Az utolsó dal?

Amber

Mivel orvoshoz és ultrahangra is Manchasterbe megyek, ezért mindig úgy időzítek, hogy Cherryvel is találkozzunk. Bevásárlás után mindig náluk tanyázunk. Cherryék nappaliját imádom. Mert látni Manchastert és ezért mindig az ablakban lógok. Most is. Cherry lelkes, berendezte a gyerekszobát. Készülődik. Igazi kis fészekrakó. Alan nincs itthon. Mint általában.

• Van kedved nosztalgiázni? - kérdezi Cherry és a kanapéra ül.  Egy doboz van nála és ahogy leülök mellé látom, hogy gimis képek vannak benne.
• Hú ez tök jó! - beletúrok és egy marékkal kiveszek. Nagyon sok képen vagyok én és Cherry.
• Istenem, soha többet nem lesz ilyen alakom - nyögi Cherry.
• Ja, nekem se. - nézem azt a nagyon vékony lányt, feketében.
• Nézd itt a tablóképünk - megnézzük a képeket. Mind a négyünket. - Milyen helyesek voltak! Andrew és Alan is!
• Most is helyesek - tiltakozik Cherry. Van néhány koncertképe is Cherrynek.  Aztán egy fotósorozat, ahogy Drew-val táncolok.  - Neked honnan van ilyened?
• Hát csináltam, csak kicsit pixelesek - nézi Cherry is.
• Milyen fiatalok voltunk, csupa tűz és láng…
• Ja, de nézd a jó oldalát most már nem csak feketében vagy - egy sötétkék pulóver van rajtam.
• Drew - ingatom a fejem. - Te Cherry, szerintem neked lányod lesz. És akkor az én fiam elveheti feleségül a te lányodat és akkor rokonságba kerülünk.
• Ühüm szép tervek - bólogat Cherry. - Jó lenne!
• Nézd itt van Britannie! - mutatja Cherry.
• Hú tényleg, már el is felejtettem. Mi lett vele?
• Hát nem lett Liam de Noir felesége az fix. Kiment Amerikába, valami pasassal él. Bankár a srác szóval…
• Hát Britannie mindig tudta hova tegye magát - legyintek.
• Elkérhetek egy táncolósat emlékbe?
• Persze - rezeg a mobilom.
• Drew az - nyomom ki. Mennem kell. Lejutok a kocsihoz és bezökkenek az anyósülésre.
• Na? Még mindig fütyis?
• Ja, még mindig van fütyije!
• Szuper! - vigyorog rám Drew. - tessék egyél! - egy szendvicset tesz az ölembe és én nekiállok majszolni.
• Nézd mit szereztem! egy kép a táncunkról - mutatom neki, miközben hazafelé tartunk.
• Ez az amelyik után szexeltünk?
• Drew mindegyik után szexeltünk - nevetek fel.
• Jah, hát ezért mondtam ezt. Tudtam, hogy így nem lövök mellé - nevet Drew.
• Te Drew!?
• Igen?
• Írj nekem egy dalt!
• Amber tíz éve nem szereztem dalt.
• De ha akarnál tudnál. Vagy nem?
• Fogalmam sincs ezen nem gondolkodtam.
• Ez nem ér! Te engem festésre edzessz, de te nem akarsz zenét szerezni.
• Na jó, ha elkészülsz egy képpel, akkor szerzek valamit - néz rám Drew. - Meg ahhoz nekem benyomások kellenek, mint a zöld tea téma. Egyébként, már nem érzem rajtad - jegyzi meg homlokráncolva.
• Igen, mert most nem használok parfümöt, tudod a baba miatt.

Drew

Már megint faragok. Most egy Kakast szeretnék az előtérbe, mondjuk a bejárat közelébe valahova. Már a törzs nagy részét kihámoztam a fatömbből, amikor Amber megáll a nappali szélén. A haja összefogva. S nincs rajta festék. A napok nagy részét itt tölti a faházban. A nagy változatosság, ha Manchasterbe megyünk. Felnézek rá.

• Régen jártál a műteremben - jegyzi meg.
• S engedélyezed a belépésemet? - kérdezem érdeklődve.
• Persze. Ha van kedved - Félreteszem a faragókést és a fát és megindulok Amber után az emeletre. A műterem ajtaja nyitva van, és a szórt fényben több vászon is áll a fal mellett. Azt hiszem egy témát járnak körül a festmények. A fenyvesek, a hold, a tenger. Legalábbis ez a benyomásom, mert zöld, sárga és kék az alapszín.
• Nos, mi a véleményed?
• Tetszik - biccentek rá. S rengeteg elképzelésem van vele, de Ambernek egyelőre nem árulom el. Helyette magamhoz húzom és megcsókolom. - Boldog vagyok, hogy újra festesz!

Az irodámban ülök, de Amberre gondolok. Annyira tudom, hogy mi az ami hiányzik már hónapok óta a kapcsolatunkból. Valami, amire mindig is épültünk mi ketten. De olyan nehéz ezt megragadni. Merengve nézek magam elé, aztán… körvonalazódik a fejemben, hogy mit szeretnék. Kiveszem a zsebemből a telefonom és a gyorstárcsázóból kikeresem Alan számát.

• Mi a szitu? - szól bele.
• Otthon vagy?
• Nem. Liverpoolban.
• Remek. Lenne egy tervem.
• Mond!
• Össze kellene hozni újra a régi bandát.
• A zenekart?
• Aham. De a lányok ne tudjanak róla.
• Pénteken itthonról dolgozom, gyere át! Cherry hazament a szüleihez.
• Oké

Pénteken Alannal sörözünk a nappaliban. Alan ebédszünetre állította magát, bár már ő is úgy van vele, hogy péntek délután van. Bekapcsolva hagyja a gépét, ha a cégtől ráírnának lássa. Így a laptopja ott van a dohányzóasztalon előttünk.

• Szóval… annyira gáz otthon a helyzet, hogy egy számmal kell leszedned a bugyit Amberről?  érdeklődik Alan a sört iszogatva.
• Nem ezt mondtam.
• Figyu. Én is egy terhes nővel élek együtt. Alan, most ne nyúlj hozzám, ne, ott mégse, nagyon érzékeny… nem meggondoltam nem is akarom már… amúgy is alig tudok mozogni… és kényelmetlen is… meg fura… - Alan nagyot húz az üvegből. - Szóval? az mellett hogy te vagy a legutálatosabb férfi a világon mivel akarsz még hitegetni?
• Látom vágod a szitut.
• Ja, vágom.
• Gondoltam jót tenne úgy érzelmileg a kapcsolatunknak, ha tényleg neki írnék, egy dalt… - Alanra sandítok. - … na meg Amber megkért, hogy írjak neki egy dalt!
• Aham… - Alan olyan lassan bólint, hogy úgy érzem nem fog belemenni. - Jó... felhívom Leót,  ő állandóan otthonról dolgozik, itt Manchasterben van egyedül ő van helyben szóval, talán őt kellene kipuhatolnunk, hogy hol tudnánk összepróbálni a dolgot illetve azt hiszem neki külvárosi garázsa van és még megvan a dobszerkója.
• Az frankó!
• Az… de cserébe Cherrynek is írunk egy dalt.
• Nem téma, megoldjuk - biccentek rá. - Tudod mit?...kezdjük veletek. Megírjuk a szöveget. - felütöm a telefonom  kikeresem a jegyzeteket és beírok néhány szót.
• mi az?
• Három dologra fogjuk fűzni, a vörös, mint szín, a naplemente mint napszak és…
• és a szex… - biccent rá Alan. - Jó lesz.
• Én az esküvőtökre gondoltam, hajókürt és igen és csillagok, meg tenger és naplemente…
• plusz tömény szex. Tutira ott ejtettem teherbe annyit kufircoltunk - rázza Alan a fejét.
• ugyan már! Volt rá egy két hetes nászutad egy hajón, bezárva egy kabinba. Nem nagy dolog - nézek rá oldalt.
• Akkor se nézd le a teljesítményem. A két gyerek közt másfél hónap ha lesz és tulajdonképpen mi összességében gyorsabbak voltunk.
• Nem tudtam, hogy versenyzünk.
• Hát én sem, de most már úgy látszik belőttük mindketten a gólt - vihogja Alan.
• Akkora barom vagy - röhögöm és  felállok, hogy a gitáromat kivegyem a tokból. Átpengetem a húrokat és kicsit állítgatom a feszességet.

Amber

Ahogy telnek a hetek egyre kevésbé tudok mocorogni. A végén már csak azon a vörösmarha bőrkanapén heverészek naphosszat, amit én ajánlottam Drewnak és olvasok. Egy szombati napon Drew ebéd után megjegyzi:

• Öltözz fel elegánsan, elviszlek valahova.
• Hova? Fáradt vagyok - lerogyok a kanapéra és csak bámulok magam elé.
• Ne lustulj be! Jó lesz ígérem! - húz fel Drew.
• Semmi elegánsam nincsen - tiltakozom.
• Akkor vegyél fel feketét. Az biztos van - mintha egy kis humor ütné fel a fejét Drew régi énjéből.
• Vigyázz mert majd lesz még erőm visszavágni! - mondom fáradtan de eleget teszek a kérésének és átöltözöm. Drew besegít a kocsiba és a vár elé hajt. A bejáratnál egy plakát van, amin elkapom a szöveget: Amber Moon kiállításmegnyitó.
• Drew!
• Majd bent, majd bent! - tol maga előtt Drew. Átrendezték a könyvtárszobát és ahogy belépek, látom, hogy a falakon az én képeim vannak. Drew csak rámkacsint és Marianne a vár igazgatónője kezdi el a beszédet, Drew intésére. Drew odahúz a nővére mellé és én nem értem mi történik itt. Alan és Cherry is itt vannak az első sorban. Rájuk nézek és ők mosolyognak rám. Marianne beszél a fenyvesekről, a völgyről, mint szülőföldemről, ami mindannyiunk szülőföldje, a De Noirokról és a képekről is. Ő lép oda elsőként és kezet fog velem.
• Gratulálok Amber! nagyon jók lettek a képek. Szeretnék egy megrendelést leadni majd a reneszánsz éttermünkbe is néhány faliképre gondoltunk és igazság szerint az irodámba illene már egy festmény a várról. és oda a folyosószakaszra is. Ha majd lesz energiád. Megbeszéljük még a részleteket!  - olyan sokat beszél és olyan meghökkentően, hogy észre sem veszem mi zajlik a háttérben. Fizetett megrendelőm lesz. S tudom, hogy íme utolért a deNoirság. Mert majd Marianne irodájában látni fogják a festményeket és egyszerre csak a megrendelők egymásnak fogják ajánlani a képeimet. S további megrendelésekre is festhetek. Hát ilyenek ezek a de Noirok. S egyszerre nagyon szerelmes vagyok a férjembe, mert Drew mindig támogatta, hogy fessek. Még a gimiben is valahol. Többen odajönnek gratulálni a jelenlevők közül. Teljesen elvarázsolódtam, s egyszer csak egy rekedt búgó férfihang hallatszik mögöttem kihangosítva. Sikítani tudnék! Drew hangja az.
• A kiállításra készültünk egy dallal a feleségemnek, úgyhogy, Amber ez neked szól - Drew áll a mikrofonnál és rámkacsint.Az alacsony könyvespolcok mögötti emelvényt eddig észre sem vettem. Drew nyakában már gitár van és Alan aki eddig Cherry mellett állt, most elővarázsol a polcok mögül egy gitárt és Leo már ott ül hátul a függönyöknél a dobok mögött. Alan átbillenti a mélynyomót és egy teljesen új számba kezdenek.
• Te tudtál erről? - kérdezem Cherryt, ahogy megragadom.
• Nem! - kiáltja vissza Cherry. Egymás kezeit markoljuk izgalmunkban. - Alan dugdosta a gitárját a csomagtartóban és nem értettem, miért hozza fel, de fogalmam se volt róla, hogy ez lesz! - visítja. A dal beteljesült szerelemről szól, és egy hollófekete hajú lányról, és kék szemekről, amik elhozták a szerelmet. Drew kiénekli az eléggé egyértelműen előrehaladott állapotomat is, sőt azt is, hogy ahogy a holdnak három fázisa van, úgy háromszor volt úgy, hogy azt hittük teherbe ejtett, de most már bizonyos, hogy sikerült. Mert itt állok előtte, oly gömbölyűn, mint a telihold. És én kivörösödve állok és hallgatom a rekedtes hangját és a basszusgitárok akkordjait. Drew végig rámnéz és becsületére legyen mondva teljesen komolyan énekel. Úgy mint régen. A dal sokkal kiforrottabb mint a régi dalaik.  Mindazok mellett, hogy nagyon mocskos a szövege. S elég merész utalások vannak benne a szexre. Mégis több benne a mély érzelmiség és a filozófia is. Ez már egy felnőtt szám. Cherry karol át. El is feledkeztem róla, másodpercek óta csak ledermedve állok és bámulom a zenekart és nem akarom elhinni, hogy itt vannak együtt mind a hárman egy teljesen új számmal. Meg kellett írni, a szöveget, a dalt, hangszerre vinni és összepróbálni. Mikor? Nyilván Manchasterben gyakoroltak, hiszen mind máshol dolgoznak. Én meg észre sem vettem, hiszen már nem jártam a vállalathoz. Drew elment reggel és valószínűleg ezen dolgoztak. És potyognak a könnyeim. Mert én azt kértem írjon nekem egy dalt, szerezzen újra dalt. Mert én abba a Drew-ba lettem szerelmes.
• Ez a dal a tiéd - vigyorog rám Cherry. A szám után azonban nem fejezik be, Leo tovább veri a taktust, csak ritmust vált és a fiúk új gitárdallamokkal egy másik dalba kezdenek. A szöveg szerint  vörös a hajad mint a naplemente, melyben örökre enyém lettél, ez biztos, hogy kihallom, mert Cherry visítva szorongatja a kezemet és a fülem enyhén bedugul.
• Ez viszont a te dalod! - kiáltom neki és könnyes szemekkel egymásba kapaszkodunk. Az első sorban vagyunk, úgy mint egy koncertjükön sem. Még mindig nagyon jók együtt. Még egy számot játszanak és a zöldtea témával zárják.  A zöldtea dallam, ami mindannyiunknak olyan sokat jelentett.
• Állítólag összehoznak egy lemezt - áll meg mellettünk Marianne.
• Nem.
• De igen, én úgy hallottam itt a próba alatt - bólogat és ránk mosolyog mielőtt ellép. Cherryvel összenézünk és visítani kezdünk. Mégiscsak egy-egy rockzenész a férjünk. Drew felé nézek, aki a dalt nekem énekli. Megkértem, hogy írjon nekem egy dalt. S írt. Újra. Ahogy én is újra festettem. Nem véletlen, hogy egyszerre rendezte a kiállítással a szám bemutatását. Azt hiszem mégiscsak értelmet nyert minden, mert nekem pont egy De Noirba kellett beleszeretnem. Az utolsó gitárakkordok még visszhangoznak a teremben, amikor Drew a mikrofonhoz lép és belelihegi:

• Amber...Cherry!... köszönjük… és szeretünk titeket!