - Az ügyben nem azzal van a gond, hogy szexeltek, vagy drogoztak. Felnőttek, azt csinálnak amit akarnak, úgy ahogy akarják, de ne az egyetem területén. Magyarán oktatási intézményben nincs szex és nincs drogozás. Ide nem azért jár senki. Ide azért jönnek, hogy tanuljanak, úgyhogy folytassuk is a zsaluzott ablakelemekkel…