Fenyvesek lordja

"Most olyan dolgot csinálunk majd együtt, amit biztosan nem fogsz unni. De mennyire, hogy nem! Félni fogsz néha, de unatkozni sosem!" -Robin
A Fenyvesek lordja, a Holdhercegnő című történet alapján írt fanfiction, Robin de Noir és Maria Merryweather története...

2017. december 13., szerda

Adventi hét

Liam
Így tolom el minden kapcsolatom. Valahol mindig kiderül, hogy egy épületes barom vagyok. Fáradtan tologatom a makketen az épületeket. Alex-szel egyeztetünk. Körbeálljuk az asztalt és mérlegelünk. Ezek már az utolsó simítások a bemutató előtt. Nem nagyon tudok odafigyelni. Alex kétszer, háromszor kérdez rá ugyanarra, de egyszerűen nem tudok koncentrálni.
Nem vigasztal a tudat, hogy Vanessa sincs jobb állapotban. Nem aludta ki magát és fogalmam sincs mennyi alapozót pakolhatott magára, de most természetellenes az arcszíne. És Vanessától nem szeretem ezt, ha nagyon festi magát, az mindig a lelki rezzenéseit mutatja. Tudom, mert két éve minden nap látom szinte. Arra kapom fel a fejem, hogy Alex bezárja az átkötő ajtót és csípőre tett kézzel rám néz.
  • Mi van?
  • Semmi.
  • Liam. Oltári nagy gáz van, ide bűzlik. Itt sem vagy, azt kérdeztem cseréljük-e meg a szinteket és tegyünk-e medencét a parkoló mellé és te mindenre rábólintasz.
  • Bocs, kicsit szét vagyok csúszva. - igazgatom a vacak műfákat a parkban.
  • Vanessa a sarokban duzzog. szóval?
  • Mindegy, hagyjuk - otthagyom Alexet a makettasztalnál és a forgószékembe rogyok. - Elkúrtam!
  • Azon már túl vagyunk, tudok róla, pörgesd tovább. - a fejemet rázom. Alex az asztalra csap. - Felcsináltad igaz? Tudtam!
  • Nem - nézek rá sötéten. - Csak elég durván veszekedtünk. Nagyon durván.
  • Min tudtok ti összeveszni, komolyan nem is értem. Te tök nyugodt vagy, Vanessa meg nem egy akaratos picsa szóval?
  • Mindegy hosszú volt, de a vége az lett, hogy azt mondtam fizetek neki a szexért!
  • Mivan? TE hülye vagy?
  • Rosszul jöttek ki a szófordulatok és a végső kicsengése ez lett.
  • Már értem miért vágott olyan gyilkos pillantásokat.
  • Nem akartam ilyesmit mondani, csak kihozta belőlem. Azt hiszem a legrosszabbat hozzuk ki egymásból - ütögetem a tollammal a névjegykártyámat. Mindig ezt csinálom, ha nem vagyok kibékülve magammal. Hülye szokás.
  • Azt mondtam, hogy azt mond el neki, hogy szerelem volt első látásra. Nem azt hogy fizetsz neki a szexért. Legalább elmondtad neki?
  • Nagyjából igen. Csak aztán minden más is feljött és megint kezdte, hogy ő nem tudja elfogadni velem ezt és hogy az alkalmazottam és fizessek neki és aztán… - meggyötörten Alexre nézek, aki velem szemközt ül. Persze, hogy érti. Nem hülye Tudta, hogy adta egymást már a két szó, a szex meg a fizetés és hogy alkalmazott meg minden. Annyira haragszom magamra. Hogy jöhetett ez a számra? Alex vigyorogva ráhajol az íróasztalomra és suttogja:
  • Komolyan azt mondtad neki, hogy fizetsz neki a szexért? Ez nagyon baró! - Alex halkan röhög magában. - Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? - Alex nevet. - Olyan drámaiak vagytok Liam. Én röhögtem volna rajta és továbblépünk.
  • Jó csak mi nem vagyunk te - a lábamnál lévő irodai szemetesbe dobom a szétrongált névjegykártyám. - És nem is ez a legrosszabb.
  • Mit műveltél még?
  • Rendeltem karácsonyi ajándékot  - mondom komoran.
  • Mit? - ül fel érdeklődve Alex.  Kikeresem az íróasztali fiókom kulcsát és  kinyitom. Kihúzom a fiókot és előveszem az idei Kamarabáli jegyeket és ráteszem a fekete bársonytokot.
  • Ékszert vettél neki? Csúcs! Végülis ez is a fizetés egy formája - mosolyog rám Alex.
  • Nyisd ki! - intek a tekintetemmel és Alex felpattintja a bársonytokot, amiben ott csillog a három gyűrű egymás alatt. Két azonos méretű és egy nagyobb. De két teljesen egyforma fehér-vörösarany karikagyűrű.
  • Bakker… a kurva...ez…. rohadtul nem az amire gondolok ugye? - Alex leesett állal kidülledő szemmel néz fel rám.
  • De igen.
  • Mármint fehér kerítés,  gyerek,  anya, apa nagypapa meg minden? - nyögi Alex.
  • Ühüm.
  • Ezt eléggé elkapkodtad kisapám - böki ki Alex.
  • Karácsonykor akartam megkérni.
  • Ne csináld.
  • Jó nem csinálom.
  • Mármint úgy értem. Liam! Nem ismerek rád. Mi történt veled?
  • Nem tudom. Amióta összejöttünk megzavarodtam. Mármint hiszen nem is jöttünk össze. Csak lefeküdtünk egymással... néhányszor. - megint kihúzok egy névjegykártyát a kártyatartómból és elkezdem ütögetni a tollammal. - Tudod mi az ami bassza a csőröm az egészben? Hogy a szexszel nincs baja, csak ne az ágyamba. Kijelentette, hogy ott sokan voltak már.
  • Akkor cserélj ágyat - tanácsolja Alex.
  • Frusztrálja, ha itt csináljuk, mert neki ez a munkahelye.
  • Hát számtalan opció van még rá.
  • Nem érted. Ő csak ennyit akar. és neki ez így okés lenne. De én nem csak ennyit akarok. - az órámra nézek. - Hagyjuk, indulnunk kell. - Átemeljük a makettet és kivisszük a kocsimba. a Mokkával megyünk a megbeszélésre. Vanessa fel sem néz a képernyőről.
Vanessa
Ez az utolsó munkahét az évből. Bevallom kicsit vártam. Jót fog tenni a pihenés. Egy kis távollét Liamtől, az erdőtől, ettől a háztól. A munkahelyemtől. Pénteken már teljesen lazulósban nyomom. Még merészkedem karácsonyi dalokat is hallgatni. Jól elvagyok. Mindent átellenőrzök, rendbe teszem az email fiókomat. Fahéj és fenyőfaillat van. Liam egy kis fenyőfát hozatott az előtérbe. Olyan udvarias lett a beszélgetési formulánk, olyan visszafogott. Vittük a napi rutint. Liam az utolsó kinti munkákat is befejezte. Tegnap még elszaladt egy építkezésre. Elég sokat telefonált a tervrajzok miatt. De ma már ő is leeresztett. Az irodájában pakolászik.
  • Végeztél mindennel? - kiált ki hozzám.
  • Igen. Segítsek valamit?
  • Nem, elengedlek délben. fölösleges itt ülnöd - Liam feje bukkan fel az ajtóban.
  • Ó, oké, kösz - nézek az időre a telefonon. Mindjárt dél.
  • És, mi a terv karácsonykor? - kérdezi Liam.
  • Még nem döntöttem, hogy hazamegyek-e a szüleimhez.
  • Karácsonyozz velem - ajánlja fel.
  • Kedves tőled, de nem leszek magányos.
  • Valóban?
  • Jót fog tenni kicsit heverni a kanapén egész nap egész héten - mosolygok rá.
  • Egyedül?
  • Igen.
  • Akkor semmivel nem tudlak rávenni, hogy velem karácsonyozz- Liam inkább kijelenti az egészet. - Hát jó, akkor… - Liam a zsebébe nyúl és egy kis borítékot nyújt át. - Ha a kanapéról mégis fel szeretnél állni - elveszem és  felhajtva a borítékzáró fület látom, hogy egy december 22-re szóló Építészeti Kamarabáli belépő.
  • Ó igazán köszönöm, de…
  • Ha jössz jössz, ha nem nem. Másnak úgysem adnám oda. Mert én téged akarlak elvinni - nézi a borítékot szomorkásan Liam.
  • Értem. Hát… köszönöm - teszem el a táskámba.
  • Gondold meg - biccent rá Liam és visszamegy az irodájába.
Liam
A Kamarabál az én szememben mindig kicsit lapos. Főleg kapcsolatépítésről szól. Nem igazán rajongok az ilyesmiért, főleg, hogy annyi kötelező rendezvényen kell részt vennem életemben. Egy tizennégy fős körasztalnál ülök. Kábé tizenegy ilyen asztal van, a megyéből az éptészeti kamara kivonult. Alex a húgát hozta, aki mindenáron a szemközti asztaltól pécézett ki magának valakit. Még csak gyülekeznek a vendégek. Vanessa nem hívott. Én pedig nem akartam erőlködni. Úgyis Alex és a húga van a másik oldalamon. Egy szék üresen áll, nem ritka ezeken a rendezvényeken a hiányos asztal. Tíz fogásos vacsora, tánc és tombola. A DeNoir Éptőipari és Tervezőiroda is mindig támogatója a bálnak. Általában a DeNoir várhoz kapcsolódóan szoktam valamit felajánlani. Marianne szokta ezeket egyébként adni, én annyira nem foglalkozom vele. Várnapokra vagy hasonló értelmesebb programsorozatukra szokott egy hétvégés két személyes szállás lenni a Merryweather kastélyszállóval közösen. Úgyhogy a meghívó hátoldalán ott van a DeNoir iroda neve is a támogatók közt. Alex szerint is mint mondja had forogjon a név.

  • Mi a helyzet az építészeti Nobel-díjunkkal? - kérdezek rá Alexre.
  • Ó ne aggódj kézben tartom az ügyet. Majd februárban lesz az átadó, arra úgyis elmegyünk mindketten - nyugtat meg Alex. A tombolát szoktam megvárni aztán lelépek erről is.
  • Nem jött el - mondom lehangoltan és konyakot töltök magamnak.  Már csaknem mindenki itt van, kezdenek fogyni a szállingózó vendégek. Ráadásul mindjárt hét óra  a kezdés.
  • Még nem biztos - nyugtat Alex.
  • Táncolsz majd velem Liam? - kérdezi Angela. Ezüstszürke nagyestélyiben van és próbálgatja a dekoltázsát lejjebb ráncigálni.
  • Ha akarod.
  • Biztos nem ismered azt a srácot?
  • A fekete szemüvegkeretes kis buzit? Állj már le róla - szól rá Alex.
  • Táncolok veled - morgom Angelának.
  • Jó, de úgy, hogy ott legyünk ahhoz az asztalhoz közel - adja az instrukciókat Angela. A szememet forgatom és inkább lehúzom a konyakot a poharamból. - ismeritek igaz?
  • Futólag - nézek a konyakospoharam felett a szemközti asztalnál ülőkre.
  • De nem annyira, hogy bemutasson neki - jelenti ki határozottan Alex.
  • Miért nem hívtad el Bettyt, tavaly olyan jól elvoltunk - nyafogta Angela az ezüst nyakláncát huzigatva.
  • Mert Betty már kilépett a képből - felelem unottan. Kezdjék már, még öt órát itt kell üldögélnem. És pocsék a hangulatom, tekintve, hogy a partnerem erre is nemet mondott.
  • Milyen kár - biggyeszti le az ajkait Angela.
  • Fejezd be vagy megmondalak anyánknak - sziszegi Alex.
  • De én férjet fogni jöttem, azt anya is támogatja - illegeti magát Angela.
  • Ah nők! Hozz még két kört ebből! - kapja el a pincérfiút Alex. Elkapom Angela mellettem nyugvó kezét az asztalon.
  • Figyelj bemutatlak neki, ha egész este úgy viselkedsz, hogy nem keltesz feltűnést! - súgom a fülébe.
  • Rendicsek! Olyan leszek mint a nevem. Egy igazi kisangyal - kacsint rám és kihúzza magát mellettem és felnéz a pódiumra, ahova a Kamaraelnök fellép, hogy megnyissa a bált. A fényeket lassan lejjebb veszik és én csalódottan nézek a bálterem ajtajára, ahol lassan elkezdik leereszteni a függönyöket. de az előcsarnokban egy sietős léptekkel szoknyáját tartó nő lépked a báli kisegítő angyalkával. A haját féloldalt csak enyhén tűzték fel. gyönyörű hullámokban ruggóznak a vörös tincsek a sápadt fehér vállán a stóláját csak a szoknyarész tartja. Abban a mélykék ruhában van, mint a várban a jubileumon. Hát mégis eljött. A függöny felét már elhúzták, de Vanessa sietve betipeg rajta és mögötte már be is húzták a függönyt. Minden szem az elnökre szegeződik, aki torokköszörülve ütögeti a mikrofont, hogy működik-e. Vanessa a sok asztalt keresi kutató szemekkel. Felemelkedem az asztaltól a félhomályban és Vanessa tekintete megtalál. Suhogó szoknyával lépked  és mellém ér, kihúzom neki a széket, hogy le tudjon ülni. Vanessa rámosolyog a másik oldalán ülő férfira. Sietve bemutatkoznak, majd felénk fordul.
  • Vanessa- Angela, Angela- Vanessa - suttogom mialatt elkezdődik a megnyitó beszéd.
  • Szia- szia - a két nő csak röviden int egymásnak.
  • Alex húga - súgom Vanessának, ahogy leereszkedik mellém.
  • Ó nagyon örülök - mosolyog a lányra. Édeskés gyümölcsös parfümillata van. Nagyon szép a sminkje. Ezt nem Vanessa csinálta, mert ő nem tudja így kifesteni magát. A szeme még szürkéskékebb a szájának pedig sejtelmes mélybordó színe van. Ezüst ékszerszett van rajta. Egymásba csavart két szál a karperece is és a fülbevaló is, hosszan lecsüngő két lágy fonat. Nagyon tetszik.
  • Gyönyörű vagy - nyomok futó csókot az arcára, miközben a fülébe súgom. Vanessa elvörösödik.
  • Kösz - mosolyog zavartan.
  • Mit kérsz inni? - néz rá Alex és az asztalon lévő italokra mutat. Némán töltünk neki és elcsendesedünk a megnyitó alatt.

Válaszok Laurának

Akadt közöttük elgondolkodtató. :D Köszönöm a kérdéseket, és íme a válaszaim. Üdv: Callie

1.    Melyik dal írja le a legjobban a blogodat?
Azt hiszem a  Christian Henson féle zongoraszám az Apology Tango

2     2. Melyik a kedvenc nyelved, és miért? Beszéled is?
A magyar. Mert az anyanyelvem. Igen beszélem. Szerintem a világ legszebb nyelve. Végülis most tanultam/ok németet, egészen megkedveltem. De tanultam oroszt is és azt is nagyon szerettem, szép nyelv. Az angol, hát a legkényelmesebb nyelv. Ha már minden kötél szakad, akkor angolul kell beszélni, hogy megértsenek. A spanyolt is tanultam, bár talán az olasz hangzásban szebb, mindkettő szép nyelv. Régen azt mondtam, hogy más nyelven nem hatna rám úgy a szeretlek szó, mint magyarul. Ma már azt hiszem, bármilyen nyelven is mondják, az nagy dolog, szóval, jöhet bármelyiken  és a kedvencem lesz.:D

3.   3.    Ki/mi az, ami bármikor boldoggá tud tenni?
Egy jó könyv és Thököly. Ha a kettő együtt van az maga a mennyország. :D

4.      4.  Hol, kivel és hogyan szeretnél lenni öt év múlva? (Nem kell a realitás talajához ragaszkodnod; filmszínésszel is lehetsz a Holdon, a nyolcvan közös gyereketekkel! Most csak mondtam egy példát, hogy illusztráljam, hogy akármilyen dimenzióban is gondolkodhatsz :3)
Ez egy nehéz kérdés. Reálisan öt év múlva a családommal szeretnék lenni egészségesen szeretetben, boldogságban és jólétben, és ha ez megvan akkor nem számít, hogy hol vagyunk.
Ha nem reálisan nézem, akkor Thökölyvel lennék bármelyik várában.
Ha extrém elrugaszkodom, akkor a nagy Ővel lennék fiatalon, vonzóan és mondjuk  egy tengerre néző villában.

5. Játszol valami hangszeren? Ha igen, min és mióta? Szereted? Ha nem, szeretnél valamin? Min, és miért épp azon?
Igen zongora, blockflöte és citera. De már csak zongorázni szoktam. Aktívan 10 évet tanultam zongorázni, és már elég régóta tudok. De szerettem volna mindig hárfázni és gitározni.

6. Ha írhatnál egy levelet a tíz évvel ezelőtti énednek, mit írnál benne?
Nem is tudom. Csak így tovább? :D

7. Ha egyetlen elhunytat visszahozhatnál az életbe, kit hoznál vissza és miért? (Sorozatszereplő, kitalált személy is lehet, a saját blogod egy elhunyt szereplője is akár.)
Jaj nagyon egysíkú leszek, de azt hiszem Thököly Imre lenne az. :D Mert szeretném személyesen is megismerni.

8. Mi az a cél, amit, ha elérsz a blogoddal, már boldognak mondhatod magad?

Ha kikapcsolódok általa, akkor nagyon boldog vagyok. Már nem egyszer hozott vissza a blogom a mélyből – konkrétan most is - úgyhogy főleg ez a cél. Mondhatni afféle terápia.

2017. december 12., kedd

Insomnia

Liam
Kikerülte a kérdést. Én pedig nem vagyok hülye. Értek a szóból, vagy jelen esetben annak hiányából. Nem akarom kimutatni, hogy rosszul esik Vanessától ez az egész. Mármint ha éppen rányomulok nem tiltakozik. De ha ennél többet akarnék akkor tereli a témát, kerüli a beszélgetést és vonakodik értelmesen még a szemembe mondani azt is, hogy hagyjam békén.  Nem igazán viselem jól, ha csak játszanak velem. S hirtelen olyan érzésem van, hogy Vanessa hülyét csinál belőlem. És azért még nekem is van önbecsülésem. Nem szoktam lépten-nyomon felajánlani valakinek azt, hogy ossza meg velem az ágyat. Ha az alkalmazottam akar lenni, akkor ideje tényleg dolgoznia is.
Mélyen magamban rosszkedvű vagyok. S nagyon komoly önfegyelmembe kerül, hogy Vanessa ne vegye észre mennyire megbántott. Szóval igen, ezért nem szeretek vörös hajú nőkbe beleszeretni. Mert oltári taccsra tudnak vágni. Alex tényleg jól sejtette, én belebetegedtem ebbe a szerelembe.


Mintha csak megérezné, rezeg a mobilom és Alex az. Kedvetlenül, de felveszem.
  • Szia! - morgok bele a telefonba.
  • Hú de bal lábbal kelt valaki ma reggel - szól bele Alex.
  • Mit akarsz Alex? - lépek ki az irodából, hogy egy teát készítsek. Vanessa homlokráncolva nézi a regisztrációs felületet és tanakodik, hogy ugyan hova mit kell írnia.
  • Mesélj nekem egy kicsit a szexi titkárnődről? Leápolt tegnap?
  • Nem.
  • Akkor már értem, hogy miért vagy olyan morcos. Ott van veled?
  • Igen.
  • Neki is elmondtad, amit nekem? Hogy járnál vele a kezdetek kezdetétől?
  • Nem pont így, de igen - pislantok hátra Vanessára.
  • És?
  • Úgy érzem ugrott ez a projekt - felelem kétértelműen.
  • Akkor ráhajthatok újra?
  • Nem.
  • Tulajdonképpen nem értelek titeket, de tényleg. Napi 8 órát együtt töltötök és jól elvagytok. Egész jól működött az is nem? Vagy nem voltál elég jó neki?
  • Ezt… nem tudom - nézek Vanessára komoran. Lehet, hogy csak én képzeltem, hogy élvezi? Mikor lettem ilyen önző? Éppen az ágyban? - Figyelj szarul vagyok, hányszor akarsz még ma belém rúgni? - fakadok ki Alexre.
  • bocs. Nem azért mondtam. Tuti nem azzal van a gond. Szerintem hagyd egy kicsit leülni a dolgot. Talán jót tenne nektek.
  • Azon vagyok - dohogom és bezárom magam mögött az iroda ajtaját. - Ma felajánlottam neki valamit. De elutasította.
  • Talán túl hamar ajánlottad.
  • Igen, az lehet. Nagyon összezuhantam. El sem tudod képzelni mennyire - fújtam ki a levegőt majd kortyolgattam a teát. - Durván beleestem ebbe a csajba.
  • És ezt mivel mutattad ki? Rámosolyogtál? Olyan nehezen nyílsz meg Liam.
  • Miért van az, hogy ha valakit tényleg nagyon-nagyon akarok, az mindig faképnél hagy?
  • Aludd ki magad Liam. Holnapra kúráld ki magad!
  • Nem tudok elaludni - ráztam a fejem. - Majd nézz be felénk is! - leteszem a telefont és kiiszom a csészéből a maradék teát. Vanessa futólag felpillant, ahogy kilépek, de mivel nem hozzá fordulok vissza is néz a képernyőjére. - Majd kapcsolj le mindent ha mégy el.
  • Oké! - kiáltja vissza. Istenem ez a szó! Ki kell szellőztetnem a fejem.
Vanessa
Egész héten Liam távolságtartó velem. Jön-megy. intézi a dolgait. Főleg házon kívül van. A náthája elmúlt, de a mentolos cukorkákat még elszopogatja.  Én beletemetkezem az építési engedélyek és hatósági regisztrációk mappájába, vagyis az íróasztalomon mappák tornyosulnak egy nyitva a billentyűzet mellett, egy pedig az ölemben. A hét végére már a lábaimnál is van egy-egy mappa. Odakint mellettem az ablakon túl hol havazik, hol esik, hol csak köd van.  Beismerem kicsit el is felejtettem, hogy mi valaha is szeretkeztünk. Mármint megint olyan hihetetlennek tűnik. Liam nyugodt, kiegyensúlyozott. Kicsit kimért. Olyan Liam. Mint régen. Ami meg is lep tőle, ezek után. De ha valaki akkor Liam tényleg képes erre. Ettől éreztem mindig nagyon stabilnak a főnökömet. Neki nincsenek igazán hirtelen kitörései. Ő olyan tipikus angol. Finom modorú, udvarias, simulékony. Nagyon könnyű vele dolgozni. Még akkor is ha egy csomó munkát a nyakamba varrt. De igaz, hogy ez főleg irodai adminisztráció és neki éppen elég terveznie, tehát amit lehet azt így levehetem a válláról.
Ahogy közelednek az ünnepek kialakítottam egy rendszert. A hét elején a mappákat rendszerezem és rögzítem elektronikusan, a hét vége felé kicsit lazulok. Az ünnep közeledtével végre fogynak az ad hoc megrendelések is, amik Liamot az őrületbe tudták kergetni. Az első adventi vasárnap sütöttem mézes süteményt. Amikor reggel bevittem magammal, hogy a kávéhoz rágcsáljam Liam megállt a tálca mellett.
  • Vehetek? - kérdezett rá röviden.
  • Persze - emelem fel neki a tálcát, s ő óvatosan két ujja közé fog egy szív alakú mézeskalácsot.
  • Vannak karácsonyosabbak, fenyőfa, csillag, harang - bökdösöm meg az ujjam hegyével az adott formát.
  • Nem kösz, ez jó lesz - morogja, s behatóan méregeti a süteményt. - Te sütötted?
  • Igen én - biccentek és beáztatom a mézeskalácsomat a kávéba, majd bekapom.
  • Te tudsz sütni? - Liam őszinte meglepődése elég sértő.
  • Képzeld igen. Sőt állatbarát is vagyok.
  • Ja persze van egy macskád - feleli száraz humorral.
  • Már nincs.
  • Ó remélem nem azért mert evett a mézeskalácsodból - jegyzi meg Liam és óvatosan veszi a fogai közé. Összehúzom a szemem és metszőn nézek Liamra.
  • Nem. Kóbor macska volt és úgy tűnik tovább kóborolt - felelem magától értetődően.
  • Nem tudtad magadhoz édesgetni? - emeli fel Liam a szemöldökét. - Tudod Vanessa, ez valahogy nem lep meg. - Azzal belép az irodájába és becsapja az ajtót. Most mire célozgatott? Szerintem a mézeskalácsom teljesen okés. Ráadásul az egész vasárnapom ráment a hülye mézes sütésre. Na persze nem mintha nem telt volna ki az időmből. Mit értett az alatt, hogy még egy kiéhezett kóbor macskát sem voltam képes magamhoz édesgetni? Mikor már éppen kapcsolom ki a gépem Liam kilép az ajtaján.
  • Már ennyi az idő? - mondja Liam. - Akkor egy kis mikulás ajándék. A cégtől - Egy piros selyemzacskót tesz az asztalomra. Meglepődök. De tényleg. Még sosem kaptam ünnepekre ajándékot a cégtől. Miközben a kabátomat veszem elkezdem kibontani a selyemzacskót és benne egy bordó La Perla alsónemű van.
  • Liam!
  • Bocs, tudom hogy idegen férfiaknak nem illik idegen nőknek alsóneműt venni, de arra tippeltem, hogy ennél jobban úgysem örülsz másnak - vont vállat Liam.
  • Jó tipp - biccentek és a kabátzsebembe dugom. - Kösz. - Zavartan állunk végül lesütöm a szemem és veszem a kulcsom.
  • Akkor holnap. Szia Liam! - lépek ki az ajtaján.
  • Szia Vanessa!  - Amíg haladok ki a fenyvesekből végig ezen gondolkodom az alsóneműn és Liamon. Szép darabot választott tényleg. De egyben bele is pirulok a kétértelműségébe. Mert tudom, hoyg az a La Perla számla azóta is a begyében van. Másrészt meg mégiscsak vett nekem egy fehérneműt. Sőt mi több, abból a fazonból és sorozatból, amiből én is rendeltem feketét. Tehát. Visszanézte a számlát, hogy mit rendeltem! Istenem de ciki! S az nem kifogás, hogy én nem láttam, mert ő ott lakik, bármikor lemehetett este is és kikereshette azt a számlát a többi közül. De égő!
Liam
Még csak nem is mosolygott. Romlott a humorom úgy érzem. Sosem voltam egy Alex féle csupa mosoly és poéngyár. Nem tudom. Én tényleg azt hittem, hogy örülni fog neki.  Szóval csalódott vagyok. Dolgoznom kellene, de egyszerűen nem megy. Még Beckyt sincs kedvem felhívni. Annyira nem találom a helyem, hogy ilyenkor nem megy a tervezés sem. Ami öreg hiba nálam. Alex messze nem ennyire érzelmes, tudja mi a munka és mi az érzelem. Én ezért óvtam mindig is a szívemet. Mert ritkán voltam szerelmes, de azok mindig taccsra vágtak.
Küzdök az elalvással. Már megint. Habozok hogy igyak egy keveset, vagy dolgozzak inkább. Ha Alex, Becky vagy akárki itt lenne, biztos, hogy nem lenne kérdés. Bontanék egy üveg bort. De egyedül nem szeretek annyira borozni. Na jó akkor rajzolok egy kicsit. Lemegyek a földszintre, felkattintom a lámpákat és ülök a félkész pausz előtt. Habozva állítgatom a sablonokat. Húzok egy-két vonalat. De egyszerűen nincs az a lendület, ami vigye a kezeimet. Csak bámulom a vonalakat. Feldobog a szívem a fülembe. Túlhajszoltam magam. Visszamegyek a konyhába és készítek egy éjszakai teát. Már vettem egy nyugtató fürdőt, teáztam. Miért nem tudok aludni? A franc.Belenyilall a szívem. Jó akkor autóba. Csak cipőt veszek és kiugrom a Mokkába. Merre menjek?
A helyi rádióadóra állítom a rádiót és gázt adok. Suhannak a fenyvesek árnyai, ahogy elhaladok mellettük, úsznak felém Ezüstharmat fényei. Északnak tartok. Arrafelé már kevesebb a település, közeledik a határ. Hány óra? Éjfél múlt. Egyig autókázom aztán hazamegyek. Hátha akkor már el tudok aludni.  
Negyed kettő van és itt állok Vanessa háza előtt. A telefonomat pötyörészem, de semmi értelmes nem lebeg előttem. Az ujjaim Vanessa száma felett lebegnek. végül lenyomom a hívást. Kicsöng néhányszor.
  • Tessék! - nyögi bele Vanessa.
  • Alszol?
  • Már nem.
  • Felébresztettelek.
  • Liam hajnali negyed kettő van.
  • Tudom. Van kedved kocsikázni velem? - kérdezem.
  • Részeg vagy? - kérdezi vissza.
  • Nem. Csak nem tudok aludni. Itt vagyok a házad előtt.
  • Oké ez kezd kicsit pszichopatán hangozni - hallom ahogy kimászik az ágyból és felnézek az ablakára. Vanessa elhúzza a függönyt és a fél arcát látom, ahogy megvilágítja a telefon. - Te beteg vagy.
  • Bocs. Csak társaságra vágytam.
  • Pont rám? - Vanessa akkorát ásít, hogy el kell vennem a telefont a fülemtől. - Ezért is fizetsz?
  • Fizessek? - nézek fel rá sötéten.
  • Egy perc, magamra kapok valamit.
  • Ne öltözz túl, fűtöm a kocsit - mondom neki, s kinyomom a telefont. Öt perc múlva Vanessa kilép a kapun és hosszú szárú csizma, meg kabát van rajta átszalad az úttesten és beugrik mellém az anyósülésre.
  • Te hálóingben vagy? - nézek rá, ahogy mélylila csipkeszegély villan a kabátja alól.
  • Tudod a tökhintóm éjfélkor hazahozott és lefeküdtem aludni. A bálnak vége - feleli rá Vanessa. - azt mondtad csak autózunk.
  • Igen. Merre?
  • Te vagy a vezető - rántja meg a vállát. Gázt adok és megfordulok az utcában. Manchasterig nem is szólunk egymáshoz. Ahogy a város biztonságos fényei közt gurulunk Vanessa rám néz.
  • Minden rendben?
  • Persze. Miért? - nézek rá futólag.
  • Hát érted. Felhívsz az éjszaka közepén. Kiversz az ágyamból, hogy kocsikázzak veled. Az alkalmazottad vagyok. Bár szerintem ez családon belül is fura lenne.
  • Tudom. Ne haragudj. Többet nem fordul elő.
  • Biztos nem ittál?
  • Eskü.
  • Nyugtalan vagy.
  • rengeteg mindenen kavarog a fejem.
  • Túl sokat töröd a fejed. Nem kellene - Vanessa előre mutat. Egy kis városi park szélénél vagyunk. - Itt állj le! - engedelmesen lekormányzom a kocsit. Éppen behúzom a kéziféket és Vanessa rámveti magát. Haja beteríti az arcom. SZamóca illata van. A hálóingje finom pamut anyag.  kezem esetlenül keresi ki a kabát alatt az idomait, benyúlok a hálóingje alá, Csipkét tapintok a fenekén.
  • Milyen bugyi van rajtad? - zihálom.
  • Amit ma kaptam tőled. Csak ezt cseréltem át - lihegi Vanessa és újra a számban jár a nyelvével.  Elhúzom a fejem.
  • Te bugyit cseréltél miattam? Ejha! Az jelent valamit - vigyorgom, de Vanessa nem hagy szóhoz jutni. Falja az ajkaimat és a csípőjét az enyémre szorítja. Baromira beindít vele. Tudva, hogy a hófehér bőrén a vörös La Perla alsónemű van, teljesen begerjedek.
  • Mekkora a hátsó ülésed? - kérdezi lihegve.
  • Ne! - tolom el kissé.
  • Mi? - a haja az arcába borul és az ajkai duzzadtak a csókomtól. Nem érti, hogy mi van, teljesen felhúzta magát. az arca lázban ég, a mellei szinte átszúrják a pamut anyagot.
  • Kicsit kinőttem már az autós szexekből. Gyere fel az ágyamba és szexelek veled - nézek rá komolyan. Vanessa egy ideig bámul rám, aztán visszalöki magát az anyósülésre és  kinéz az ablakon át a parkra. Ránk ereszkedik a csend. Lassan mindkettőnk légzése visszaáll a normál tempóra.
  • Vanessa?
  • Vezess, autókázni jöttünk - legyint előre Vanessa és hűvös a hangja.
  • Nem utasítottalak el, csak szeretném kényelmesen élvezni minden percét. Ágyban, fekve. Érted? Utoljára egyetemista koromban csináltam kocsiban és nem volt annyira ász.
  • Nem megyek az ágyadba.
  • Akkor menjek én hozzád?
  • Nem.
  • Miért nem jó akkor nálam?
  • Mert az a munkahelyem.
  • Nekem meg az otthonom.
  • Egy csomó csaj megfordult abban a kicseszett ágyban én abba be nem fekszem  - rázza a fejét Vanessa.
  • Eddig nem zavart, pedig két éjszakát is ott töltöttél.
  • vezetsz, vagy csak veszekedni hívtál le? - néz szembe velem egyenesen Vanessa, és a szürke szeme szikrákat szór. De legalább most nem mélabús. Tele van élettel. Csupa szeplő az arca, hiszen aludt. Nincs rajta smink. Vörös az ajka, szürke a szeme, szeplős és dühösen fújtat. Olyan mint egy felfújt macska.
  • Ó, hogy bassza meg! - káromkodom el magam és hátrarántom Vanessa ülését, majd a kart megrántva ledöntöm a legalsó szintig s birtokba veszem az ajkait. Nem vacakolok, hogy mindent lerántsak magunkról. A zsebemből kirángatom a pénztárcám és kiveszem a csomagot, miközben Vanessa zihálva tolja feljebb magát és széttárja előttem a lábait. Belerobbanok az ölébe, és Vanessa felsikít. Istenem csak ne legyen köztéri kamera! Tudom, hogy a Mokka kívülről baromira furán nézhet ki most, tekintve hogy a motor felé taposva  próbálom adni a lökést. Vanessa annyira szorít. Én a combját markolom, miközben próbálok nem teljesen ránehezedni. Ringatja rá a csípőjét és nyöszörögve élvez el. Megkönnyebbülve engedem el én is magam. A bokám baromira fáj. És a térdem is. A csípőmbe beleállt a kézifék és a sebváltó. Garantáltan lesz pár lila foltom ezután. A milka tehén piskóta hozzám képest. Alig van erőm áttornászni magam a volán mögé. A pohártartóba csomagolok minden szemetet és rendbeszedem a ruhám. Letörlöm az ablakokról a keletkezett párát.  Vanessa kábán tolja vissza a támláját ülésbe.
Vanessa
Voltam néhány férfival életemben. De  Liammal. Őrületes minden együttlét. Nagyon érti a dolgát. Nagyon tudja, hogy mit csinál. És nagyon kellemes vele. Lehet, hogy ezt most itt én erőszakoltam ki. Nem tudom. Vágytam rá. Próbálom elhitetni magammal, hogy nincs hatással rám. Hogy egy nap reggeltől estig nem rá gondolok. Hogy nem sírtam hazafelé a kocsimban minden egyes nap. De rettegek ettől a kapcsolattól. mert nem tudom mi lesz a kimenetele. Engem hagytak már ott. Csak úgy. Egy stabil kapcsolatból. Legalábbis azt hittem. Hogy minden oké. Aztán kiderül. hogy tévedésbe ringattam magam ki tudja mióta. Valaki már a kilépést tervezte a kapcsolatból.
Az egyetemen minden olyan volt mint egy álom. A gólyabálon a nyitótáncban együtt táncoltunk az exemmel. A táncpróbák alatt jöttünk össze.. Aztán jártunk, állandóan náluk lógtam. Ismertem a testvéreit, a családját. Haladtunk a vizsgákkal. Ő jobb volt nálam. Sokkal. De azért én is elvegetáltam a jogon. Aztán egy nap, csak úgy a semmiből odaállt összeszedve a cuccaimmal, hogy bocs ennyi volt. Én meg csak sírtam és könyörögtem, hogy gondolja át. Hogy miért? Hogy mit tettem? Hogy beszéljük meg. De ő csak elköszönt és lelépett. Néhányszor összefutottam még vele az egyetemen. De aztán nem bírtam tovább. Otthagytam a sulit. Nem ment a jog. Az exem nélkül hirtelen nehéznek tűnt minden vizsga. Minden megmérettetés. És már minden könnyem elsírtam.
Nem akarok újra megszeretni valakit. Hogy aztán kidobjon. Liam ráadásul nem csak egy csoporttárs az egyetemről. A munkaadóm. Tulajdonképpen a megélhetésem függ tőle. Nincs kedvem visszamenni anyámékhoz. El akarom felejteni azt az életemet. És nekem ez okés volt. De aztán… lefeküdtem vele. S bevallom azért, mert azt hittem Liam ezen is átlép, mint a Beckyken, Ellákon és a többin. Mert ezek is jöttek-mentek. Nem sokan, de néha-néha akadt ez az.
Most csak azért másabb mert ott az elején, az elsőnél nem védekeztünk? Vagy mi okozza ezt? Nem értem Liam felhívását, hogy az ágyában és csakis ott és minden nap, minden reggel legyek ott…. ezt mondta a Beckyknek meg az Elláknak is? Vagy ez a kivételezés nekem szól? S ha igen akkor miért?
Nem a szerelemtől félek, hanem a kapcsolattól. Legalábbis, hogy vége lesz. Attól nagyon. Liam már visszafelé vezet. Kicsit komótos lett a szex után. Leeresztett. Most már látszik rajta, hogy majd bealszik.
  • Mi legyen? Kitegyelek Ezüstharmaton, vagy jössz velem tovább? - kérdezi Liam, de az utat nézi.
  • Tegyél ki.
  • Miért?
  • Csak.
  • Csak? Mint ahogy csak arra kellek neked? - fakad ki Liam.
  • Én nem….
  • Nem? Egyáltalán minek húztál bugyit, hiszen csak szexelni akartál nem? - nekem esik és totál egyértelmű, hogy igaza van.  - Bocs, ezt nem kellett volna - néz ki az oldalsó ablakon Liam. Felkönyököl az ablakba és beletúr a hajába.
  • Én… én azt hittem, te is csak ezt akarod - hebegem és érzem, hogy lesápadok.
  • Hát képzeld nem, nem csak ezt akarom veled. Hogyan adjam már tudtodra az istenért? Amióta beillegtél az irodámba a fekete kosztümödben azzal a kacsás kitűződdel.
  • Az egy emu.
  • Tök mindegy.
  • Ausztrália címerállata.
  • Vanessa!
  • Jó bocs. Folytasd tessék!
  • Azóta téged akarlak. Nem nem szexre, nem annyira, hogy felfektesselek az íróasztalomra. Mit gondolsz hány építésztechnikusit végzett jelentkezett arra az állásra?
  • Nem tudom. És nem értem, hogyha volt más alkalmasabb az állásra miért nem töltötted be azzal?
  • Mert nem akartalak elengedni. Mert nem tudtam, hogy hogyan kerülhetnék hozzád közel. Aztán… az asszisztensem lettél. Dupla csavar. Mert csak a főnököt láttad bennem és én is megzavarodtam, hogy ezzel jól pofán csaptam magam.
  • Tehát hagytad, hogy abba a hitbe ringassam magam, hogy valóban engem akartál felvenni, mert megfelelő voltam a feltételeknek?
  • Nem volt feltétel az építésztechnikusi végzettség.  Úgy teszel, mintha nem te jelentkeztél volna arra az álláshirdetésre.
  • Voltak mások is.
  • Előtted senki sem vállalta, hogy kiköltözik az isten háta mögé, a többi jelentkezőt meg már nem hívtam be utánad.
  • Szeretnék most már felmenni.
  • Rendben. Önszántadból jöttél Vanessa.
  • Remélem, éjszakai pótlékot is számítasz ezért, nem csak normál órabért!
  • Figyelj Vanessa, ha mindenáron ki akarod fizettetni oké. Minden férfi bakancslistáján ott kell, hogy legyen: egyszer fizetni a szexért. Legalább most kipipálhatom.
  • Mekkora egy pöcs vagy! - fakadok ki és kipattanok az autóból, rácsapom az ajtót és felrohanok.