Az Építészkongresszus

Az egyetemen megy tovább az élet. Péntekenként egész Manchester bebasz. Beismerem még én is. A Jaguárt leteszem Angelánál és Seannal iszogatunk. Egyetemváros. A környék legnagyobb egyetemevárosa. Úgyhogy nem meglepő ha minden péntek egy buli. Az egész város vagy belövi magát vagy részegre issza magát. Az igazság az, hogy undorítóak valahol ezek a diáklányok, akik ízléstelenül öltöznek és hulla részegre isszák magukat, és úgy kúrnak, hogy önmagukról se tudnak.

• Nézd ott van az a barna csaj. Akivel a szőke barátkozott.
• Csak egymáshoz buktak. Nem voltak szerintem barátnők - legyintek.
• Akkor nem gond, ha rányomulok? - vigyorog Sean.
• Felőlem - rántok vállat. Sean nézi a többi csajt is, mind totálisan be vannak állva. Valahogy...Stefi nem volt ilyen. Alig láttam inni. Akkor is meg tudott állni egy szint után. Nem lett hányingerkeltően elázott. A franciatanárnő egy műegyetemista sráccal rázza. Nagyon összemelegedtek.
• Tudod mi a statisztika? A fél  ország leányanyákból áll. Mert így tudnak lelépni otthonról. Kapnak szociális lakást.
• Komoly?
• Aham, a napokban olvastam, hogy a kistelepülések tele vannak szociális segélyeken élő leányanyákkal, akik gimi után rögtön teherbe esnek, hogy megszabaduljanak a szüleiktől.
• Durva.
• Érted? Se kapcsolat, se apja a gyereknek. Csak egy csomó zabigyerek.
• A vidék kezd nagyon leépülni - biccentek.
• De nézd meg ezeket a csajokat. Szerintem ma este  valakivel mind összefekszik. S nem is érdekli őket, hogy kivel, hogy védekeznek-e, csak szexelnek. A saját hányásukban dugják meg őket.
• A hanyatló nyugat - húzom el a számat.
• Már kicsit kezdem én is megunni ezeket a kiscsajokat.
• Meg már telített a céged is  - röhögök rá.
• Hát az a másik. Mind drogos hülyegyerek - néz végig az évfolyamokon.

Az irodában is nagyon mélypontomat élem. Bemegyek, de már egyre kedvetlenebb vagyok. Vanessa rossz passzban van, ingerlékeny, a semmiből kirohan a mosdóba, nem kávézhat és diétán van, és ettől teljesen ki van borulva. Liam ezerrel dolgozik és ezért ő is ideges. Sok az elmaradása és ettől mindig feszült lesz. A szerkesztő előtt ülök és rajzolok és rajzolok.

• Nincs könyvelőnk - vakkantja Liam.
• Tudom.
• Nincs jogászunk - morogja Liam.
• Tudom.
• Jó csak gyűlnek az anyagok és egy halom papír vár - bök a háta mögé Liam egy dobozban gyűjti a könyvelésre váró adatokat.
• Bocs.
• Ja te ennyivel lezavarod. Igaz te kúrsz össze-vissza, mert persze neked is a céges könyvelőre kellett rástartolnod. Figyu most már csak pasikat fogok megbízni baszd meg! - Liam felnéz rám és sötét a tekintete. Már megint főnökösködő pöcs.
• Jól van mondtam már!
• Legalább ha férfi akkor azt nem baszod meg és nem cseszed szét a cég ügyeit! - paffogja tovább.
• Mi van szar volt az éjszakád?
• Amióta terhes nem is szexelünk - csattan Liam.
• Hát arról én igazán nem tehetek.
• De arról, hogy Jennyt elvesztettük arról igen. Nekem kell keresgélnem ebben a kis porfészekben egy normális könyvelőt, nem neked! Szóval állj le arról, hogy a céges nőcikre vadászol. A feleségemet is beleértve! - oké most már ordít. Fuh basszus!
• Szerintem jobb ha most lépek! - kattintom ki a szerkesztőt és kikapcsolom a gépem.
• Alex. Vetted?! Szakadj le Vanessáról! - csattan Liam.
• Most mit ártottam nektek basszus? - dörrenek rá vissza.
• Mondjuk azt, hogy kurvára veled példálódzik Vanessa, hogy te mindig kedves vagy hozzá!
• Figyu, arról, hogy kettőnk közül a nagyobb seggfejhez ment hozzá, arról én nem tehetek - szerintem hajszál választ minket attól, hogy egymásnak essünk. Nem viccelek. Talán csak a diplománk és a céges helyzetünk tart minket vissza attól, hogy végülis nem mosunk be a másiknak.
• Húzz a francba! Majd céges mailen értekezünk!

Az egyetemen, ott ül Patty egyedül. A végzős évfolyamban. Mert ő képes volt felzárkózni. Bár gyanítom, hogy valamelyik srác csinálja helyette a rajzokat. Az ilyesmi előbb utóbb úgyis lecsapódik. Ha máskor nem, akkor  majd élesben. Én azért nem szeretem az ilyen típusú csalásokat, mert egyszerűen úgyis kibukik előbb-vagy utóbb. Beismerem unalmas az egyetem. Pörgetem az órákat, haladunk a diasorral, átbeszéljük a szerkezettani elemeket. Bár igazán mindig is kicsit jobban szerettem a tájépítészeti óráimat. De most valahogy nagyon gáz órarendem lett. Vagyis elég korán kelek, mert nyolctól órám van. Ezen a héten a tájépítészet órával nyitok. A csoport egészen tűrhető, és egy vegyes csoportnak számít. Vannak rajta lányok is. Szőke, barna, vörös.

• A mai órán a fasor telepítéssel foglalkozunk - futólag felpillantok a sorok közt a hallgatóságra, már megint egy lány jelentkezik. Szálegyenes vörös haja van és sötétbarna szeme. Tehát festett vörös. Pfh. Amúgy állandóan a hatalmas melleit teszi közszemlére. Azt hiszem Sean ki is tett egy egyetemi újságfotót, ahol valami szarrá ázott képen ott a csaj és totál látszanak a dudái. - Parancsoljon Miss Lawson.
• Nem értem a fasorültetés nem a kertészet feladata? - Istenem. Nők. Néha tényleg felteszem a kérdést, hogy miért jelentkeznek ezek műegyetemre? De komolyan. Miért?
• Hallott már kertészmérnökökről Miss Lawson? - kérdezek rá hűvösen.
• Természetesen - motyogja elvörösödve.
• Anna, ugye tudja, hogy bizonyos egyetemeken Kert és Tájépítészeti szak egyben van? Tehát ne gondoljuk már, hogy kimegy a városi kertész lenyírja a füvet és beültet valami fát csak úgy, mert neki eszébe jutott.
• Igen, valóban, elnézést Tanár úr! Butaságokat beszélek - ritka ha egy nő elismeri, hogy nincs a helyzet magaslatán, úgyhogy most kétszer is megnézem magamnak ezt az Anna Lawsont. Nem akarok hasonlóságokat vonni, de kezd a szitu erősen emlékeztetni egy korábbi esetre. Csak akkor a lány szőke volt. És szemüveges. És...tudjuk mi történt. Csak ne üljön be a jaguáromba és nem lesz gond. Legalábbis remélem.
• Úgy gondolnánk, hogy fasort telepíteni a legegyszerűbb dolog.  Ismerünk évszázados fasorokat,  olyanokat is, amiket viszont éppen a városi klíma tett tönkre. Tehát mi a feladata a tájépítésznek, ez a kérdése Miss Lawson igaz? - rászálltam a csajra és tudja is. Nagyon zavarban van.
• Legyen szó akár egy műemléki környezet fasor revitalizációjáról, egy település fakataszterezéséről, vagy térinformatikai feldolgozásáról, egy konkrét műszaki tervről,  az utcák megtervezése, rekonstrukciója során, művezetése során a tájépítész tud segíteni a fák elhelyezésében, nyilvántartásában,  védelmében. Ha egy sugárútra végig fát ültetnek az is egy tájépítész tervezett elgondolása, elképzelése, keze nyoma, egy műszaki terven. Így képbe került Miss Lawson?
• Igen, köszönöm Tanár úr - nagyon visszahúzódón mondja. Ő nem festi a körmeit és nincs impulzív parfümillata sem. Elnézek és léptetek egyet a diasoron.

Az Építészkongresszuson sokan vannak Európa több országából is. Moszkva, Zürich, Tokió,és jött egy belga, a londoni pasassal meg találkoztam már. Szóval izgalmasnak ígérkezik az egész. Az ebédnél többen is összeülünk megvitatni az elhangzottakat. Én a londoni előadóhoz csapódok.  Az asztal felett vitatjuk meg az új építészeti irányvonalakat.

• .. most már ez lesz a trend. A burkolatok mint öltöztető felületek.  Érzéki hatás elérése a burkolatokkal. Látványelem, nem forma - a londoni pasas nagy szaktekintély otthon, ő ott volt a díjátadómon is.
• Van benne fantázia - biccentek.
• A mai építészek munkájában a kihívás az anyag metamorfózisa - magyarázza. - A nagyok most ez felé terelik az építészetet - szépen gesztikulál a pasas, letette az evőeszközeit, s úgy magyaráz.
• Anyag az anyagban. Anyag ami olyan mintha valami más lenne, egy másik anyag. Érdekes -  bólintok és kortyolok a poharamból egy kis vizet.
• Láttam már ilyen példákat. A téglafal a textilszövés jellegzetes mintáját adja ki. A betonfal a fazekasság formavilágát idézze. Ti fával dolgoztok igaz?
• Ühüm… sejtem mit kellene kihozni mondjuk, amit fából ki lehetne variálni. Már volt egy ilyen
• variánsunk,  a parkettahatást felvinni a falakra, de lehet most már a kosárfonással fogok foglalkozni -
• vigyorgom rá és ő sem tudja eldönteni, hogy poénkodok-e. - Nagyon a népi motívumok felé vajaz azegész.
• Most valamiért ezeket hozzák ki nyertesnek, ilyeneket kell beadni, ha akartok valamit.
• Mondtam én, ideje  hazaugranom a kosárfonó műhelybe. Vesszőfonás és tengeriháncs kosarak. Van egy pár a fürdőszobámban is.  Megnézem mit lehet belőle kihozni építészetileg a burkolatok terén.
• A formák játékának új lehetősége.  Lehet sakkozni a digitális fabrikációval - biccent a londoni.
• Vége a lambériának és a hajópadlónak, egyébként nem vicc, tényleg ránézek ezekre a gobelin, szövés-fonás témára, mert szerintem fából ezeket lehet majd a legjobban kihozni, szőttesvariációk a falon, a mennyezeten. Ez… nem is rossz. egy norvég minta a plafonon fából - sorolom, miközben ide-oda tologatom az evőeszközeimet az abroszon, elgondolkodva.
• Látom kezded elkapni a fonalat  - vigyorog rám a londoni.
• Ha egyszer beindul a gépezet akkor nem lehet leállítani - kopogtatom meg a mutatóujjammal a halántékamot.
• Alex, van egy olyan érzésem, hogy adok még én neked át díjakat - néz rám elismerően.
• Úgy legyen - forgatom az üres poharat a kezemben. S a fejemben már futnak a variánsok, hogy mit is lehetne ebből az új ötletből kihozni.

A kongresszuson a délutáni részre érkezik egy nő. Helyi építészcsaj lehet, mert csak egy telefon van nála és hűvösen foglal helyet. Valahogy megakad rajta a tekintetem. Méregzöldre lakkozott körmei vannak, finom aranyékszerei és hosszú hamvaszőke haja, ami teljesen egyenesre van vasalva, semmi tupír, semmi hullám, sima egyenes haja van.  Magasnak tűnik, és karcsú. Tetszik, de tényleg. A szünetben a kis körasztalnál egyedül áll, s narancslevet iszik. Csatlakozom hozzá.

• Szabad? - a nő csak biccent. - Későn érkezett.
• Szóval angol - jegyzi meg.
• Miért?
• Mert ha német lenne akkor németül szólt volna hozzám.
• A németem nem annyira jó és nem szeretnék egy ilyen szép hölgy előtt teljesen rossz benyomást kelteni. De válthatunk franciára. Bár nagyon szépen beszél angolul - még magamat is meglepem mennyi burkolt dicséretet tudtam belecsempészni egy ennyire rövid megszólalásba. - Alex, láttam itt egy bárrészleget is, meghívhatom egy italra?
• Lina, és a kongresszusra jöttem.
• Elmesélem magának miről volt eddig szó - ajánlom fel.

S beleugrom valamibe már megint. Egy-két nappal tovább maradok Berlinben, a nő miatt. Variálgatok, hogy mit is lehetne ebből kihozni aztán rájövök, hogy ő Berlinben él, én meg Kendalban. Egyszerűen fizikai képtelenség ezt megoldani hosszú távon. Hazajövök és kicsit magamba szállok. Az egyetemen elkezdődik a vizsgaidőszak. Amióta Vanessa terhes és Liammal összekaptunk, bevallom kevesebbet megyek ki Liamhez. Egyszerűen nem tudom feldolgozni. A Jenny felsülést és Vanessa várandósságát. Képtelen vagyok rá. Mert… mert rájövök, hogy felettem is elment az idő.  Elcsesztem a párválasztási éveimet, valamire, valakikre. Liam apa lesz. Én meg… még csak egy feleségre se tudtam szert tenni. Még… egy normális barátnőre se. Nem gondoltam volna, hogy ennyivel  szarabb vagyok Liamnél, de most már kétségtelen. Úgy döntök leugrok Kyle kocsmájába, ott legalább van kihez szólnom.

• Szeva! Még mindig nem volt elég rég az a felsülésem? - kérdezek rá, arra vonatkozóan, hogy kell-e fizetnem az italozás végén.
• Még nem volt elég rég - nevet Kyle és tölt két ujjnyi whiskyt a pohárba. - Magadba zuhantál, megint. Mi az oka?
• Jah, ma van a születésnapom! És...betöltöttem a harminchatot - ahogy ezt kimondom úgy elborul a tekintetem, mint odakint Kendal felett az ég. - Töltsél még rá! - intek gyorsan.
• Akkor ma a vendégem vagy, szülinapos - tölti tele a poharat Kyle.
• Nincs barátnőm, de tudod mit, már szeretőm sincs. Egyszerűen ott tartok, mint egy huszonéves, aki válogat, vadászik, mindenkivel összefekszik és mindent megbasz ami vele szemben jön az utcán - rázom a fejem. - Átkozott Goodwin vér - a homlokomat a karomra döntöm. Szétrobban a fejem.
• Ne add fel! Lesz nőd! - pakolászik a pult mögött Kyle.
• Gondolod? Az én korosztályomban már mindenki házas. Gyereke van.
• Nézd a jó oldalát. Most jöhet a szingli anyák korszaka - kacsint Kyle. - Figyelj ők már nem akarnak mindenáron megházasodni és nem akarnak gyereket. Ők már ezt az egészet letudták. Ők most bulizni akarnak szórakozni, tombolni, második fiatalságukat élni.
• Igen… de lehet, hogy én viszont nem ezt akarom - préselem össze a számat, ahogy a pohár peremét simítom a mutatóujjammal.
• Azt hiszem Liam életét szeretném élni. Tudod a cégtárs.
• Aha a vörös hajú nővel.
• Jah...igen… az jó élet lenne…

Angela szabadidejében sokat van Michael-lel a szomszéddal, úgyhogy nem igazán tudok mostanában értelmesen a húgommal se beszélni, mindig olyan elfoglalt. Szorítok neki, ha ő ki tudna törni a boldogtalan Goodwinságból, akkor még nekem is lenne reményem. Bár már egyre fogyóban. Leálltam a pályáról teljesen. Megcsömörlöttem a nőktől. Akik mind csak szexet akartak tőlem. Kár, hogy a pasik viszont nem izgatnak. Lehet nagyobb szerencsém lett volna. Azt hiszem Manchesterben van egy melegnegyed is.

Kivételesen magamnak főzök teát már egy ideje. Otthon rákaptam arra, hogy termoszba teszem a teát és körbesétálom azt a kis tavat, amíg elkortyolgatom a teámat. Tényleg jó lenne egy kutya. Nagyon. Nem érezném ennyire kurvára magányosnak magam. Inkább hurcolom magammal a világ végére. Úgyhogy miközben sétálgatok le-fel a tóparton, kutyákat keresgélek a neten. Nagyon tetszene egy arany retriever, mondjuk egy olyan egy-két-hároméves fajta. Aki már kicsit komolyabb és kinőtt a játékból. Simán el tudom képzelni az életemet egy kutyával, akit mondjuk nem engedek le az alagsorba. Igen, mert ott mindent összerágna és felborogatna. Aztán egyszerre csippan kettőt is a telefonom. A céges emailek.

Tárgy: nem

Kislány lesz!!!

Vanessa de Noir irodavezető

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Tárgy: Hol vagy?

Kijöhetnél már, hiányzik a hülye fejed, meg a szar poénjaid.

Bocs a  múltkoriért.

Liam de Noir okl. építész tervezőmérnök

DeNoir Építőipari és Tervezőiroda

Szemerkél az eső, ahogy beparkolok Liam mellé. Voltak valahol, ha kint van a kocsi. Vagy menni fognak. Benyitok és Vanessa az irodában ül, pudingot kanalaz. Felnéz.

• Hú de zord a külsőd - jegyzi meg Vanessa. Megakadok. Tényleg ennyire sokat zúztam Kyle-nál a kocsmában? Remélem nem. Jó lenne azért még tartanom magam és nem lezülleni.
• Nem diétán vagy te csajszi? - kérdezek rá.
• De igen,csak nem bírom betartani - néz le a pocakjára.
• Szia kiscsajszi! - simogatom meg Vanessa pocakját. Két erőszakos dübbenés a válasz. - Oké értettem, húzzak innen - vigyorgok Vanessára és kacsintok. - Mi lesz a neve?
• Kimberly - jelenti ki Vanessa. Mindjárt megszül, én meg főbe lövöm magam.  -
•  Heló! - nézek be Liamhoz. Lezökkenek a székembe. - Tudod mire gondoltam: mi lesz, ha megszületik a kis Kimberly?
• Mert?
• Hát mert én fix hogy nem tudok gyereksírásban dolgozni.
• Bezárjuk az iroda ajtaját. Ha nem elég ez a hangszigetelés, akkor meg beülünk a tárgyalóba.
• Jó ötlet. Cuccoljunk át?  - nézek körbe. Végülis csak az asztalokat, a gépeket és a székeket kellene átvinni a tárgyalóból meg az ottaniakat ide hozni. Kilépek és a zsebemből kiveszem a csörgőt. -
• A babának, rózsaszín unikornis - vigyorgok Vanessára, s megrázóm a csörgős rágókát. - Már kávét nem hozhatok és már édességet sem - rántom meg a vállam.
• Jaj Alex! Komolyan nem kell semmit sem hoznod - Vanessa megnézi a játékot. - Te tényleg vettél babarészlegről holmit?
• Naná! Még ki is kérdeztem az eladó kiscsaj véleményét, mit ajánl. Majdnem elkértem a számát is.
• Sose komolyodsz meg - mh...na most ismét elzordulhat a tekintetem. Mert ez az, amit már nem szeretnék hallani. Liam követ és elkezdjük átpakolni az irodát a tárgyalóba ami a legjobban hangszigetelt része Liam házának.